Ilyen eszkalációs folyamat 40 éve nem zajlott Európában.
Az orosz külügyminisztérium csütörtökön azt közölte az Interfax hírügynökséggel, hogy Moszkva új nukleáris fegyverek telepítését fontolgatja, válaszul az Egyesült Államok és a NATO rakétatelepítési terveire Németországban.
„Nem zárunk ki egyetlen lehetőséget sem” – idézte Szergej Rjabkov miniszterhelyettest az állami médiaügynökség. „Tekintettel a NATO-tagországok együttes képességeire, hozzá kell igazítani lépéseinket az általuk teremtett új helyzethez, és ennek megfelelően döntünk, hogy mit, hova és mikor telepítsünk” – tette hozzá, kiegészítve azzal, hogy Moszkva a „lehető legszélesebb körű opcionális lehetőséget” keresi.
Lefordítva ez azt jelenti, hogy Oroszország több területen és többféle nukleáris eszközzel készül a NATO-val vívott és Putyin elnök által vizionált háborúra. Területileg a Nyugati Katonai Körzet, a Baltikum és a kalinyingrádi exklávé az új telepítések valószínű helyszíne, de ehhez kell adni az északi tengereken cirkáló nukleáris tengeralattjárók ballisztikus rakétáinak kapacitásait is.
Ide sorolhatók a Kaszpi-tenger körzetében cirkáló stratégiai bombázók cirkálórakétái is, amelyekből négyet lőttek ki annak a széleskörű támadásnak a során, amely a kijevi gyermekklinikát is sújtotta július elején.
Emellett elképzelhetők további telepítések Belaruszba is, amelyek már 2022-ben elkezdődtek.
A robbanófejeket illetően taktikai atomtöltetek telepítéséről lehet szó, amelyek robbanóereje 1-50 kilotonna közötti, azaz elérheti a hirosimai bomba pusztító erejének négyszeresét. Olyan hidrogénbombákról van szó többnyire, amelyek leginkább a nagy páncélos egységek megállítását vagy egy adott frontszakasz áttörését segítik, és közben tömeges humán veszteségeket okoznak.
Oroszországnak nagyjából 1830 taktikai robbanófeje lehet, amelyeket változatos eszközökkel juttathat célba. Taktikai célokra leginkább a Kinzsal ballisztikus rakéták alkalmasak, amelyeket vadászbombázókra is fel lehet szerelni.
A régi kölcsönös vádakat tölti újra
Moszkva most azzal vádolja Washingtont, hogy új az eszközök németországi elhelyezésével egy 21. századi hidegháború felé tesz lépéseket. A ’80-as években történt utoljára, hogy a két pólus európai rakétatelepítésekkel növelte a konfliktus lehetőségét, nevezetesen a szovjet SS-20 és az amerikai Pershing rendszerek beállításával, mindkét tömb területén.
1983-ban a NATO Able Archer hadgyakorlatát a Szovjetunió először úgy értelmezte, mint egy nukleáris első csapás előkészületét, és elrendelte saját fegyvereinek élesítését, ami a legmagasabb szintű veszélyhelyzet volt az 1962-es kubai rakétaválság óta.
A katonai elemzők szerint a tömbök most öles léptekkel haladnak egy olyan kockázati helyzet felé, amikor a felhalmozott eszközök sokasága és bonyolultsága miatt egy emberi hiba is katasztrofális következményekkel járhat.
A most elhatározott fegyvertelepítés az amerikai cirkálórakéták visszatérését jelentené Németországba, több évtizedes kihagyás után
Washington a német újraegyesítés után fokozatosan vonta ki ezeket az eszközöket Európából, ahogy a szovjet fenyegetés megszűnt. Előzőleg ebben Mihail Gorbacsov szovjet és Ronald Reagan amerikai elnök – elvben – már 1986-os reykjavíki találkozójuk alkalmával megállapodott.
Most viszont új veszélyek álltak elő, és mindkét fél elsöprő erejű válaszokat ígér
A Fehér Ház a múlt heti washingtoni NATO-csúcson jelentette be, hogy elrettentő erőként 2026-tól nagy hatótávolságú eszközöket, köztük Tomahawk robotrepülőgépeket helyez el Németországban. A nyugati cirkálórakéta-kapacitásokhoz hamarosan hozzá kell számolni az európai fejlesztésű LCM rendszert is.
A Kreml a hétvégén arra figyelmeztetett (nem az első alkalommal), hogy az amerikai rakéták németországi telepítése az európai fővárosokat is az oroszok célpontjává teheti.
A fenyegetésre reagálva az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy az Egyesült Államok és a NATO „nem törekszik katonai konfliktusra Oroszországgal, de egy szövetségesei elleni katonai akcióra elsöprő választ ad”.
Boris Pistorius német védelmi miniszter a német sajtónak azt mondta, hogy a NATO lépése egyáltalán nem agresszív jellegű, hanem csak válasz arra, hogy Oroszország Iskander rakétákat telepített a Lengyelország és Litvánia közé ékelt Kalinyingrádba, ami már nyílt és közvetlen fenyegetés egész Nyugat-Európa számára.
Az orosz külügyminiszter-helyettes ellenválasza az volt, hogy Moszkva kompenzációs intézkedéseket fog hozni, ha német tisztviselők azzal az ürüggyel indokolják az eszkalációt, hogy „valami van a régióban”.
„Kalinyingrád sem lesz kivétel abban az abszolút eltökéltségünkben, hogy mindent megteszünk azok megállításáért, akik esetleg agresszív szándékkal élnek, és olyan lépésekre próbálnak rávenni bennünket, amelyek senki számára nem kívánatosak és további bonyodalmakkal járnak” – figyelmeztet az orosz külügyi tárca.
