Magyarország — Végleg eldőlt, nem a magyar bíróság tesz pontot a móri mészárlás kapcsán kiírt nyomravezetői díj körül kialakult vita végére.
Bármilyen döbbenetes, a rendőrséget a tényleges elkövetőkhöz elvezető Szebenyi István a mai napig nem kapta meg a pénzt, azt kifizették egy olyan személynek, aki valótlan elkövetőket (Kaiser Edét és Hajdú Lászlót) nevezett meg a nyomozóknak.
Ami plusz csavar az ügyben, hogy utóbbitól tévedése ellenére soha nem kérték vissza a 25 millió forintot. Az amatőr hadtörténész, Szebenyi itthon minden létező jogi lehetőségét kimerítette, így most az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Ő volt, aki 2006-ban, négy évvel a magyar kriminológia legkegyetlenebb rablógyilkossága után, a Tarjáni erdőben fémkeresőjével megtalálta azokat a tárgyakat, amelyek végül elvezették a nyomozókat a valódi elkövetőkhöz, Nagy Lászlóhoz és Weiszdorn Róberthez.
Ekkor már Kaiser Ede javában töltötte tényleges életfogytiglani börtönbüntetését, mint a vérengzés egyik elkövetője. Az új fejlemények fényében őt felmentették a vádak alól, más bűncselekmények miatt azonban 18 évet töltött a rácsok mögött.
– A végső döntést az Alkotmánybíróság mondta ki az ügyemben. Kérésemet ők is elutasították, ők nem a kérésem jogosságát vizsgálják, hanem azt: sérültek-e az alkotmányos jogaim a korábbi eljárásokban. Nincs más választásom, mint Strasbourghoz fordulni. Szinte biztos vagyok benne: ők úgy gondolkoznak, mint én, és nem vitatják, hogy az általam megtalált tárgyakról levett DNS-minta kulcsfontosságú volt a tettesek kézre kerítésében.
A rendőrség végig azzal érvelt, hogy a nyomravezető díj kiírása úgy volt megfogalmazva: azt illeti a pénz, aki konkrét információkkal szolgál az elkövetők személyét vagy tartózkodását illetően. Vagyis: egy nevet vagy címet kellett volna szerintük bemondani, az, hogy általam jutottak el hozzájuk, úgy látszik, nem számít – mondta el lapunknak Szebenyi István.
A szövevényes ügy másik érdekessége, hogy Szebenyi egy másik, titkos tanúval együtt, a veszprémi ügyben megkapták a nyomravezetői díjat. A különbség annyi volt, hogy abban az esetben nem pontosan úgy volt megfogalmazva a nyomravezetői díj szövege, mint a móri ügyben.
A másik tanúról annyit kell tudni: miután Szebenyi bejelentette a rendőrségen, hogy mit talált, és ezt a hatóságok nyilvánosságra hozták, ez a férfi jelentkezett és elmondta: korábban egy Nagy László nevű férfi arra kérte, vigye ki az erdőbe és adja kölcsön neki a fémkeresőjét, mert meg kell találnia valami nagyon fontosat, amit korábban elásott. Ez még a veszprémi postásgyilkosság előtt történt, Nagy azért vitette ki magát, hogy a fegyverét, amelyet Móron használt, magához vegye.
– Nem kérdéses, hogy ketten kellettünk ahhoz, hogy végül bilincs kattanjon Nagyék csuklóján. Úgy tartom tisztességesnek, hogy pontosan ezért, engem csak a nyomravezetői díj fele illet meg. Nem is kértem soha a teljes összeget, csupán a felét. Én soha nem nyerészkedni akartam, csupán a jogos jussomat szeretném megszerezni – szögezte le Szebenyi.
Nyolc embert öltek meg
2002. május 9-én két fegyveres berontott a móri Erste Bankba és kivégztek mindenkit, aki a fiókban tartózkodott. Nyolc ember megölése után az elkövetők autóval menekültek el a helyszínről. Gyorshajtás miatt azonban a rendőrök megállították őket. Az intézkedés közben rádión jött a riasztás, hogy mi történt a bankban, ezért az igazoltatást nem folytatták az egyenruhások, hanem útjukra engedték Weiszdornékat.
blikk
