Minden eddiginél részletesebb felbontású felvételt készített a Szaturnusz legnagyobb holdjáról a James Webb űrteleszkóp, valamint a W. M. Keck Obszervatórium (Maunakea, Hawaii, Egyesült Államok) együttműködésében végzett kutatási projekt.
Az űrtávcső és a földi bázisú tízméteres tükörátmérővel rendelkező hawaii teleszkóp speciális technikával készült felvételei bepillantást nyújtanak a Titan légkörébe, és az atmoszféra alatt hullámzó kiterjedt szénhidrogén-óceán egészen különleges viszonyaiba.
Ez az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, ami sűrű légkörrel rendelkezik
A híres gyűrűs bolygó, a Szaturnusz legnagyobb holdját a Titant Chirstian Huygens holland csillagász és matematikus fedezte fel 1655. március 25-én. Ő volt az, aki elsőként felismerte a Szaturnusz gyűrűrendszerét is, megállapítva, hogy „a bolygó testét szabadon lebegő gyűrű veszi körül”.

A Titan a Naprendszer második legnagyobb holdja a Jupiter körül keringő Ganymedes után, és amelynek 5 150 kilométeres átmérője nagyobb, mint a Merkúré. A Titan a maga nemében egyedülálló a Naprendszer holdjai között,
MIVEL EZ AZ EGYETLEN OLYAN HOLD, AMELY SZÁMOTTEVŐ, SŰRŰ LÉGKÖRREL RENDELKEZIK.
A Titan légkörében a nitrogén a domináns gáz, ami az atmoszféra közel 95 százalékát alkotja. (A Föld légkörének 78 százaléka áll nitrogénből.)

A másik jóval kisebb, ám de annál fontosabb atmoszferikus összetevő a nagyjából 3 százalék légköri mennyiséget alkotó metán. A Titan atmoszférájának sűrűségét jól szemlélteti, hogy az mintegy másfélszerese a földi légkör sűrűségének, a vastagsága pedig hozzávetőleg 820 és 940 kilométer között mozog.
A TITAN LÉGKÖRÉT SŰRŰ KÖD TÖLTI KI, AMELY ELTAKARJA A FELSZÍNRŐL VISSZAVERŐDŐ LÁTHATÓ FÉNYT.

Az atmoszféra átlátszatlansága miatt egészen a Cassini-Huygens űrszonda 2005 januárjában történt landolásáig szinte semmit sem tudtunk a Titan felszíni viszonyairól. Még ezt megelőzően, 2004. október 26-án az űrszonda mindössze 1200 kilométeres távolságra repült el a Titan felszíne felett, és ez alkalommal számos felvételt készített az óriásholdról. Ezek voltak az első olyan nagy felbontású felvételek, amelyek láttatni engedték a Titan felhőzete alatti felszíni formációkat.
Kiderült, hogy mi a Titan északi féltekéjén látható hatalmas fényes folt
Miután a Cassini-űrszonda 2017-ben a küldetését befejezve megsemmisült, nem sok lehetőség adódott a Szaturnusz legnagyobb és talán legkülönlegesebb holdjának a megfigyelésére. A W. M. Keck Obszervatórium, és a működését idén megkezdett James Webb űrteleszkóp összedolgozásának köszönhetően azonban most minden korábbinál szélesebb spektrumú képanyagot sikerült készíteni a Titan különleges légköréről, valamint a felszínét borító kiterjedt szénhidrogén-óceánokról, illetve folyamokról és tavakról.

November 5-én kora reggel futottak be a James Webb űrtávcső első felvételei a Guaranteed Time Observation (GTO) 1251-es bolygókutató csoportjához, ahol Conor Nixon vezető kutató irányításával azonnal elkezdték a felvételek kiértékelését.