Az oroszországi mezőgazdaság kihívásai olykor jelentős világpolitikai változásokat okoztak az elmúlt évtizedben.
Egy különösen sanyarú szezon például szerepet játszott a közelmúlt egyik legjelentősebb politikai mozgalmának, az Arab tavasznak a kitörésében.
Az Oroszország elleni mezőgazdasági szankciók és a melegedő éghajlat pedig közelebb hozta egy évszázados álom megvalósulását, az orosz Távol-Kelet benépesülését, amellyel a 21. században ismét szuperhatalmi státuszba kerülhet Oroszország.
Oroszországban olyan súlyos aszályok és erdőtüzek voltak 2010-ben, hogy a mezőgazdasági területek több mint egyharmadán nem lett termés. A több mint száz éve nem látott szárazság miatt a következő év végéig betiltották a búza exportját, hogy az oroszországi árak ne szabaduljanak el.
Oroszország akkoriban a világ negyedik legnagyobb gadonaexportőre volt, és a tiltás hatására a búza világpiaci ára a kétszeresére nőtt. Az orosz búza legnagyobb felvásárlói főleg arab országok voltak, mint Egyiptom (a világ legnagyobb importőre), Líbia vagy Szíria. Ebben a régióban jellemzően a napi kalóriabevitel nagyjából 40 százaléka kenyérből származik.
A 2011-es Arab tavasznak számos kiváltó oka volt, a klímaváltozás miatt a városi nyomornegyedekbe kényszerülő földművesek elégedetlenségétől kezdve a társadalmat átszövő korrupcióig, de bizonyítottan ilyen volt a gabonahiány is. A bagett a kairói tüntetések egyik szimbólumává is vált (bizarr módon az instabillá vált észak-afrikai régiónak és a szíriai polgárháborúnak jelentős szerepe volt a 2015-ös migrációs válságban, amely destabilizálta az EU-t, ezzel orosz kormányzati érdekeket is szolgált).
Olvadó permafroszt
A világ sorsára ennél is nagyobb hatása lehet az orosz mezőgazdaság átalakulásának, amely a 2010-es évek közepén gyorsult fel. Miután a maláj utasszállító repülő lelövése miatt az USA és az EU gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen 2014-ben, válaszként Oroszország is korlátozta az EU-ból származó importot. Ez elsőre kockázatos lépésnek tűnt, mivel a belső fogyasztást így saját erőből kellett biztosítani.
A termelés elkezdett felpörögni, és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2015-ben már arról beszélt, hogy Oroszország hamarosan az “egészséges” élelmiszerek elsőszámú termelője lesz a világon, amellyel a jobbára GMO-mentes orosz alapanyagokra utalt. Azóta az orosz búzaexport a duplájára nőtt, Oroszország a világ legnagyobb exportőre lett az USA és az EU megelőzésével, 25 százalékos globális részesedéssel.
Ahogy a New York Times és a ProPublica közös cikkében bemutatta, az orosz mezőgazdaság felfutása a politikai irányváltás mellett a klímaváltozásra vezethető vissza. Az Északi-sarkvidék környéke – beleértve Szibéria északi részét – kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ többi része, és a változó éghajlat egyre nagyobb lehetőséget teremt az élelmiszertermelésre, illetve egyre látványosabban alakítja át Oroszország ázsiai részét.
Az orosz Távol-Kelet döntő többségét – a kínai és a mongol határ közeli területeket leszámítva – évszázadokon át lehetetlen volt megművelni. A klímaváltozás hatására azonban egyre nagyobb területek fordulnak termővé. Egyre korábban jön a tavaszi olvadás, miközben több eső esik. Erdőket, mocsarakat és füves pusztákat alakítanak mezőgazdasági területekké, amelyeken szóját, búzát vagy kukoricát termesztenek.
Egy orosz-amerikai kutatás szerint Oroszország ázsiai részén a permafroszt (más néven örök fagy) területe 2080-ra kevesebb mint felére zsugorodik, ha nem csökken érdemben a globális szén-dioxid-kibocsátás. A kutatás szerint a Föld jelenleg egyik leghidegebb és legélhetetlenebb része “meglehetősen kedvező” feltételeket fog nyújtani az emberi élethez.
Putyin elnök Przewalski-lovak között. Fotó: AFP
2015-ben jelent meg egy kutatás a Nature tudományos folyóiratban, amely leegyszerűsítve két részre osztotta a világot: a kanadai-amerikai és az orosz-kínai határtól északabbra eső területek a nyertesei lesznek a klímaváltozásnak, a délebben lévők pedig a vesztesei (ez nagyjából egybeesik Magyarország északi határával, a 48-ik északi szélességi körrel).
Az alacsony népsűrűséggel és hatalmas – egyelőre élhetetlen – területekkel rendelkező Oroszország és Kanada gazdasága nagy mértékben megerősödhet. A Nature-ben megjelent kutatás egyik társszerzője, Marshall Burke szerint míg a klímaváltozás drámaian visszaveti India, Kína, illetve kisebb mértékben az USA gazdasági fejlődését, Kanada egy főre eső GDP-je 2100-ra 2,5-szeresével lehet több, mint egy nem melegedő világban, Oroszországé pedig az ötszörösével.
Átalakuló világrend
A klímaváltozás számos módon erősítheti az északi országokat. A Jeges-tenger olvadása új kereskedelmi útvonalakat nyithat meg, Európa és Délkelet-Ázsia között 40 százalékkal rövidülhet a hajóút. A tengerszint növekedése pedig önmagában csökkentené az USA és Oroszország között jelenleg meglévő hatalmas gazdasági különbséget.
