Újraéled a devizahitelesek reménye..
Egy gyulai család története újabb fejezetet nyit a több mint egy évtizede húzódó devizahiteles ügyekben. A Fővárosi Törvényszék ugyanis kimondta: érvénytelen a család kölcsönszerződése az UniCredit Bankkal – így több mint 40 millió forint járhat vissza nekik.
A család még 2007-ben vett fel 20,5 millió forintnyi devizahitelt, azóta pedig összesen 61,2 millió forintot fizettek vissza a banknak. Az elsőfokú ítélet szerint ebből 40,7 millió forintot vissza kell kapniuk – bár a döntés még nem jogerős, a bank fellebbezhet.
A bíróság szerint nem kaptak tisztességes tájékoztatást
A család azzal érvelt, hogy a hitelfelvételkor nem kaptak megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról – vagyis nem tudták, mekkora veszteséget szenvedhetnek el, ha a forint gyengül. A bank nem tudta bizonyítani, hogy ez a tájékoztatás valóban megtörtént volna.
A meghallgatott banki ügyintézők nem emlékeztek a 18 évvel ezelőtti szerződés részleteire, így a bíróság szerint nem volt hiteles bizonyíték a bank állításai mellett.
A Fővárosi Törvényszék ítélete kimondja:
„Helyre kell állítani az eredeti állapotot” – vagyis a családnak visszajár minden pénz, amit a felvett összegen felül fizettek.
Emellett érvénytelennek minősültek a szerződés módosításai is, és az árfolyamveszteség minden terhét a banknak kell viselnie.
Európai és hazai döntések is hatással vannak az ügyre
Az elmúlt hónapokban több bírósági döntés is megerősítette a fogyasztók jogait a devizahiteles perekben. A Kúria jogegységi határozata – amely az Európai Unió Bíróságának ítéletére épül – kimondja: ha az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás tisztességtelen volt, a szerződés érvénytelen lehet.
Ilyen esetben a hitel csak a fogyasztó kifejezett kérésére válhat újra érvényessé. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden túlfizetett összeg visszajárhat – akár milliós nagyságrendben is.
Mit mondanak a bankok?
A nagybankok sorra reagáltak a bírósági ítéletekre:
- Az Erste Bank szerint a legtöbb ügyben megfelelő tájékoztatást adtak, és ezt a bíróságok is megerősítették.
- Az OTP Bank közleménye alapján az árfolyamkockázatot világosan bemutatták, amit több száz ítélet is alátámaszt.
- Az MBH Bank hangsúlyozta, hogy minden ügyet egyedileg kell vizsgálni, és a végső döntés mindig a bíróságé.
Szakértők szerint ritka az olyan eset, amikor a bank nem tudja igazolni, hogy az ügyfél aláírta a kockázatfeltáró nyilatkozatot – de ha ez hiányzik, vagy nem megfelelő a szöveg, az azonnal az ügyfél javára fordíthatja az eljárást.
Mit jelent ez a gyulai családon túl?
A mostani ítélet mérföldkő lehet:
- precedenst teremthet más folyamatban lévő ügyek számára,
- és felgyorsíthatja a devizahiteles perek újraértékelését.
Ha a döntést jogerősen is megerősítik, az új hullámot indíthat a bankok és az adósok közti elszámolásokban – hasonlóan ahhoz, ami évekkel ezelőtt egész Magyarországot foglalkoztatta.
Nézzük, mi is történt pontosan!
A devizahitelek lényege – olcsónak tűntek, de veszélyesek voltak
2007–2008-ban sok magyar család svájci frankban (CHF) vagy euróban vett fel hitelt, mert a kamat ezeknél jóval alacsonyabb volt, mint a forinthiteleknél. A bankok azt kommunikálták, hogy ez „okos választás”, hiszen a havi törlesztő fele annyi is lehetett, mint egy forintalapú hitel esetén.
