Nem várható el, hogy az ünnepet mindenki ugyanolyan módon élje át; minden nap fontos, ám az adventi időszakban kiemelt figyelmet kap, hogy észrevegyük a körülöttünk lévők szükségleteit is – hívta fel a figyelmet a Hirado.hu-nak advent első vasárnapja alkalmából adott ünnepi interjúban Udvardy György, a Pécsi Egyházmegye püspöke.
– Advent első vasárnapján min gondolkozzunk el gyertyagyújtáskor, mire hív az idei advent?
– Az élet nagy ajándéka, hogy időről időre átélhetjük a várakozás élményét. Szinte mindig életünk része ez a tapasztalat, az adventi időben azonban kiemelt módon is, hogy ünnepszerűen megéljük a várakozásnak az örömét. Az idei évben rövidebb az advent – a liturgikus beosztás következtében –, de ez nem jelenti azt, hogy a tartalma bármiben is hiányt szenvedne. Az adventet a várakozás idejének is szoktuk nevezni, de ha ezt tesszük, szükséges azt is megmondanunk, hogy mire várakozunk. Várakozhatunk az élményeink és a gyermekkori tapasztalatok megújítására, valamilyen kellemes élmény létrejöttére vagy valamilyen kapcsolat megújítására. Ezek mind lehetnek nagyon fontosak. Ám valójában arra figyelünk ebben az időszakban, hogy ki az, aki jön hozzánk, ki az, akinek az érkezésére várunk. Nem is feltétlenül magunkról van szó. Hiszen mi magunkat késszé akarjuk tenni az érkező befogadására, de az igazi kérdés: ki az, aki érkezik? Ki az Isten fia? Mit jelent az, hogy Isten az ő Fiában belép az ember életébe? Milyen ő, hogyan tekintünk rá? Az irgalmas Atya irgalmas Fiaként lép be az ember életébe, vállalja a mi sorsunkat, az emberségünk minden területét átéli, sajátjaként tekinti – és ezzel együtt bizonyul a szerető Isten engedelmes fiának. Ezért tud ő reményt, jó hírt, megújulást, a jövőbe vetett bizakodást adni. Az idei advent is erre hív bennünket.
– A karácsony időszaka kinek-kinek más jelentést és jelentőséget hordoz, ez függhet az adott személy lelkére nehezedő súlyoktól, a mindennapjait érintő nehézségektől is. Milyen gondolatok mentén élje meg az adventet az, aki kiegyensúlyozottnak és elégedettnek érzi magát, és miként az, aki szükséget szenved szeretetben, boldogságban, anyagiakban, netán szomorú – egyszóval távolinak érzi a gondoskodást?
– Életünk minden részén átéljük azt, hogy egy-egy esemény vagy ünnep – legyen akár állami, nemzeti vagy egyházi ünnep – a személyes síkon válik ünneppé. Ebben jelentős eltérések lehetnek. Valakinek a szeretetről például az jut eszébe, hogy hálás lehet a szüleinek, testvéreinek, családnak, barátainak, hiszen sok szeretetet kapott. Másnak az juthat eszébe ugyanúgy a szeretetről, hogy neki nincs. Megint másnak az, hogy milyen törékeny a szeretet, amikor adni szeretne, vagy amikor másoktól kapja. Ugyanígy másként éljük meg az ünnep megünneplésének a módját, akár az anyagi körülményeket illetően is. Ez sok fájdalmat is jelenthet a sok öröm mellett. Ebben a sokszínűségben a mindennapjaink sokszínűsége mutatkozik meg. A karácsony és a vele kapcsolatos elvárások felerősítik nemcsak a mindennapjaink sokszínűségét, hanem a nehézségét is. Azt, hogy van, aki nyugodtan éli az életét, a szomszédja az élet bizonytalanságától retteg. Míg valaki anyagi szempontból biztonságban érzi magát, más a lakásának az elvesztésétől vagy az egészségének a megrendülésétől retteg. Minden nap fontos, ám ebben az időszakban kiemelt figyelmet kap, hogy észrevegyük a körülöttünk lévők szükségleteit. Sosem várható el, hogy az ünnepet mindenki ugyanolyan módon élje át. Vajon a karácsonyhoz, az élethez, az ünnephez kapcsolódó elvárásaink reálisak? Úgy gondolom, nem. Mint ahogy az örömről is sokszor felszínesen, alap és gyökerek nélkül gondolkodik a társadalom, úgy az ünnep sokak számára nem a lélek felemelését jelenti, hanem az egyébként is meglévő ellentétek, fájdalmak fölerősödését. Éppen ezért várjuk az irgalmas Isten Fiának a megérkezését, hogy az irgalom erre a feszültségre, erre a különbségre gyógyírt adjon.
