Magyarország egyik kulcsiparága rejlik a súlytalannak szánt portfólióban.
Mióta csak EU-tag Magyarország, azóta zajlik ötévente a körömrágás azon, hogy az Európai Unión belül hol csak egyszerűen súlytalan, hol még el is szigetelt kis hazánk milyen portfóliót tud magának kibokszolni az épp megalakuló Európai Bizottságban. A biztosjelöltjeink körül ráadásul általában dráma is van – a néhai Kovács László olyannyira nem győzte meg az Európai Parlamentet, hogy végül nem is energiapolitikai biztos lett belőle, Trócsányi Lászlót pedig mondvacsinált összeférhetetlenségi üggyel szedték le a Néppárt-Fidesz-melodráma utolsó, rendkívül csúnya időszakában. Az MSZP-s Andor László végül 2009-ben szocialista szemmel egészen tűrhető munkaügyi portfóliót kapott, 2014-ben Navracsics Tibor a harmatgyenge kulturális biztosi pozícióból kihozott mindent, amit csak lehetett. 2019-ben pedig talán senki sem gondolta volna, milyen fontos lesz pár éven belül a bővítési portfólió.
Erről öt éve még az volt a mondás, hogy a magyarokra megint rásózták a senkinek sem kellő felesleget, hiszen a következő években úgysem fog bővülni az Európai Unió.
S most, mikor a pozíciót mesterien használó Várhelyi Olivér leköszön, már azzal vádolják, hogy bizonyos nyugat-balkáni országok esetében egyenesen túl jól dolgozott.
Ne tévedjünk: Ursula von der Leyen Várhelyi Olivér új portfólióját nyilván büntetésnek szánta. Bünteti vele elsősorban a magyar kormányt, amely – az elmúlt öt év bizottsági teljesítményét tekintve nem teljesen alaptalanul – az elnök újrázása ellen szavazott; de bünteti vele a biztost is, aki erélyes vezetői stílusával nem aratott a bizottsági dolgozók között osztatlan sikert. Az egészségügyi és állatjóléti biztosi portfólió első blikkre semmiképpen sem tűnik erősnek, hiszen az egészségügy tagállami hatáskör, a Bizottságnak nem sok keresnivalója van benne.
Ám a második Von der Leyen-bizottságban semmi sem az, aminek látszik: már nem igaz a régi ökölszabály, hogy az a király, akinek ügyvezető alelnöke vagy gazdasági portfóliója van;
VALÓJÁBAN AZ A KIRÁLY, AKINEK OLYAN ÜGYVEZETŐ ALELNÖKE VAGY GAZDASÁGI PORTFÓLIÓJA VAN, AMIT URSULA VON DER LEYEN GONDOS KEZEIVEL NEM LÚGOZOTT KI TELJESEN.
Azaz jól jártak a lengyelek, akik a rendkívül erős, korábban nettó befizető tagállamoknak fenntartott költségvetési portfólió alá megkapták a fél európai intézményrendszert; jól jártak a spanyolok, akik Von der Leyen kedvenc területét, a Green Dealt kapták meg igen erős jogosítványokkal és egy ügyvezető alelnöki pozícióval kiegészítve. És emellett jól jártak azok is, akik jól bejáratott, többszörösen Brüsszel-viselt, Von der Leyenhez igazoltan lojális embereiket küldték vissza a Bizottságba: újra gazdasági biztos lett a 2014 óta a Bizottságban dolgozó lett Valdis Dombrovskis, és egy Gulyás Gergelynyi hatalmat bíztak ismét a 2010 óta biztosként működő szlovák Maroš Šefčovičra
annak ellenére, hogy egyik ország sem különösebben fajsúlyos az Unióban, s a Fico-kormány éppen nem is fekszik Brüsszelben túl jól.
De közben kiosztásra kerültek a büntetéssel felérő jutalmak is: a gyönyörűen hangzó portfóliók szinte zéró valós hatalommal. Így járt Olaszország (a „kohézióért és reformért” felelős biztos alá alig tartozik valami), így járt Franciaország (a „prosperitásért és iparstratégiáért” felelős ügyvezető alelnök vadászterülete úgy van összerakva, hogy a spanyol klímabiztos nélkül mosdóba se mehessen), és így járt Románia is, amely kapott ugyan ügyvezető alelnökséget, de az „emberekért, képességekért és készültségért” felelős biztosi portfólió szintén nem szól nagyjából semmiről.
Arról már nem is beszélve, hogy miután ezúttal az összes alelnök „ügyvezető”, minden valószínűség szerint valójában egyik sem lesz az –
vagy csak azok, akik valóban bírják Ursula von der Leyen feltétlen bizalmát.
És akkor itt van a mi „egészségügyért és állatjólétért” felelős Várhelyi Olivérünk: látszólag semmi extra, sem nem ügyvezető alelnök, sem nem gazdasági portfólió, a korábban semelyik biztosi cím nevében nem szereplő „állatjóléten” a hírek szerint jót kuncogott a brüsszeli sajtó. Igen ám, de Várhelyi biztosjelölt megbízólevelébe kukkantva világossá válik:
VON DER LEYEN VÉLETLENÜL A MEGBÜNTETENDŐ MAGYAROKNAK TALÁLTA ADNI A KOMPLETT EGÉSZSÉGIPART GYÓGYSZERIPAROSTÓL, BIOTECHNOLÓGIÁSTÓL, ORVOSTECHNIKAI IPAROSTÓL –
így aztán Várhelyi Olivér földije, Ujhelyi István álma, az európai egészségügyi rendszerek színvonalának harmonizálásáról szóló Európai Egészségügyi Unió megvalósításán kívül véletlenül Európa és pláne Magyarország egyik legfontosabb stratégiai iparágát fogja felügyelni. Ez bizony virtigli gazdasági portfólió.
Fogalmam sincs, hogy alakult ez így – semmibe nem telt volna a magyar biztosra osztani például a máltai biztos valóban tökéletesen súlytalan „generációkon átívelő igazságosságért, ifjúságért, kultúráért és sportért” felelős portfólióját,
vagy a „felkészültségért, krízismenedzsmentért és egyenlőségért” felelős bullshittárcát, amivel ezúttal épp Belgiumot sikerült megsérteni.
Magyarországot Ursula von der Leyen valamiért mégis úgy büntette, hogy jobban meg sem jutalmazhatta volna: kulcsiparágunk felügyelete rejlik a súlytalannak szánt portfólióban. Most már csak Várhelyi Olivéren múlik, hogy képes-e újra limonádét csinálni a Brüsszel által elédobott eurocitromokból.