Csakhogy a devizahitel nem forintban működik:
- a tartozás külföldi valutában van nyilvántartva (pl. svájci frankban),
- és minden hónapban aktuális árfolyamon váltják át forintra.
Ez azt jelenti, hogy ha a forint gyengül, a havi törlesztő automatikusan megugrik – még akkor is, ha az ember pontosan fizet.
Jött a 2008-as válság – a forint elszállt
A 2008-as világgazdasági válság mindent felforgatott. A befektetők pánikban menekültek a biztonságos devizákba, például a svájci frankba.
Ennek az lett az eredménye, hogy:
- a forint drasztikusan gyengült (180 Ft → 250–280 Ft/CHF),
- a kamatok emelkedtek,
- és a havi törlesztők duplájára, sőt triplájára nőttek.
Egy család, aki 2007-ben havi 70 000 Ft-ot fizetett, 2009-re már 150–200 ezer forintot kellett, hogy befizessen – ugyanarra a hitelre.
A bankok felelőssége – félretájékoztatás és hiányos figyelmeztetés
Sok bank nem magyarázta el világosan, hogy az árfolyamkockázat korlátlanul az ügyfélre hárul.
Papíron ugyan aláíratott velük egy kockázatfeltáró nyilatkozatot, de a legtöbb ember nem értette, mit jelent az, hogy „árfolyam-ingadozás akár jelentős veszteséget is okozhat”.
A banki tanácsadók gyakran megnyugtatták az ügyfeleket, hogy a frank „stabil valuta”, nem kell aggódni. A valóságban viszont minden kockázat a hitelfelvevőnél maradt, miközben a bankok saját devizakitettségüket fedezték – tehát ők nem vesztettek.
A családok csapdába estek
Amikor a forint gyengült, az emberek már nem tudták fizetni a megugró törlesztőket.
Ráadásul az árfolyamromlás miatt:
- a tartozás összege forintban folyamatosan nőtt,
- hiába fizettek évekig, a tőketartozás alig csökkent,
- sokan elvesztették otthonukat,
- és százezrek kerültek adósságspirálba.
Ez volt az igazi „árfolyamcsapda” – egy konstrukció, amely alapjaiban volt igazságtalan.
Mit tett (vagy nem tett) az állam?
Az állam eleinte lassan reagált, majd csak évekkel később lépett:
- 2011-ben jött az árfolyamrögzítés és a végtörlesztés,
- 2015-ben a forintosítás,
- majd bírósági perek ezrei indultak, ahol az árfolyamkockázat tisztességtelensége lett a központi kérdés.
Az Európai Bíróság és a magyar Kúria azóta több ítéletben is kimondta:
ha a bank nem adott megfelelő tájékoztatást, a szerződés részben vagy egészben érvénytelen lehet.
A devizahitel igazi csapdája – nem a frank, hanem a „kockázatfeltáró nyilatkozat” döntött mindenről
Több tízezer magyar család életét tette tönkre egyetlen, látszólag ártalmatlan papír: a kockázatfeltáró nyilatkozat. A legtöbben akkor még azt hitték, ez csupán egy adminisztratív melléklet, egy kötelező csatolmány a hitelszerződéshez. A valóságban viszont ez a dokumentum azt bizonyítja (vagy tagadja), hogy az ügyfél ténylegesen tisztában volt azzal, mit vállal.
„Ez csak formalitás” – így nyugtatták az ügyfeleket
A 2000-es évek második felében, amikor a devizahitelezés tömegesen elterjedt, a banki tanácsadók többsége megnyugtató hangnemben kezelte ezt a dokumentumot. Sok ügyfél később úgy emlékezett vissza, hogy a tanácsadó elbagatellizálta a jelentőségét, mondván:
„Ez csak egy kötelező papír, mindenki aláírja, ez nem befolyásol semmit.”
Valójában ez a papír volt a bank jogi pajzsa, mert ha az ügyfél aláírta, azt jelentette:
- tudomásul vette, hogy a forint árfolyama változhat,
- és elfogadta, hogy a törlesztőrészlete akár jelentősen is emelkedhet.
