A veszélyes elektronikai hulladékok szinte minden háztartásban jelen vannak. Bár kukába nem kerülhetnek, újrahasznosíthatók.
A legtöbb háztartásban megtalálhatók olyan, már nem használt elektronikus eszközök, amelyek veszélyes hulladéknak minősülhetnek. Bár önmagukban nem feltétlenül veszélyesek, de sérülés esetén már lehetnek azok, illetve összetevőik miatt is speciális kezelést igényelnek. Ha az újrahasznosítás jegyében járunk el, akkor még spórolhatunk is, és sokat tehetünk a természet egyensúlyáért.
Az otthonainkban rengeteg olyan hulladék keletkezik, amit nem szabad a kommunális hulladékba, a kukába dobni. Vagy azért, mert a környezetre ártalmasak lehetnek, vagy azért, mert feldolgozva értékes alapanyagként szolgálhatnak. Veszélyes hulladéknak minősülnek többek között a régi, lejárt szavatosságú gyógyszerek, a használt sütőolaj, a festékek és oldószerek, illetve az elektromos és elektronikai hulladékok (röviden e-hulladék). Ez utóbbi kategóriába tartozik minden olyan berendezés, ami árammal, elemmel vagy akkumulátorral működik. Ez lehet egy használt égő, vagy akár a háztartási kis- és nagygépek, mint a hűtőszekrény vagy egy mixer.
A legtöbb háztartásban megtalálhatók olyan, már nem használt elektronikus eszközök, amelyek veszélyes hulladéknak minősülhetnek. Bár önmagukban nem feltétlenül veszélyesek, de sérülés esetén már lehetnek azok, illetve összetevőik miatt is speciális kezelést igényelnek. Ha az újrahasznosítás jegyében járunk el, akkor még spórolhatunk is, és sokat tehetünk a természet egyensúlyáért.
Az otthonainkban rengeteg olyan hulladék keletkezik, amit nem szabad a kommunális hulladékba, a kukába dobni. Vagy azért, mert a környezetre ártalmasak lehetnek, vagy azért, mert feldolgozva értékes alapanyagként szolgálhatnak. Veszélyes hulladéknak minősülnek többek között a régi, lejárt szavatosságú gyógyszerek, a használt sütőolaj, a festékek és oldószerek, illetve az elektromos és elektronikai hulladékok (röviden e-hulladék). Ez utóbbi kategóriába tartozik minden olyan berendezés, ami árammal, elemmel vagy akkumulátorral működik. Ez lehet egy használt égő, vagy akár a háztartási kis- és nagygépek, mint a hűtőszekrény vagy egy mixer.
Balika Istvánt, aki a Hulladékhasznosítók Országos szövetségének elnökségi tagja, és az elektronikai és elektromos hulladékok szakosztályának vezetője, arról kérdeztük, hogy mire figyeljünk, ha az otthonunk tele van rég nem használt kütyükkel.
Van olyan e-hulladék, amit szinte mindenki tart otthon
Az egyik leggyakoribb otthon tárolt elektronikai eszköz, ami potenciálisan e-hulladék lehet, a mobiltelefon. A Yettel friss, országos kutatása szerint
a magyarok 63 százaléka tárol otthon használaton kívüli mobiltelefont, ráadásul az esetek többségében több, akár 10-15 éves eszközök is hevernek a fiókokban.
Ugyancsak sokan tartanak meg töltőket és kábeleket, fej- és fülhallgatókat, számítógépeket, illetve tévét, monitort. A régi készülékek mellett ráadásul már az újabb okoseszközök is gyűlnek a lomis fiókokban: bluetooth-hangszórók és okos- vagy fitneszórák.
Nem a kukában van a helye
Az őrizgetés oka a legtöbb esetben az, hogy félreteszik őket tartaléknak, de van, hogy nosztalgiából nem dobják ki az eszközöket. Vannak, akik nem tudják, mit kellene kezdeni velük, de a válaszadók majdnem harmadának egyszerűen nincs kedve foglalkozni a kérdéssel. Annak ellenére, hogy a többség tudja, hogy a készülékeknek nem a vegyes szemétben van a helyük, 10 százalék mégis kidobja a már nem használt készülékét. Magyarországon a fogyasztók mindössze 14 százaléka viszi vissza a telefont egy elektronikai cikkeket árusító üzletbe vagy a szolgáltatóhoz újrahasznosításra.
„Azt már tudjuk felmérésekből, hogy a mobiltelefonoknak csak 21 hónap az átlagos használati idejük, és átlagban 3,2 telefont őrizget egy család. Ezt azzal indokolják, hogy jó lesz majd a nagymamának, vagy megkapja a gyerek. Nagyon kevés az a mennyiség, ami visszaforog a rendszerbe. Ez nagy kár” – szögezte le Balika István.