Míg az orosz nagyvárosokat közvetlenül jobbára nem érinti a tengerszint emelkedése (kivéve Szentpétervárt), az óceán közelében koncentrálódó amerikai városok védekezése önmagában több ezer milliárd dollárt emészthet fel.
A mezőgazdaság mutatja meg talán a legvilágosabban, hogyan csökkentheti a klímaváltozás az USA dominanciáját. A mezőgazdaság ugyanis kevésbé látványos, de fontos hatalmi eszköz. Jelenleg az USA állítja elő az állattenyésztésben takarmányként meghatározó szója harmadát, a kukorica 40 százalékát és a búza 13 százalékát, terményeit pedig több mint 170 országba értékesíti.
Az USA középső és déli részein azonban akár 90 százalékkal is csökkenhet az élelmiszertermelés 2040-ig. Ezzel szemben Oroszország azt tervezi, hogy 2035-re harmadával több búzát fog exportálni. Putyin a maga stílusában így világított rá az orosz mezőgazdaság egyre meghatározóbb szerepére egy orosz-afrikai gazdasági fórumon tavaly:
Mostanra több mezőgazdasági terméket exportálunk Afrikába, mint fegyvert.
Búzatábla Oroszországban. Fotó: AFP
Oroszország és Kanada nyíltan kommunikál arról, hogy szeretné kiaknázni a felmelegedés által nyújtott lehetőségeket. Kanadai vállalatvezetők és akadémikusok egy csoportja közösen kéri a kormány támogatását ahhoz, hogy közel háromszorosára nőjön a népesség 2100-ig. A kormány pedig idén valóban 14 százalékkal növelte a bevándorlási célszámot.
Kevesebb pénz szőrmekabátokra
A klímaváltozást az orosz állam is igyekszik kihasználni. Putyin nyilvánosan is kijelentette, hogy nem bánná, ha kis mértékben melegedne az orosz időjárás. “Kevesebbet költhetnénk szőrmekabátokra, a gabonatermelés pedig megnőhet” – mondta. Oroszország évszázadok óta próbálkozik a keleti országrész benépesítésével, de ez a törekvés eddig nem hozott áttörő sikert a kedvezőtlen időjárás miatt.
A klímaváltozás azonban megváltoztathatja ezt. Putyin 2013-ban kijelentette, hogy a 21. század nemzeti prioritása az orosz Távol-Kelet fejlesztése. Ennek első lépése a népesség növelése. Jelenleg is fut egy áttelepítést támogató program: ingyen lehet földhöz jutni, ingatlanra pedig 2 százalékos kamattal lehet hitelt felvenni és még ingyenes képzések is futnak.
Egyelőre nem túl sikeres a program, eddig nagyjából 10 ezer odaköltöző jutott földhöz. Az áttelepülők számos gyakorlati nehézséggel néznek szembe, mint az alapvető infrastrukturális hiányok, például vízhez is nehezen jutnak hozzá. A fejlesztés azért is nehézkes, mert egyszerűen nincs munkaerő.
A posztszocialista országokhoz hasonlóan az orosz Távol-Keleten is jelentősen csökken a lakosság, a régióban 25 százalékkal laknak kevesebben 1991 óta. A kormány ezért azt fontolgatja, hogy néhány százezer indiai vendégmunkást telepít be.
Aratás Oroszországban. Fotó: AFP
Az orosz Távol-Kelet elhelyezkedése amiatt is sajátos, mert pont a világ legsűrűbben lakott régiói helyezkednek el tőle délre. Közülük több területet kiemelten fenyeget a klímaváltozás, mint a vízhiánnyal és aszállyal egyre gyakrabban sújtott India, a tengerszint emelkedése miatt fenyegetett Banglades vagy a Föld egyik legfontosabb élelmiszertermelő vidéke, az egyre élhetetlenebbé váló Mekong-delta.
Az azonban homályos, hogy Oroszország hogyan fog megbirkózni azzal a kettősséggel, hogy míg hatalmi és emberiségi szempontból kifejezetten kívánatos lenne hosszú távon a tömeges betelepítés, az orosz társadalom jellemzően idegenellenes, az infrastruktúra kezdetleges, az igény pedig várhatóan óriási lesz.
Szintén jelentős kihívást jelent, hogy a klímaváltozásnak nyilvánvalóan nem csak pozitív hatásai vannak Oroszországra. Ahogy korábban bemutattuk, a klímaváltozás Szibéria számos részén dermesztő változásokat hozott. A permafroszt olvadása miatt a talaj nedvesebbé válik és lesüllyed, amely teljesen átalakítja a tájat. Az addig sík területen kráterek és dombságok láncolata jön létre a süllyedés miatt (erről érdemes megnézni a New York Times fotóját), amelyek később mocsarakká, majd tavakká válhatnak.
A talajerózió az épületeket is érinti. Nemcsak vidéki istállók és karámok mennek tönkre, hanem a városokban is süllyedni kezdtek a házak. Jakutszkban mintegy ezer épület sérült meg eddig, az utakat pedig folyamatosan javítani kell a süllyedés miatt. A felázott talaj és a növekvő csapadékmennyiség az árvizeket is rendszeressé tette.
A New York Times és a ProPublica is azt írja, hogy a felolvadó területek termővé fordulása hosszú időt vehet igénybe. Ráadásul a permafroszt olvadása az infrastruktúrát – utakat, hidakat és vezetékeket – is megrongálja. Az olvadó régiók lényegében megközelíthetetlenek lesznek egy ideig, a folyamat végével azonban egyensúly áll be, és el lehet kezdeni a környék fejlesztését.
Források: putin, wikipedi, g7, raketa