Ezzel a bankok kimentették magukat a felelősség alól, hiszen papíron az ügyfél „tájékozott” volt – még akkor is, ha valójában nem értette, mit ír alá.
De mikor kapták meg ezt a papírt? – Ez a döntő kérdés!
A devizahiteles perek fordulópontja gyakran nem a tartalom, hanem az időzítés.
A bíróságok ma már sorra vizsgálják:
- Mikor adta át a bank a kockázatfeltáró nyilatkozatot?
- Mikor írta azt alá az ügyfél?
- Kapott-e valódi magyarázatot a kockázatokról?
Ha a nyilatkozatot a szerződés aláírásának napján – vagy akár csak néhány órával előtte – írták alá, az nem tekinthető valós tájékoztatásnak. A fogyasztónak ugyanis nem volt ideje mérlegelni, kérdezni vagy megérteni, mit jelent a svájci frankban nyilvántartott hitel.
A bíróságok több esetben is kimondták:
„A kockázatfeltárás csak akkor érvényes, ha az ügyfélnek tényleges lehetősége volt megismerni és átgondolni a dokumentumban foglaltakat.”
Ez mit is jelent konkrétan?
A kockázatfeltárás csak akkor tekinthető érvényesnek, ha az ügyfél már az első személyes egyeztetés alkalmával megkapta, átolvashatta és megérthette a dokumentumban foglaltakat. Ha a bank ezt a nyilatkozatot nem a hitelkérelem elindításának napján adta át, az nem minősül valós tájékoztatásnak!
Ez azt jelenti, hogy az ügyfelet félrevezették – és aki ezt bizonyítani tudja, kiváló eséllyel pert nyerhet a bankkal szemben.
Miért fontos ez most?
Mert a 2024–2025-ben született új ítéletekben ez lett a döntő tényező. Ha a bank nem tudja bizonyítani, hogy időben, részletesen és érthetően tájékoztatta az ügyfelet, akkor a bíróság érvénytelenítheti a szerződést – és az adós visszakaphatja a túlfizetett pénzét.
Ez az oka annak, hogy a mostani gyulai ítélet is precedens értékű: a bíróság nem azt vizsgálta, volt-e papír, hanem azt, mit értett meg belőle az ügyfél, és mikor.
Egy olvasó vallomása: „Nem tudtuk, hogy ez az egész életünket tönkreteheti”
„Egy kedves hölgy fogadott a bankban. Kaptunk egy csomó papírt, aláírtuk mindet, amit mutatott.
Azt mondta, ez csak egy melléklet, mindenki aláírja.
Ha tudtuk volna, hogy ez a forint árfolyamához köt mindent, biztosan nem vállaljuk.”
Az ilyen történetek ma már nem egyediek – hanem tipikusak. És ezek mutatják, miért lehet, hogy a következő években újraindulhatnak a devizahiteles perek, most már sokkal nagyobb eséllyel az adósok javára.
Összegzés: három dolog, amit minden devizahitelesnek tudnia kell
- A kockázatfeltáró nyilatkozat a per kulcsa – ez bizonyítja, mikor és hogyan tájékoztatták.
- Ha a papírt nem a hitelkérelem elindításakor írtad alá, az nem minősül valós tájékoztatásnak.
- Ha nem tudtad, mit vállalsz, a szerződés részben vagy teljesen érvénytelen lehet.
Van véleményed? – Írd meg kommentben!
Te is devizahiteles voltál? Emlékszel, mikor és hogyan íratták veled alá a kockázatfeltáró nyilatkozatot? Írd meg kommentben! Amennyiben kérdésed van, jogászaink minden felmerülő kérdésedre válaszolnak!
Zárszó: A devizahitelesek kálváriája még nem ért véget – de most úgy tűnik, az igazság lassan utoléri a bankokat.