– A karácsonyi időszakot évről évre jobban átszövi az „elüzletiesedés”: sokan – kis túlzással élve – bevásárlóközpontokban készülnek a karácsonyra. Még ha többeknek ez nem is jelenti egyúttal az ünnep kiüresedését, fel kell tenni a kérdést: jó úton haladunk a karácsony megértése, megélése felé?
– Ünnepeinket hosszú évszázadok óta átveszi és uralja a kereskedelem és az olyan társadalmi formák, amelyek nem feltétlenül őrzik meg az ünnep spirituális tartalmát. Sokszor az igényeket is ezek a kiüresedett, az ünnep lényegéhez semmilyen közösséggel nem bíró elvárások alakítják. Nagy veszélynek van kitéve az ajándékozással és az örömszerzéssel kapcsolatban minden szülő és gyermek. A karácsony segít abban, bár leginkább itt érhető tetten az elvilágiasodásnak a gondolata, hogy azért van örömöm, mert találkoztam az Isten Fiával, azzal, aki értem emberré lett, aki közösséget vállal velem és felelősséget vállal értem. Ebben a fajta ünnepi radikális megélésben helye van a szenvedésnek, a korlátoknak, a szolidaritásnak, a gondoskodásnak.
– Hol húzódik a határ a valódi és a hamis advent között? Hiszen kár elvitatni, hogy az advent kellemes velejárója – kiegészítője – például az ünnepi kirakodóvásárok hangulata is.
– Sokféle adventi készülődést látunk: nagyon sok igényes, értékes módját az adventi készületnek, ami segíti mind az egyén, mind a család, mind a gyerekek felkészülését. Én is erre szeretném tenni a hangsúlyt a munkatársaimmal együtt, ezért a Pécsi advent nevű rendezvényünk évek óta a város és az egyházmegye különböző közösségeinek, iskoláinak, oktatási intézményeinek, egyesületeinek kínál lehetőséget, hogy mutassák be azokat a kincseket, ajándékokat, amelyekkel rendelkeznek. Ezzel szerezzenek másoknak örömet, szüleiknek, hozzátartozóiknak, és az egyházmegye többi tagjának, illetve segítsenek bennünket a kulturált, szép, művészien előadott darabok, zeneművek bemutatásával az advent méltó megéléséhez és a karácsony méltó ünnepléséhez.
– Egyházmegyei vezetőként nyilvánvalóan sok egyébről is szól az adventje, mint a többségnek. Elférnek a várakozásban a püspöki teendők?
– Másokhoz hasonlóan én magam is élem a mindennapoknak a dolgos és a feladatokkal teli idejét. A nagy feladat, hogy hogyan tudjuk a mindennapjaink tevékenységét rendező elvet újragondolni: az advent ebben is segít bennünket. Az adventi idő hagyományos szokásai, például a roraténak a megünneplése, az Úr érkezését előrevetítő szentírási szakaszok átelmélkedése, vagy a buzgóbb önmegtagadás segít abban minket, engem is, hogy a feladataimat sokkal tisztábban, reálisabban és célszerűbben lássam az érkező Isten Fiának a fényében, aki mindent képes átalakítani. Ferenc pápa Az evangélium öröme című apostoli buzdításában mondja, írja át az evangélium öröme a kalendáriumunkat, a naptárunkat, benne a feladatokat – az legyen az egyetlen rendező elv.
– Mi az ön személyes üzenete a magyaroknak, azoknak, akiknek – ebben az időszakban is – a határon túl a magyarságukhoz való talán utolsó kapcsuk a hit, az egyházhoz való tartozás?
– Egy liturgikus ünnepnek minden esztendőben van örök érvényű üzenete, de a körülmények gyors változása okán lehet aktuális üzenete is. Magyar közösségünkben is kiemelkedhetnek időről időre olyan vágyak, tervek, közös feladatok, amelyek egy közös várakozást alakíthatnak ki bennünk. Magam számára is feladatként, üzenetként, célként fogalmazom meg, és ezt szeretném ajándékul adni magyar testvéreimnek, hogy bárhol is éljenek a világban: higgyük el, hogy az Isten felelősséget vállalt értünk és közösségre lépett velünk. Ezt a közösséget és ezt a felelősséget kell nekünk a mindennapi döntéseinkben megújítani, azért, hogy az embernek élete legyen, és ez az élet bőséges legyen.
Forrás: hirado.hu, Mészáros
Kiemelt kép: Hirmagazin.eu
