Új, országok közötti konfliktus van kibontakozóban az amúgy is véres konfliktusokkal terhelt, „Afrika szarvának” nevezett régióban. A térség stratégiai fontosságú, ugyanis itt található az Ádeni-öböl, amely a Vörös-tenger bejáratát képezi, amely pedig a világ egyik legjelentősebb kereskedelmi útvonala. Az itt tengerparttal nem rendelkező ország, Etiópia maga is szeretne hozzáférést a nemzetközi vizekhez, ezért egyetértési megállapodást kötött a Szomáliából kiszakadt, és de facto önállóan műlödő Szomálifölddel egy tengerparti rész kibérléséről, cserébe pedig a hivatalos függetlenséggel nem rendelkező szakadár régió elismerését helyezte kilátásba. Szomália számára elfogadhatatlan a lépés, ahogy Egyiptom számára is, amely egy nílusi gát miatt van rossz viszonyban Etiópiával. Szomália és Egyiptom ezért katonai megállapodást kötött, melynek keretében utóbbi fegyvereket szállít az Afrika szarvánál lévő országnak, ami újabb fegyveres konfliktus rémképét idézi fel.
Etiópia és Szomáliföld megállapodása
A Szomália északnyugati részén, az Ádeni-öböl partján fekvő, nagyjából 6 millió lakosú Szomáliföld hivatalosan Szomália egyik szövetségi állama, gyakorlatilag azonban 1991 óta független államként működik. Bár önállóságát hivatalosan senki nem ismeri el, a számos konfliktussal terhelt Szomáliának nincs meg az ereje ahhoz, hogy visszaszerezze a geopolitikailag nagyon jelentős helyen, a Vörös-tenger kapuját jelentő Bab el-Mandeb szoros közelében fekvő szakadár köztársaságot.
A nemzetközi sajtóban nem sokat szereplő Szomáliföld az év elején került be a hírekbe, amikor január 1-jén
megállapodást kötött Etiópiával, hogy utóbbinak 50 évre bérbe adnak egy 20 kilométeres partszakaszt, ahol az haditengerészeti bázist építhet.
Afrika második legnépesebb országa ugyanis a világ legnépesebb, tengerparttal nem rendelkező országa is egyben, és már régi törekvése, hogy amióta a korábban hozzá tartozó, tengerparti Eritrea 1993-ban elnyerte függetlenségét, ismét kijusson a tengerre.
Nem olyan régen Etiópia éppen Eritreával – amellyel 2018-ban kötöttek békét, ami elhozta az etiópiai elnöknek, Abij Ahmednek a béke Nobel-díjat – tárgyalt egy tengerparti kikötő létesítéséről, de a tárgyalások nemrég megfeneklettek. Így jött a képbe Szomáliföld, amely a tengerparti sáv ideiglenes átadásáért cserébe megkaphatja függetlenségének elismerését Etiópiától. (Erre a megállapodás január 1-jei megkötése óta nem került sor, ugyanis egyelőre még csak egyetértési megállapodásról van szó, nem konkrét szerződésről.) Szomália a szuverenitása elleni támadásnak tartja az egyezséget, és erőteljes tiltakozását fejezte ki a szomszédja és a szakadár régiója között köttetett megállapodás miatt.
Az Etiópia és Szomália közötti helyzetet bonyolítja, hogy Szomáliában jelenleg 3000 etióp katona tartózkodik az Afrikai Unió (AU) missziójának keretében, melynek célja az al-Kaidához köthető al-Shabaab nevű terrorszervezet elleni harc. Az al-Shabaab az ország egy részét ellenőrzése alatt tartja, és rendszeresen követ el terrormerényleteket főleg a fővárosban, Mogadishuban. A két ország között emellett kétoldalú megállapodás is van, melynek keretében plusz 5-7 ezer etióp katona is állomásozik Szomáliában. A Szomálifölddel kötött megállapodás miatt Szomália kilátásba helyezte, hogy megszünteti a katonai együttműködést Etiópiával, és hazaküldi a szomszéd ország katonáit. Az AU-misszióban az etióp katonák helyére egyiptomiak lépnének be.
