Forrás: DiscoveryNews | 2015. 02. 09. 11:10:00
Egy svéd kutató szerint a norvégiai avagy közönséges lemming egyedi ugatással és szokatlan színösszetétellel figyelmezteti az őt botor módon kiszemelő ragadozókat.
A Finnországban, Norvégiában, Svédországban és az oroszországi Kola-félszigeten élő apró rágcsáló (Lemmus lemmus) háta vörösesbarna, oldala sárgás, álla és orcája fehér, míg feje, nyaka és válla fekete.
Apró rágcsálóknál ritka az agresszív önvédelem, ám a közönséges lemming ellentmond eme trendnek: hangos, ugató hangokat bocsát ki, megtámadja és még meg is harapja az olyan levegőből érkező ragadozókat, mint a nyílfarkú halfarkas.
Malte Andersson, a Göteborgi Egyetem kutatója szerette volna kideríteni, hogy az állatkák feltűnő színösszetétele és stresszhelyzetben megfigyelt ugatása szolgál-e valamiféle célt. A terepi megfigyelések során kiderült, hogy a közönséges lemming a barna lemmingnél jóval nagyobb arányban alkalmazza a figyelmeztető ugatást, amikor potenciális ragadozó – például ember – közelíti meg.
Színe kifejezetten úgy fejlődött, hogy könnyen kiszúrható legyen. Fény derült arra is, hogy az L. lemmust könnyebb észlelni természetes környezetében, mint a régió másik elterjedt rágcsálóját, a deres erdeipockot.
Norvégiai avagy közönséges lemming (Fotó: AFP)
Színösszetétele és viselkedése Andersson szerint az aposzematizmus példája, ekkor az élőlények színezetüket és más taktikát vetnek be a potenciális ragadozók figyelmeztetésére, jelen esetben arra, hogy néhány rágcsálót nem érdemes megtámadni. A riasztó színezet általában sokkal gyakoribb békáknál, kígyóknál és rovaroknál, mint növényevő állatoknál, ennélfogva az apró lemming ismét csak kitűnik a tömegből.
A fekete és fehér, vagy sárga tipikus figyelmeztetőszín-kombináció, néhány madár tudja is, hogy jobb távol maradni tőle – mondja a kutató. A szín és a hang miatt a ragadozó kétszer is meggondolja a támadást.
„A norvég lemming az akusztikát veti be feltűnő színekkel, valószínűleg azért, hogy csökkentse zsákmányul ejtésének kockázatát” – magyarázza Andersson.
Az eredményekről a Behavioral Ecology and Sociobiology folyóirat számolt be.
