A részvényesek nem hajlandók eltávolítani az összeomlott sóbánya cégének vezetőségét.
A gazdasági minisztérium a bírósághoz fordult, amiért az Országos Sóipari Társaság (Salrom) részvényeseinek közgyűlése megtagadta a vállalat igazgatótanácsi tagjainak menesztését – jelentette be Radu Miruță román gazdasági miniszter a Krónika Online cikke szerint.
Összehívták a részvényesek közgyűlését összehívták, de a testület mégsem ült össze megállapítani, hogy a parajdi bányakatasztrófa miatt a Salromot veszteség érte, ami a törvényeknek megfelelően maga után vonja az igazgatótanácsi tagok menesztését. Radu Miruță szerint a részvényesek törvénytelenül tagadták meg a közgyűlés megtartását, ezért a minisztérium a bírósághoz fordult.
„Annyira ragaszkodnak a székükhöz, hogy nem hajlandóak összeülni, pedig törvény kötelezi őket erre”
vélekedik a román gazdasági miniszter. Hangsúlyozta: nem igaz, hogy a katasztrófa veszélye kiszámíthatatlan, előre nem látható volt. Szerinte 2006-ból voltak hivatalos információk erre vonatkozóan, és számos szakvélemény, tanulmány is figyelmeztetett a veszélyre, amit az illetékesek figyelmen kívül hagytak. „Ezeket a hivatalos információkat semmibe vették, a veszélyt semmibe vették” – fogalmazott a miniszter.
Mint mondta, az említett információkat a Salrom, a román vízügyi igazgatóság, az ásványi erőforrások országos ügynöksége (ANRM) is ismerte, és a gazdasági tárca is felelős, mivel a bányavállalat hozzá tartozik. Úgy fogalmazott, hogy a bányakatasztrófa a román állam tehetetlenségét mutatja: az illetékes intézmények „addig hárították a felelősséget, amíg a természetnek már nem volt türelme”.
Parajd: egyszerre ökológiai-, gazdasági- és turisztikai katasztrófa
A román állami tulajdonban lévő parajdi sóbányába május végén zúdult be a felette folyó Korond-patak vize. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bányát, ami gyakorlatilag összeomlott, és a mai állás szerint soha többé nem lehet újra működésbe hozni. A parajdi sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött.
