Moszkva újra készenlétbe helyezte nukleáris kísérleti telepét.
Vlagyimir Putyin újraírta a nukleáris stratégiai fegyveregyensúly kérdését.
Felfüggesztette országa részvételét az utolsó megmaradt stratégiai fegyverzetkorlátozási egyezményben, az Új-Startban – ugyanakkor hangsúlyozta: felfüggesztésről és nem kilépésről van szó. Ezt ugyan egyes nyugati elemzők a tárgyalási készség jeleként értelmezik, az amerikai vezetés nyomban hangot is adott tárgyalási szándékának.
Fotó: Alexander Nemenov / AFP
Putyin, aki a hadsereg főparancsnoka is egyben, ukázban adta ki a Roszatomnak és a védelmi minisztériumnak, hogy helyezzék készenlétbe a Nyugat-Szibéria partjai előtt, az Északi-sarkkörtől jóval északabbra elhelyezkedő két óriás szigeten, Novaja Zemlján a több mint hetven éve működő atomfegyver-kísérleti telepet. Annak idején a Szovjetunió nukleáris kísérleteinek 95 százalékát itt hajtották végre.
A legfrissebb hírek itt!
A Roszatom hatalmas katonai-polgári konszernjének részelemei, kutatóintézetek, gyárak foglalkoznak az oroszországi atomfegyverek tervezésével, gyártásával. A védelmi minisztérium dolga a fegyverekkel kapcsolatos egyéb technikai, szervezeti, logisztikai kérdésekkel való törődés.
A Cár bomba
Novaja Zemlján robbantották fel 1961 őszén a valaha ember által épített legpusztítóbb fegyvert: az Izgyelije 602-es típusjelű Cár bombát. Ennek a háromlépcsős termonukleáris szerkezetnek (köznyelven hidrogénbombának) a hatóerejét 55-57 megatonnára (mintegy kétezer-ötszáz Hirosima-bomba erejére) becsülték.
A robbanás helyétől több mint ezer kilométerre, Észak-Norvégiában a légnyomástól betörtek az ablakok, látták az atomvillanást.
A lökéshullám többször megkerülte a Földet. Új-Zélandon egy kísérleti állomás jelentős légnyomás-emelkedést regisztrált.
Az ördög a részletekben rejlik. Szergej Rjabkov oroszországi külügyminiszter-helyettes, aki az atomfegyverekkel kapcsolatos kérdéseket felügyeli, értelmezte Putyin szavait. Moszkva sérelmeinek központjában két dolog áll, jelezte a Ria Novosztyi című Kreml-közeli médiumban megjelent cikkben. Először is az orosz felfogás szerint
az USA becsapta őket,
amikor ötszáz, rendszerbe állított hidrogénbombáját átminősítette feltehetőleg taktikai (kisebb hatóerejű) atomfegyverré, amelyekre nem vonatkozott az Új-Start egyezményben meghatározott számszerű korlátozás. Másodszor pedig a hidrogénbombákkal felszerelkezett Nagy-Britannia (160 robbanófej) és Franciaország (300 robbanófej) nukleáris ütőerejét továbbra sem számolják bele az Új-Start egyezmény globális mérlegébe. Mindkét európai atomhatalom nukleáris ereje stratégiai (feltehetően a hirosimai bombánál egyenként 20-szor nagyobb pusztítóerejű) bombákból áll.
Másodszor, Kínával eddig nem számoltak:
ez utóbbi kapcsán Moszkvában arra gondolnak, hogy a hidegháború csúcsidőszakában, a múlt század hetvenes éveiben, nyolcvanas évei elején a Szovjetunió és az Egyesült Államok által rendszerben tartott, egyenként több tízezer nukleáris robbanófej korában a francia és az angol atomfegyverkészletek relatív súlya elhanyagolható volt. Ám a hidegháború (első szakasza) lezárásával a két nukleáris szuperhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország a huszadára csökkentette a stratégiai robbanófejek számát, miközben Párizs és London változatlanul fenntartotta atomütőerejét.
Azaz a két európai nukleáris hatalom relatív súlya a világon rendszerben tartott stratégiai nukleáris fegyverek számát illetően megnőtt.
Ám a tetszetős moszkvai számháborúnak van egy gyenge pontja: Kína. A Mennyei Birodalom továbbra sem hajlandó semmiféle tárgyalásra nukleáris ütőereje korlátozásáról. Az ezzel kapcsolatos pekingi magyarázat ásza: Kína nukleáris fegyvermennyisége (amelyet mintegy 400 stratégiai atomrobbanófejre becsülnek) még mindig olyan mértékben elmarad a két szuperhatalométól, hogy nem látják értelmét az ilyen irányú fegyverzetkorlátozási tárgyalásokban, egyezményekben való részvételnek.
A legfrissebb hírek itt!
És Kína, noha Pekingben sohasem mondták ki, gyakorlatilag az oroszok oldalán áll katonai kérdésekben. Ezt az általános politikai nyilatkozatok mellett a közösen végrehajtott szárazföldi, légi és tengeri hadgyakorlatok bizonyítják.
A francia és a brit arzenál
Sem Franciaországnak, sem Nagy-Britanniának nincsenek taktikai atomfegyverei. Franciaország több mint 200 kísérleti robbantást hajtott végre a múlt század közepén az algériai Szaharában és Francia Polinézia festői korallszigetein. Jelenleg a 300 francia robbanófej egy részét négy, erre a célra átalakított, kiképzett repülőszázad vadászbombázói, más részét pedig a négy atommeghajtású tengeralattjáróról felbocsátható ballisztikus rakéták hordozzák. Franciaország nukleárisfegyver-politikája feltételezések szerint nem illeszkedik teljes mértékben a NATO közös rendszerébe,
Párizs megőrizte a Charles de Gaulle tábornok idején megvalósított, bizonyos fokú autonómiát.
Ezzel együtt a francia atomütőerő egészében véve a nyugati katonai rendszer szerves elemét képezi.
Nagy-Britanniánál egyszerűbb a helyzet. Atomfegyvereit, amelyeket a múlt század hatvanas éveitől kezdődően alapvetően az Egyesült Államoktól kapott, négy atommeghajtású Trident II., egyenként több nukleáris robbanófejjel felszerelt ballisztikus rakétán tartják. A Trident II.-esek négy, Vanguard mintájú tengeralattjáróban vannak felszerelve. A négy tengeralattjáróból legalább egy (16 Trident II.-essel) állandó harckészültséget tart.
