A szerdai, angolok elleni győzelem után igazi fociünnep kezdődött Horvátország-szerte, ami még a fékevesztett indulatairól híres régió ünneplési szokásaihoz edződötteknek is szolgált meglepetésekkel.
Hogy mennyire átérzik a horvátok a focivébé döntőbe jutásuk súlyát, mi sem bizonyítja jobban, hogy például a zágrábi kormány csütörtöki ülésén – igen rendhagyó módon – sakktáblás trikóba öltözött kormánytagokkal kezdte meg az ülését.
„Siker, szív, tudás, tapasztalat, a győztesek mentalitása, a fordítani tudás ereje: labdarúgóink sikere szívmelengető” – összegezte büszkén közösségi portáljára posztolva Andrej Plenkovic horvát kormányfő.
A Brüsszelben tartózkodó Kolinda Grabar-Kitarovic államfő, aki szerdán – jó előre bízva a horvát csapat sikerében – nemzeti színű focimezt adott át Donald Trump amerikai elnöknek és Theresa May brit miniszterelnöknek csütörtökön bejelentette: a döntő mérkőzésre Moszkvába fog utazni.
A belelkesült horvát politikustól az USA elnöke a 9-es, az angol May pedig a 10-es – saját nevükkel nyomtatott – horvát trikót kapta ajándékba.
A világ szeme a horvát tizenegyen
A horvát sajtó külön foglalkozik a New York Times cikkével, amelyben igen emelkedett hangnemben dicsérik a döntőbe jutott ex-jugoszláv válogatott teljesítményét, heroikus küzdelemként írva le a szerdai mérkőzést.
Zágrábban azt is meghallották, hogy az ausztrál média Luka Modricot „csendes géniuszként” jellemzi, megelőlegezve számára a világbajnokság legjobb játékosa címet.
A spanyol lapok egybehangzóan Modric kiváló egyéni képességit, és mindemellett a csapatszellemet felvállaló játékát dicsérik.
A madridi Marca egyenesen Aranylabda-díjra jelölné a Real Madrid és a horvát nemzeti tizenegy kulcsjátékosát.
A cikkek hozzászólói sem fukarkodnak az elismerő szavakkal. A labdarúgó-világbajnokság lázában égő kommentelők egynémelyike Luka Modricról mihamarabb közteret szeretne elnevezni, amin rögtön helye is lenne a kiváló középpályás életnagyságú szobrának.
Bosznia is ünnepelt
Boszniai kommentárok arról áradoznak, hogy noha a közelmúltban igen sok fájdalommal járt a polgárháború – és a horvát-bosnyák viszony azóta sem felhőtlen – most mégis, nemzeti hovatartozástól függetlenül, a balkáni ország szerb és bosnyák entitásának lakói nyolcvan százalékban a horvátoknak szorítottak.
Hogy milyen különös a Balkán mentalitása, mi sem jellemzi jobban, mint az egyik szarajevói olvasó bejegyzése, amely szerint szerda éjjel a helyi stadion kivetítőjénél bosnyák liliomos zászlókat lobogtató tömeg buzdította a 0-1-nél még hátrányban játszó horvát válogatottat.
Mandzukic gólja után elszabadultak az indulatok a bosnyák fővárosban, és a város központja a horvát szurkolóktól korábban eltanult daloktól visszhangzott.
Se szeri, se száma a szomszédos Szlovéniából érkező, zömmel a közösségi oldalakon megosztott gratulációknak is, ahogy a frissen önállóvá vált Koszovóban is széles tömegek szurkoltak a horvát nemzeti tizenegy sikerének.
Egy montenegrói szurkoló lakonikus tömörséggel ennyit posztolt Facebook-profilján: „Köszönjük mindannyitoknak! Isten éltessen benneteket”.
Belgrádban kicsit savanyú a szőlő
A belgrádi lapok olvasói vegyes érzelmeket táplálva olvasták a horvátok dicsőségéről szóló cikkeket. Fanyar kommentárok mellett, inkább a politika kap vezető szerepet, a múltbéli sérelmek felemlegetése zajlik, a sport háttérbe szorult.
A szerb újságok hosszú, elemző cikkeikben emlékeztetnek arra, hogy Horvátország már húsz évvel ezelőtt is a világ harmadik legjobb válogatottja volt, és azóta a világ élmezőnyében „edzették azt a szellemiséget”, ami most talán a „történelembe fogja beírni őket”.
A szakírók felemlegetik a szerb Crvena Zvezda 1991-es BEK-győzelmét, amelynek most méltó párja lehet a horvát válogatott moszkvai szereplése.
A kívülálló számára meglehetősen összetett, érthetetlenül furcsa balkáni érzelmeket az egyik szerb olvasó megjegyzése festi le tökéletesen: „Üdv mindenkinek! Szeretem a focit, a szívből jövő, győzelemért vívott nagyszerű küzdelmet, ami a horvátoknak most megadatott.
Teljesen rászolgáltak. Nincs jobb csapat tőlük a világbajnokságon. Szerb vagyok, és szerda éjjel a jobbik csapatnak szurkoltam, mert nem érdekelt, hogy horvátok.
Az sem érdekelt, hogy egyes horvát tévébemondók Vihartól nagyobb viharnak nevezték a diadalukat, ami a polgárháborúban a szerbek felett aratott horvát Vihar offenzíva győzelmére utalt.
Mindez csak egyesek meglátása. Lelkük rajta. Ennek ellenére a horvát csapat kiváló, áldoztak a megérdemelt győzelemért, minden elismerés megilleti őket.”
Forrás: hirado.hu
