Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására.
Nálunk azért esznek sokan ropogós malacpecsenyét, mert a malac előre túrja a szerencsét, különösen szerencsésnek tartják megkaparintani a malac farkát. Kiskarácsonykor, ahogy a magyarok valaha az újév napját nevezték, nem árt lencsét is enni, mert ez jólétet ígér.
Az italoktól beteg gyomornak a savanyú káposztás korhelyleves használ. Süteményként a csörögefánk dívik. Régen az ünnepi asztalra a karácsonykor elültetett, kizöldellt búzát, egy imakönyvet és egy pénzzel telt erszényt tettek, hogy az újévet megáldja az Isten.
Nemcsak nálunk, hanem a világ más részein is az újévi ételeket hagyományosan szerencsét hozónak tartják, ezért készítenek gyűrűs, kör alakú süteményeket az év ciklusának befejezéseként, és az eljövő év teljességéért. A hollandok emiatt esznek Olieát Bollen nevű, fánkhoz hasonló süteményt újév napján. Az argentinok, kubaiak és az olaszok éjfélkor tizenkét gömbölyű szőlőszemet fogyasztanak el, és hogy az elkövetkező tizenkét hónap szerencsés legyen, minden szemnél kívánnak valamit. Más felfogás szerint a tizenkét szőlőszem, amelyet éjfélkor megesznek, az előző tizenkét hónapot reprezentálja.
A disznóhús és a hüvelyesek fogyasztása máshol is sok jót ígér. Az olaszoknál töltött disznólábat, lencsét, csicseriborsót és kaviárt szolgálnak fel, hogy gazdagodjanak, egészségesek és szerencsések legyenek. Az angolok óva intenek attól, hogy újév napján bárki marhahúst egyen. Mert a marha hátrafelé „túr”, és ez nem szerencsés. Ők is a disznóhúst kedvelik ilyenkor.
A lengyelek az újév napján elsőként pácolt heringet esznek, szerintük ez hoz szerencsét, a németek is a heringre esküsznek. Dániában főtt tőkehalat esznek. A litvánok szerint, aki jóllakik újévkor, annak egész évben lesz mit ennie, és jóllakott lesz.
Az Egyesült Államok déli államaiban sok helyen tehénborsó evésével ünneplik az újévet. Ehhez rendszerint sertéstoka vagy sertéscomb dukál. A tehénborsó gyarapodásra, sok pénzre, a disznó jómódra utal. A káposzta, a kelkáposzta és a spenót szerencsét hozó zöldségek, melyet újévkor fogyasztanak, ugyanis nagy leveleik a papírpénzt jelképezik, így fellendülést prognosztizálnak. A Fülöp-szigeteken fontosnak tartják, hogy éjfélkor legyen étel az asztalon, ezzel biztosítva az élet gazdagságát az elkövetkező évben.
Másutt a rizst tartják szerencsésnek, ezért esznek rizsételt újév napján. Dél-Indiában a tamilok, újévükön, a pongálon szertartásosan megfőzik az új rizst. A koreaiaknál elmaradhatatlan a rizslepény-leves, szerintük e leves legalább egy évvel megnöveli élettartamukat. A japán buddhista templomokban hagyományos tésztát fogyasztanak ilyenkor.
A kínaiak az új évi ünnepek során általában többet esznek, mint máskor. Nagy mennyiségű hagyományos ételt készítenek családjuk és barátaik részére, valamint a meghalt hozzátartozók számára. Újév napján a kínai családok vegetáriánus ételt, jait fogyasztanak. A jai változatos összetevőiről különféle babonás feltételezésük van.
Azt hiszik, hogy a benne lévő lótusz magvak sok fiú utódot jeleznek; a gingkódió, ezüst ékszerek megvételére utal; a fekete alga, a mérhetetlen gazdagság jele; a bambuszrügyek pedig sok jó kívánság teljesülését jelképezik. Az egyébként széles körben kedvelt hófehér tofu, vagyis szójasajt viszont sosem kerül az újévi asztalra, mert balszerencsére, sőt halálra is figyelmeztet. Az újévi ételek közül elmaradhatatlan a hal és a csirke.
Az egész hal náluk az összetartozást és a bőséget, a csirke pedig a gazdagodást szimbolizálja. A csirkét fejjel, farokkal és lábbal szolgálják fel, hogy teljességet jelezzen. A tésztákat azért nem vágják el, mert a hosszú életet reprezentálják. A különféle szervírozott kandírozott gyümölcsökről tudni vélik, hogy megédesítik az életet. Mindegyik gyümölcsszem valamilyen szerencsét jelképez: a sárgadinnye, gazdasági növekedést; a vörösre festett dinnye, élvezetet, igazságot, őszinteséget; a licsi, erős családi köteléket; a savanyú narancs, jólétet; a kókuszkopra, összetartozást; a földimogyoró, hosszú életet.
Egyiptomban miután a főmufti kihirdette az újévet, az emberek boldog újévet kívánnak egymásnak. Ezután a családok elköltik különleges újévi vacsorájukat, ilyenkor még a legszegényebbek asztalán is van hús. Alkohol azonban nincs, mert a muszlimok nem isznak szeszes italt.
A zsidók az újév, ros hasána két napos ünnepén olyan ételeket fogyasztanak, amelyektől bőséget remélnek. Elsősorban az édes ízek dominálnak. Az ünnepi kalácsot, a barheszt édesen, mazsolával készítik, kerek alakúra sütik, mert ez emlékeztet az élet forgandóságára, és mákkal hintik be, hogy gazdagodjanak.
A keleti zsidóság körében szokásos a sokmagvú gránátalma fogyasztása, az askenázi (közép- és kelet-európai) zsidók pedig édes sárgarépát főznek, mindkettő a termékenységgel, a szaporodással, a gyarapodással függ össze. Az elkészített szárnyasokat a fejükkel együtt tálalják, hogy fejesekké, vagyis főnökökké váljanak. Étrendjükben szerepel még a tehénborsó, és a hal is. Az utolsó fogásként almakompótot, almás pitét, vagy a mézbe mártogatott almaszeleteket fogyasztanak, hogy megédesítsék az új esztendőt.
Forrás: www.erzsebetrosta.hu