Etiópia és Szomália között Törökország próbál közvetíteni, amely mindkét országgal jó kapcsolatokat ápol. Eddig két körben tartottak békítő tárgyalásokat, de ezek nem vezettek eredményre; a harmadik, szeptemberre tervezett tárgyalást pedig lemondták. Szomáliföld Etiópia mellett élvezi még az Egyesült Arab Emírségek támogatását is, amely a berberai kikötőnél hajtott végre beruházásokat.
Hogy jön a képbe Egyiptom?
A háromszereplős konfliktusba furcsa módon egy olyan negyedik szereplő lépett be évközben, amely egyikkel sem határos: Egyiptom. Bár a Szuezi-csatorna miatt Kairónak egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik a Vörös-tenger kapujában, jelen esetben nem ez volt a fő motivációjuk, hogy szerepet vállaljanak, hanem az, hogy
az Etiópia által a Nílusra tervezett gát miatt Egyiptom fenyegetve érzi vízellátását és ezzel mezőgazdaságát.
A Nagy Etióp Reneszánsz Gát építése 2011-ben kezdődött meg a Kék-Níluson, ahonnan a Nílus vízhozamának 85 százaléka jön, és a hozzá tartozó erőmű a tervek szerint Afrika legnagyobb vízierőműve lesz. A „Nílus ajándéka”, Egyiptom szerint azonban a gát 2 százalékkal fogja csökkenteni a Föld leghosszabb folyójának vízhozamát, ami számításaik szerint 81 ezer hektár öntözött termőföld elvesztését fogja eredményezni. Mondani sem kell, mekkora veszélyt jelent ez Egyiptom számára, amelynek az ókor óta a Nílus a szinte egyedüli édesvíz- és így élelemforrása.
Kairónak tehát az „ellenségem ellensége a barátom” elve alapján kapóra jött az Etiópia és Szomália közötti konfliktus, és utóbbi támogatójaként szállt be a képletbe. A két ország között ráadásul a kulturális kötelékek is erősek: a többségében keresztény Etiópiával szemben mindketten muszlim országok, és Egyiptom mellett Szomáliának is (az egyik) hivatalos nyelve az arab. (Habár a 18 milliós lakosságból csak 2 millióan beszélik, az iszlám vallás és a többi ország közelsége miatt erős az országban az arab hatás.)
A két ország augusztusban katonai megállapodást kötött egymással, melynek keretében azóta már két alkalommal érkeztek fegyverek – köztük légvédelmi és tüzérségi fegyverek – Egyiptomból Szomáliába. Utóbbi több mint négy évtized után kap először fegyvereket előbbitől. Emellett Egyiptom 5000 katonát adna az Afrikai Unió szomáliai missziójába, másik 5000-et pedig kétoldalú megállapodás keretében telepítene az országba.
Újabb háború jöhet?
Bár a feszültségek az egyes országok között egyelőre inkább eszkalálódni, mintsem enyhülni látszanak, egy új, nagy nemzetközi háború kirobbanására kicsi az esély.
- Egyiptomot számos probléma sújtja: gazdasági nehézségek; a szomszédban zajló gázai háború, illetve a tágabb közel-keleti konfliktus; a jemeni húszik támadásai miatt a vörös-tengeri kereskedelmi hajózás visszaesése, amely a Szuezi-csatornán történő áthaladásért Egyiptom által beszedett díj csökkenéséhez vezetett. Kairó a déli szomszédjában, Szudánban zajló polgárháborúba sem tud érdemben beavatkozni, pedig szoros kapcsolatokat ápol az egyik polgárháborús féllel, a szudáni hadsereggel.
- Etiópia csak 2022 végén zárt le egy véres polgárháborút, amely elsősorban a kormányerők és Tigré tartomány lázadói között zajlott. Különböző lázadó és terrorista csoportok még mindig tevékenykednek az országban, így továbbra is sok pénzt és energiát emészt fel a belső konfliktusokkal való küzdelem, nem hiányzik még egy külső konfliktus is.
