Újabb 1956-os bosszúálló bírói ítéletek semmisségét igazolta az elmúlt napokban a Kúria büntető tanácsa – számolt be a Magyar Idők. Három ügyben állapították meg, hogy az azokban érintett 25 személy elítélése a megtorlás része volt.
Az elmúlt két évben egyébként a Kúria – az ügyész javaslatára – összesen 22 hajdani bűnperben 93 résztvevő ítéletének a semmisségét igazolta már. A Kúrián a Magyar Idők megtudta azt is: korábban 45 hasonló semmisségi ügy szerepelt magánkezdeményezésre a legfőbb ítélkező fórum előtt.
A megtorló, súlyos ítéletek meghozataluk időpontjától eleve semmisek, ha azokat rögtönítélő bíróság vagy népbírósági tanács hozta meg, esetleg gyorsított eljárásban hirdették ki – így rendelkezett a 2000-ben elfogadott negyedik semmisségi törvény, ismertebb nevén a lex Tóth Ilona.
A jogszabályt 2016-ban kiegészítették azzal, hogy a törvénnyel megállapított semmisségről a Kúria adhat ki igazolást a védők és a hozzátartozók vagy a legfőbb ügyész kérelmére.
Ezt követően, elsőként 2016. október 13-án Nagy Imre egykori miniszterelnök és mártírtársai ügyében igazolták az 1958-as bírói döntés semmisségét. Később két, ugyancsak ismert eset, a nyíregyházi forradalmárok és a mecseki láthatatlanok ügye került a Kúria elé, de a megmozdulásokban, a harci cselekményekben, az ellenállásban egykor részt vevő diákok és munkások elítélését több más alkalommal is megszüntették.
A mostani eljárások hozzájárulhatnak a hatvan évvel ezelőtt meghurcolt és ártatlanul kivégzett emberek jó hírnevének helyreállításához, s a hozzátartozók kegyeleti jogának hangsúlyosabb védelméhez – írja a napilap.
Az ügyek kapcsán Kónya István büntetőbíró, a Kúria elnökhelyettese a Magyar Idők kérdésére elmondta: a semmisségről kiállított igazolások az utókor számára is bizonyítják, hogy a hajdan kihirdetett bírói döntések valójában nem ítéletek, az egykori eljárásokat nem is lett volna szabad megindítani.
„Ami akkoriban történt, az nem igazságszolgáltatás volt, hanem gonoszság, a hatalom bosszúja” – fogalmazott Kónya István, majd hozzátette: a mai bíráskodás elhatárolja magát ettől, és fejet hajt az áldozatok emléke előtt.
Forrás: hirado.hu
