Forrás: ESA | 2015. 01. 30. 14:15:00

A Hubble-űrteleszkóp legújabb felvételén az NGC 7714 spirálgalaxis pompázik. A képződmény túl közel sodródott egy szomszédos társához, drámai interakciójuk nyomán spirálkarjai eltorzultak, anyagfolyamok indultak meg a nyílt űr felé, és erőteljes csillagkeletkezésre került sor.
Az NGC 7714 egy 100 millió fényévre – kozmikus szempontból viszonylag közeli szomszéd – elterülő spirálgalaxis. A közelmúltban átesett néhány erőteljes és drasztikus eseményen, amelynek árulkodó nyomai ma is látszanak furcsa alakba tömörülő karjain, és a galaktikus középpontból kinyúló füstös, aranyszínű homályon.

A torzulások kiváltó oka a kisebb méretű NGC 7715, amely éppen csak nem fért bele ebbe a fotóba, de a szélesebb látószögű felvételen már látható. A két galaxis 100-200 millió éve túl közel sodródott egymáshoz, belekapaszkodott és megbolygatta egymás struktúráját és alakját.

Ennek folyományaképpen az NGC 7714-ből egy gyűrű, és csillagok két hosszú csóvája türemkedik kifelé, egyfajta hidat képezve a galaxisok között. „Csővezetékként” is funkcionál, az NGC 7715-ből áramló anyagot a nagyobb társ felé közvetíti, és elősegíti a csillagkeletkezést. A születések legnagyobb része a ragyogó galaktikus középpontban zajlik, bár a képződmény egészében alakulnak új csillagok.

Az NGC 7714 a Hubble fotóján (Fotó: ESA) Az NGC 7714 a Hubble fotóján (Fotó: ESA)

A felvétel nagy felbontásban

A csillagászok az NGC 7714-et tipikus Wolf-Rayet típusú csillagontó galaxisnak tartják, az elnevezés a benne lévő csillagokhoz kapcsolható: nagy számban ugyanis Wolf-Rayet típusúak, avagy nagyon forró és fényes csillagok, amelyek életüket több tucat Naptömeggel kezdik, majd az erőteljes csillagszelek révén anyaguk nagy részét villámgyorsan elveszítik.

A Hubble-fotó széles hullámhossz-tartományban rögzített adatok kompozit felvétele, amely feltárja a galaxis gázfelhőinek és csillagainak viszonyát. Nemcsak betekintést enged az NGC 7714 bonyolult struktúrájába, hanem sok, jóval távolabbi objektumot is feltár. Ezek a háttérgalaxisok halovány fényfoltokra emlékeztetnek, némelyikük spirál alakba tömörül.