- Szomália még rosszabb helyzetben van: Szomáliföld mellett idén márciusban egy másik föderatív állam, Puntföld is lényegében függetlenedett, és másik két régió, Délnyugat állam, illetve Dzsubaföld is egyre önállóbbnak mutatkozik a központi kormányzattal szemben. Emellett állandó problémát jelent az ország egy részét ellenőrzése alatt tartó al-Shabaab terrorszervezet. A szomáliai hadsereg gyengén felszerelt, és még a belső konfliktusokkal sem tud megbirkózni, nemhogy egy államok közötti háborúban részt venni.
- Szerencsére a földrajz sem kedvez egy nagyobb háború kialakulásának. Egyiptom ugyanis egyik országgal sem határos, ráadásul Etiópiától a polgárháborús Szudán választja el. Mivel Etiópiának tengere sincs, Egyiptom lényegében csak úgy tudna háborút vívni vele, ha előbb partra száll Szomáliában, majd onnan szárazföldön támadja Etiópiát. Utóbbinak viszont nagy erőssége, hogy az ország nagyobb részét magas hegyek uralják, így szárazföldön nehezen bevehető.
Egy egyiptomi–etiópiai nagy fegyveres konfliktus lényegében kizárható, esetleg az képzelhető el, hogy etiópiai katonák a Szomáliába vezénylendő egyiptomi katonákkal ütközzenek meg az etiópiai–szomáliai határ mentén.
Sokkal valószínűbb, hogy egy proxyháború fejlődik ki, ahol etiópiai, illetve szomáliai lázadók csapnak össze a központi kormányzatokkal.
Mind Etiópia, mind Szomália etnikailag rendkívül sokszínű, ami mindkét országban folyamatos fegyveres konfliktusok forrása. Etiópia Szomáliával szomszédos tartománya Ogaden, ahol többségében a Szomália fő népcsoportját is jelentő szomáli törzsek laknak. Az ogadeni felkelők, elsősorban az Ogadeni Nemzeti Felszabadítási Front (ONLF) 1992 és 2018 között háborút vívtak az etiópiai központi erőkkel. A konfliktusnak ugyan békeszerződés vetett véget, de bármikor kiújulhat, amihez jó gyúanyagot adna egy Etiópia és Szomália közötti konfliktus. Az ONLF szeptember 17-én nyilatkozatot adott ki, amelyben óvott attól, hogy az etióp kormány a Szomáliával fennálló vitára válaszul olyan intézkedéseket tegyen, amelyek veszélyeztetik és sértik a velük kötött békeszerződést.
Ahmed Moalim Fiqi szomáliai külügyminiszter nyíltan ki is jelentette, nyitva tartják lehetőséget, hogy etiópiai lázadó csoportokat támogassanak, amennyiben megvalósulna az Etiópia és Szomáliföld közötti megállapodás. Mogadishu eközben azzal vádolta meg Addisz-Abebát, hogy fegyvereket csempész át szomáliai földre, illetve hogy fegyvereket szállított a szakadár Puntföldnek is.
Ezzel párhuzamosan Szomáliában pedig olyan erők vannak, akik Etiópiával jó kapcsolatokat ápolnak, és nekik egyáltalán nem tetszik, hogy Mogadishu kivonatná az etióp katonákat az országból, így például Délnyugat állam, ahol az etióp erők kulcsszerepet játszanak az al-Shabaab elleni harcban. A központi kormányzat Délnyugat állammal szemben ellenakciókba is kezdett, például elindította mentelmijog-megvonási eljárást a szövetségi állam 25 parlamenti képviselőjével szemben.
Egyelőre nem látható, ténylegesen mekkora a veszélye egy proxyháborúnak a térségben. Az azonban elég valószínű, hogy
bármilyen háború legnagyobb nyertese az al-Shabaab terrorszervezet lenne.
Egyesek már most is attól tartanak, hogy az Egyiptom által a szomáliai hadseregnek leszállított fegyverek a terroristák kezébe kerülhetnek. Mindezen megfontolások miatt – úgy tűnik – valójában egyik félnek sem érdeke egy nagy háború kirobbanása. A fegyveres konfliktusok kitörését persze nem mindig érdekek határozzák meg: háború akkor is bekövetkezhet, mikor az senkinek sem érdeke, az eszkaláció spirálja azonban mindenkit a legrosszabb megoldás irányába tol.