Értékes anyagok vannak a készülékekben
Balika István elmondta, hogy az elektronikai eszközök tárolása még nem jelent veszélyt, és nem is feltétlenül számít hulladéknak, ha még javítható vagy újrahasználható. Az e-hulladék közül az számít hivatalosan veszélyesnek, amely veszélyes anyagokat tartalmaz, ilyen tartozék például a mobiltelefonok akkumulátorai, vagy az érintő- és vezérlőpanelek bizonyos alkatrészei.
A legtöbb háztartásban megtalálhatók olyan, már nem használt elektronikus eszközök, amelyek veszélyes hulladéknak minősülhetnek. Bár önmagukban nem feltétlenül veszélyesek, de sérülés esetén már lehetnek azok, illetve összetevőik miatt is speciális kezelést igényelnek. Ha az újrahasznosítás jegyében járunk el, akkor még spórolhatunk is, és sokat tehetünk a természet egyensúlyáért.
Az otthonainkban rengeteg olyan hulladék keletkezik, amit nem szabad a kommunális hulladékba, a kukába dobni. Vagy azért, mert a környezetre ártalmasak lehetnek, vagy azért, mert feldolgozva értékes alapanyagként szolgálhatnak. Veszélyes hulladéknak minősülnek többek között a régi, lejárt szavatosságú gyógyszerek, a használt sütőolaj, a festékek és oldószerek, illetve az elektromos és elektronikai hulladékok (röviden e-hulladék). Ez utóbbi kategóriába tartozik minden olyan berendezés, ami árammal, elemmel vagy akkumulátorral működik. Ez lehet egy használt égő, vagy akár a háztartási kis- és nagygépek, mint a hűtőszekrény vagy egy mixer.
Balika Istvánt, aki a Hulladékhasznosítók Országos szövetségének elnökségi tagja, és az elektronikai és elektromos hulladékok szakosztályának vezetője, arról kérdeztük, hogy mire figyeljünk, ha az otthonunk tele van rég nem használt kütyükkel.
Van olyan e-hulladék, amit szinte mindenki tart otthon
Az egyik leggyakoribb otthon tárolt elektronikai eszköz, ami potenciálisan e-hulladék lehet, a mobiltelefon. A Yettel friss, országos kutatása szerint
a magyarok 63 százaléka tárol otthon használaton kívüli mobiltelefont, ráadásul az esetek többségében több, akár 10-15 éves eszközök is hevernek a fiókokban.
Ugyancsak sokan tartanak meg töltőket és kábeleket, fej- és fülhallgatókat, számítógépeket, illetve tévét, monitort. A régi készülékek mellett ráadásul már az újabb okoseszközök is gyűlnek a lomis fiókokban: bluetooth-hangszórók és okos- vagy fitneszórák.
Nem a kukában van a helye
Az őrizgetés oka a legtöbb esetben az, hogy félreteszik őket tartaléknak, de van, hogy nosztalgiából nem dobják ki az eszközöket. Vannak, akik nem tudják, mit kellene kezdeni velük, de a válaszadók majdnem harmadának egyszerűen nincs kedve foglalkozni a kérdéssel. Annak ellenére, hogy a többség tudja, hogy a készülékeknek nem a vegyes szemétben van a helyük, 10 százalék mégis kidobja a már nem használt készülékét. Magyarországon a fogyasztók mindössze 14 százaléka viszi vissza a telefont egy elektronikai cikkeket árusító üzletbe vagy a szolgáltatóhoz újrahasznosításra.
„Azt már tudjuk felmérésekből, hogy a mobiltelefonoknak csak 21 hónap az átlagos használati idejük, és átlagban 3,2 telefont őrizget egy család. Ezt azzal indokolják, hogy jó lesz majd a nagymamának, vagy megkapja a gyerek. Nagyon kevés az a mennyiség, ami visszaforog a rendszerbe. Ez nagy kár” – szögezte le a szakértő.
Értékes anyagok vannak a készülékekben
Balika István elmondta, hogy az elektronikai eszközök tárolása még nem jelent veszélyt, és nem is feltétlenül számít hulladéknak, ha még javítható vagy újrahasználható. Az e-hulladék közül az számít hivatalosan veszélyesnek, amely veszélyes anyagokat tartalmaz, ilyen tartozék például a mobiltelefonok akkumulátorai, vagy az érintő- és vezérlőpanelek bizonyos alkatrészei.
„Semmilyen elektronikai hulladékot nem szabad a kommunális szemétgyűjtőkbe dobni, mert az lerakóba vagy elégetésre kerül, és végső soron a természetet szennyezi. Nem beszélve arról, hogy az elektronikai eszközökben lévő értékes, hasznos anyagok, mint a vas, a réz, az alumínium és a nemesfémek, például az arany, az ezüst, a palládium is elvesznek, és ahelyett, hogy újból felhasználnák őket, ismét nyersanyagként kell kitermelni. Ez idő-, pénz- és energiarabló, amellett, hogy további káros hatással van a környezetre” – állapította meg.
