Egy kapitányságon az ügyeletes tisztekre (ÜTI) kicsit mindenki furcsán nézett és ők is furcsán tekintettek mindenkire egy olyan „nem tudsz te semmit az életről” kifejezéssel, Ezt a nézést elsajátította Teplán Tibor volt rendőr is, aki ismételten felidézte emlékeit a Blikknek.

„A 24 órás ügyeletes tiszti szolgálat folyamatos elfoglaltságot jelent. Elvesztett személyi igazolvány és családi perpatvarok, illetve bűncselekmények bejelentése színesítik a palettát, csak hogy egy-két dolgot megemlítsek. Mellette jönnek a telefonos bejelentések, a Központi Ügyelet által adott esetek kivizsgáltatása, járőrök kiküldése, szóval elég komplex feladat” – mondta Teplán Tibor.

„Az első ügyeletem után zsibongó fejjel mentem haza és hiába volt dögfárasztó a 24 óra, nem tudtam elaludni, mert fél napon át gondolkodtam azon a mérhetetlen sok gonoszságon, a naivságból hülyeségbe torkolló viselkedéseken, azon, hogy miként bánhatnak az emberek úgy a másikkal, ahogyan én azt a 24 óra alatt megtapasztaltam.”

A volt rendőr megjegyezte, hogy a munkának volt azért vidámabb oldala, vagy legalább is ő természetéből adódóan igyekezett azzá tenni. „Nem volt ritka, hogy valaki bejelentette, UFO-k rabolták el vagy, hogy a macskáját sugarazzák, esetleg a szomszédja meg akarja ölni. Tudtam, hogy ezek az emberek nem feltétlenül betegek, hanem inkább egyedül vannak, és nincs senki, aki törődne velük, emiatt figyelmet, törődést igényelnek. Nyilván, van egy határ.”

Az ízlésesen sminkelt Mary Poppins

„Egy szép, nyári délelőttön vettem egy nagy levegőt, megigazítottam a nyakkendőmet, kitártam az ÜTI szoba ajtaját, és mint Dr. Bubó, kiszóltam, hogy Kérem a következőt! Egy 75 éves, Mary Poppins kinézetű hölgy pattant fel a padról, nyári kosztümöt és kalapot viselt, csipke kesztyűs karján napernyőt tartott. Teplán Tibor mosolyogva maga elé engedte az idős nőt, hellyel kínálta és megkérdezte, hogy miben lehet a segítségére.

A néni elmesélte, hogy szomszédja esténkét sugárral mérgezi a macskáit és a virágjait. „Na, gondoltam akkor meg is érkeztünk” – idézte fel a volt rendőr, hogy elsőként mi suhant át az agyán. „Elővettem a legmélyebb együttérzésről tanúskodó ábrázatomat, ráncoltam a homlokomat, tudálékosan hümmögtem, majd, mint akinek kipattan az isteni szikra az agyából, felderült arccal közöltem a nénivel, hogy ez egy összetett probléma. Olyannyira, hogy ez nem is rendőrségi hatáskör, ez ugyanis paranormális jelenség.”

„A néni arca felderül, kérdezi is: Akkor ez X-akta? Azt válaszoltam neki, hogy igen és ezzel kapcsolatban nem intézkedhetünk, mert ez a Nemzetbiztonsági Hivatalra tartozik. Tessék bemenni az ottani ügyfélszolgálatára és ott elmondani az egészet. Az én Miss Mary Poppinsom olyan hálás volt, hogy madarat lehetett volna vele fogadni, megkért rá, hogy hívjak neki egy taxit, amit meg is tettem, kikísértem az autóhoz, és mosolyogva búcsút intettem a néninek. Az irodába visszatérve a kollégáimból kirobbant a röhögés, ugyanis ők ismerték a nénit, várták, hogy mi lesz a reakcióm.”

Teplán Tibor telefonja egy óra múlva csörgött „Láttam, hogy belügyi vonalról keresnek, és amikor beleszóltam a készülékbe a vonal túlsó végéről egy nem kicsit ingerült hang a következőket közölte, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal Ügyfélszolgálatáról hív. Visszafojtott indulattal közölte, hova menjek, le sem írnám az elhangzottakat. A mondandójának a lényege az volt, hogy nem leszünk barátok.

Részeg férfi kispárnával

Egy másik alkalommal éjfél előtt nem sokkal Teplán Tibor ordenáré óbégatást hallott. „Pattantam, mint a rugós nyuszi, gondoltam tán már csak nem megtámadták a kapitányságot. A bejárathoz érve azt láttam, hogy a kapu üvegének kívülről nekifeszült egy részeg ember kispárnát szorongatva a hóna alatt.” Mikor az ordítás abba maradt, az ittas férfi nagy nehezen elmondta Teplán Tibornak, hogy elmentek a haverokkal sörözni, aztán amikor haza ért, a felesége nem engedte be a lakásba, hanem hozzá vágott egy kispárnát azzal, hogy menjen oda aludni, ahol eddig volt.

„Őszinte kíváncsisággal kérdeztem tőle, hogy netán nálunk, a rendőrség egyik impozáns épületében sikerült-e ilyen mocskos módon leittasodnia, hogy az asszony tanácsát megfogadva ide érkezett, vagy mi. Erre azt felelte, hogy nem, de hát mi biztosan fektetjük aludni.” A kapus ekkor már leakasztotta a gumibotot az övről és támadó állásba helyezkedett, amit Teplán Tibor észlelve gyorsan lehiggasztotta a részeget.

„Közöltem vele, hogy az elképzelése tökéletes, csak eltévesztette a házszámot. Mondtam, hogy a VIII. kerületi kapitányságra kellett volna mennie, ugyanis náluk van egy Kivert Kutyák Szobája, kifejezetten az ilyen szegény ördögöknek, mint maga. De jól figyeljen! Amikor odaér, a kapusnak mondja be a jelszót, hogy „A kankalin sötétben virágzik”, aztán mondja meg, hogy miért jött. Lehet, hogy kicsi ellenállásba fog ütközni, mert az a szoba többnyire protekciósoknak van fenntartva, de ne hagyja magát lerázni, hivatkozzon bátran a jogaira. És ezt nem tőlem tudja, mert ez titok. Emberünk könnyes szemmel ölelgetve hálálkodott és imbolygó léptekkel távozott.”

Két óra múlva Teplán Tibort felhívta V. kerületi kollégája és arról érdeklődött, hogy keresték-e VIII. kerületből. Addig nem, de hamarosan az meg is történt. „L. százados, VIII. kerületi kapitányság ÜTI-je vagyok. Ide figyelj, átmegyek és agyonlőlek, agyonverlek, karóba húzlak vagy nem is tudom, mit csinálok veled! Itt van egy hülye, veri az ajtót és követeli, hogy engedjük be a Kivert kutyák szobájába és leszarja, hogy ez protekciós hely, ha nem engedjük be, elmegy a miniszterhez” – hadarta el gyorsan Teplánnak.

Aki ártatlannak tűnő hangon, szinte félve szólalt meg. „De százados úr, hiszen ismersz, csak nem gondolod, hogy ilyen rútul tennélek a világ csúfjává? Teplán Tibornak szerencséje volt, mert a százados ezt hallva azon kezdett el morfondírozni, hogy ki volt az, aki ennyire kicseszett vele, majd el is búcsúzott. Talán ebből a cikkből megoldódik a rejtély számára.

Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu

Fotó: Police.hu