Felavatták László Gyula régész-történész, egyetemi tanár, képzőművész bronz mellszobrát a Lakitelek Népfőiskolán kialakított Nemzeti Panteonban augusztus 28-án.
László Gyula mellszobrát, Lantos Györgyi szobrászművész alkotását Kásler Miklóssal együtt László Zoltán, László Gyula fia és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke leplezte le.
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere avató beszédében hangsúlyozta: László Gyula egy olyan korban szólalt meg, amikor nem lehetett, vitte tovább azt az eszmeiséget, amely a magyar hagyományokban, történelemben és irodalomban, mint a búvópatak, újra és újra megjelent, és amelyet soha nem lehetett kiirtani. Kásler Miklós nagy lehetőségnek nevezte, hogy az országnak abban az időszakában, amikor „teljesedik politikai szuverenitása és gazdasági függetlensége, meg tudjuk őrizni a tudomány és a kultúra egyenjogúságát és egyenrangúságát, kialakítva a természetes egyensúlyt”. A miniszter kiemelte: László Gyula álmának és alkotásának kiteljesedését szolgálja majd a Magyarságkutató Intézet, ahol minden magyar őstörténettel foglalkozó tudományág „egy ernyő alá” kerül. Az Akadémiától és az egyetemi rendszertől független intézet felöleli majd az egész történelemírást, a nyelvészetet, az antropológiát, az archeogenetikát, a zenei, illetve a művészeti kutatásokat. Így lehet majd megszüntetni azt a helyzetet, hogy az egyik diszciplína relativizálja a másik eredményeit, hogy elbeszélnek egymás mellett – fogalmazott Kásler Miklós.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke felidézte, amikor történelemtanárként a hetvenes években kortársaival a magyar nemzet múltjában próbáltak tájékozódni, felszabadító volt László Gyula gondolata, amely szerint „a magyar őstörténet termékeny bizonytalanság”. Ez olyan „szellemi forrásvidékek felé terelte”, amelyek aztán megalapozták a Lakitelek Népfőiskola alapításának ötletét is. László Gyula bronz mellszobrát, Lantos Györgyi szobrászművész alkotását Kásler Miklóssal együtt László Zoltán, László Gyula fia és Lezsák Sándor leplezte le. A szoboravatót megelőzően László Gyula alkotásaiból 50 rajz a honfoglalókról címmel kiállítás is nyílt. A megnyitón Szakolczay Lajos művészettörténész a 20 éve elhunyt László Gyula életművét lelkesítő példának nevezte, amely arra ösztönöz, hogy „merjünk értékeink védelmében nagyok lenni”.
Mint mondta, a tárlat tematikája izgalmas és változatos. Szereplői úgy jelennek meg a lapokon, hogy „szinte magunk előtt látjuk elődeink drámai, ugyanakkor nem kevés boldogságot is hozó küzdelmét”. Céljuk pedig önmaguk és emberi tisztaságuk, de mindenekelőtt a hon megtartása. A tárlat megnyitóján mutatták be Arany János Rege a csodaszarvasról című művének az alkalomra megjelentetett, László Gyula grafikáival illusztrált, háromnyelvű kiadását is. Mint Lezsák Sándor felidézte, László Gyula a kilencvenes évek elején a Rege a csodaszarvasrólgrafikáiból nyílt kiállítás megnyitóján fogalmazta meg azt a gondolatát, hogy a „19. század Európa, a 20. század Amerika és a 21. század Ázsia évszázada”. A Lakitelek Népfőiskola alapítója szerint „érezni kell a feladatot, a felelősséget és a kötelezettséget, amit e mondatok hordoznak és jelentenek”. Több kapcsolatot kell kiépíteni és erősíteni kell azokat nemcsak a diplomáciában és a politikában, hanem a kultúrában is.
László Gyula (1910-1998) régész-történész, egyetemi tanár, képzőművész, a kettős honfoglalás elméletének megalkotója Erdélyben, a Brassó megyei Kőhalmon született. A budapesti tudományegyetemen művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot hallgatott, 1935-ben bölcsészdoktorrá avatták. László Gyula 1940 és 1949 között Kolozsvárott volt egyetemi tanár. Tanári és régészeti munkája mellett folyamatosan festett, rajzolt. Megtanulta a szobrászatot, valamint az éremkészítést, 1957-től 1980-ig pedig az ELTE régészhallgatóit oktatta. Az 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét: eszerint a magyarság egy része már a Kárpát-medencében élt, amikor a 19. század végén az Árpád vezette honfoglaló magyarok ideérkeztek. Elméletét a történészek jelentős része nem fogadta el, viszont számos felvetését helytállónak minősítették. Pályafutása során több mint 800 publikációja, könyve, kisebb-nagyobb írása jelent meg. Munkásságáért megkapta a Fitz József-díjat 1988-ban, három évvel később Széchenyi-díjban részesült, a Nagy Lajos-díjat és a Budapestért díjat pedig 1993-ban vehette át.
Forrás: MTI
Fotó: nepfoiskola.lakitelek.hu