Olcsóbb az újrahasznosítás a kitermelésnél
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az emberiségnek az az érdeke és a fenntartható fejlődés alapja, hogy amit csak lehet, megpróbáljunk visszaforgatni a gazdasági folyamatokba. Ez azért fontos, mert a természetben minden anyagnak van egy véges mennyisége, amit használhatunk. Amit nem forgatunk vissza a rendszerbe, az hiányozni fog, és előbb-utóbb el fog fogyni. Ezért egyrészt minimalizálni kell az újabb mennyiségek kivételét a természetből, másrészt nem szabad a fenntartható élet esélyeit rontani a veszélyes anyagok természetbe szórásával.
Ennek egyik módja az, hogy az elromlott eszközöket megjavítva használjuk tovább, vagy ha már nem javíthatóak, akkor feldolgozva nyersanyaggá válhatnak. Az elektronikai eszközök kimondottan érdekesek ebből a szempontból, mert nagyon értékes anyagokat tartalmaznak. Egy mobiltelefon 35-40 százaléka vegyes műanyag, de a többi alumínium, vas, réz és nemesfém. A mobiltelefonok csatlakozói mindig aranyozottak, sőt, a chipekben, a processzorokban is található arany.
„A technika jelenlegi állása szerint” – az arany, az ezüst, a réz – nem helyettesíthető anyagok. A bányászatuk és kinyerésük nagyon drága és időigényes folyamat, az újrahasznosítás gyorsabb, gazdaságosabb, és a környezetet kevésbé szennyező folyamat” – fogalmazott a szakértő.
Mire figyeljünk?
Jó tudni, hogy ha régi elektronikai eszközöket tárolunk az otthonunkban, akkor a bennük maradt ceruzaelemek egy idő után „kivirágoznak”, azaz a bennük lévő sav elkezd kiszivárogni, ez pedig mérgező hatású.
Nem csupán a mobiltelefonokban, hanem a távirányítókban és egyéb hordozható eszközökben, akár gyerekjátékokban is még többnyire lítiumionos elemek, akkumulátorok vannak. Ha ezek megduzzadnak, elkezdenek púposodni, az már azt jelzi, hogy veszélyessé váltak. Ha a lítiumionos akkumulátorok háza megsérül, felszakad, és a lítium levegővel (oxigénnel) érintkezik, akkor akár robbanásszerűen tüzet okozhat. Ez azonban rendkívül ritka, mivel a lítium-ion akkumulátorokat a gyártók kifejezetten oly módon alakítják ki, amelyek megakadályozzák, hogy a lítium reakcióba lépjen az oxigénnel.
Mégis érdemes komolyan venni, hogy az ilyen, láthatóan károsodott eszköz már nem használható, ezért be kell vinni azt egy gyűjtőpontra.
Van megoldás
Azt az eszközt, amelynek a csomagolásán látható egy áthúzott kuka piktogram, nem szabad bedobni a kommunális hulladékba: szelektíven kell gyűjteni és az arra kialakított gyűjtőpontokon leadni. Budapesten 17 lakossági hulladékudvar található, de a kommunális szolgáltatóknak és szerződött partnereiknek vidéken is minden megyében vannak telepeik, ahova bárki beviheti a régi kütyüket.
A használt elemeket pedig már igen sok helyen, akár élelmiszer, vagy műszaki boltokban is leadhatjuk – és akár a Yettelnél is.
Azt is jó tudni, hogy minden kereskedelmi egységnek, amelyik elektronikai eszközöket árul, a törvény szerint kötelessége visszavennie a régi berendezést a vásárlóktól.
Spórolás és újrahasznosítás egyszerre
Ha már igencsak felgyűltek a lakásban régóta kerülgetett, régi kütyük, akkor van egy jó tippünk arra, hogy mit érdemes kezdeni velük.
A Yettel arra buzdít mindenkit, hogy az újrahasznosítás jegyében régi mobiltelefonokat az otthoni tárolás helyett vigyük be hozzájuk. Ezen a linken ellenőrizhetjük, hol van a leközelebbi üzletük.
Már csak azért is érdemes ezt megfogadni, mert a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság készülékcsere-programjában azok a fogyasztók, akik visszaviszik elavult, de nemrégiben még használatban lévő 2G-s és 3G-s mobiltelefonjaikat a szolgáltató üzleteibe, 40 000 forint telefonvásárlási kedvezményt kaphatnak.
Annak is érdemes visszavinnie régi készülékét a Yettelhez, akire nem vonatkozik a kedvezmény, hiszen ez az egyik legkényelmesebb módja annak, hogy biztonságos és környezetbarát módon szabaduljunk meg az otthon tárolt és potenciálisan veszélyes hulladéknak minősülő készülékektől, amelyek értékes alkotóelemei így visszakerülnek a gazdaság körforgásába.
femina nyomán
