Tegnap, január 28-án volt az adatvédelem nemzetközi világnapja. A Társaság a Szabadságjogokért az arcfelismerő rendszerekről tett közzé érdekes írást. Ezek a rendszerek bizonyos szempontból hasznosak, más szempontból alkalmasak a visszaélésre. Magyarországon is alakul, sőt, már van is hasonló.
A TASZ szerint a világszerte egyre szélesebb körben alkalmazott arcfelismerő rendszereknek van hasznuk a bűnüldözés és a nemzetbiztonság területén. Viszont a hiányos szabályozás alapvető jogokat sért, a technológia pontatlanságai pedig a diszkriminációt is felerősítik, ugyanis ezek a rendszerek sokkal jobban felismerik a fehér férfiakat, mint a nőket, vagy a más bőrszínű embereket. És persze, ki szeretne úgy élni, hogy állandóan megfigyelik, hogy tudják, milyen templomba jár, mit eszik, kikkel találkozik?
Az Amerikai Egyesült Államokban az ACLU jogvédő szervezet ügyfelét is az algoritmus hibás találata alapján tartóztatták le családja előtt, és vették őrizetbe 30 órára, mielőtt kiderült, hogy ártatlan. Később kiderült, hogy a detroiti rendőrség az arcfelismerést szinte csak afroamerikaiakkal szemben alkalmazta, 96 százalékos hibaaránnyal – írja a TASZ.
És persze ott van a nyilvános események kérdése, ahol – főleg autoriter rendszerekben – sokan nem merik gyakorolni állampolgári jogaikat, mert arcfelismerő szoftverekkel egyenként beazonosíthatóvá válnak.
Mi a helyzet itthon?
A TASZ figyelemmel kíséri, hogy Magyarországon hogy alakul a technológia bevezetése és alkalmazása. A törvény a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ) és az Idegenrendészeti Főigazgatóságot feljogosítja az arcfelismerő rendszerek alkalmazására.
2019-ben a jogvédő szervezet kezdeményezésére a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság megvizsgálta, hogyan kezeli e két szervezet az így megszerzett adatokat.
Ami kiderült:
- Az NBSZ esetben jelenleg nincs szó tömeges megfigyelésről, csak konkrétan meghatározott ügyekben, időben és térben behatároltan alkalmazzák a technológiát.
- Rendszerük 2018-ban 6000 találatot jelzett, ez alapján 209 igazoltatásra és négy előállításra került sor.
A Szitakötő-projekt
Kiépülni látszik Magyarországon is a TASZ szerint a szélesebb körű megfigyelőrendszer.
A Szitakötő-projekt lényege: 2020-ban 35 ezer köztéri kamera képeit terelték a Kormányzati Adatközpontba, ami ezzel egy központi adatbázissá vált. Ehhez az adatbázishoz a nemzetbiztonsági szolgálatok külső ellenőrző szerv előzetes engedélye nélkül, egyszerű főigazgatói utasítással is hozzáférhetnek, és akár arcfelismerő szoftvert is alkalmazhatnak rajtuk a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján – mondja a jogvédő szervezet, amely szerint a jogalkotónak a nyilvánosság számára átláthatóan, a civil szféra bevonásával kell megteremtenie az arcfelismerő rendszerek alkalmazásának pontos jogi kereteit.
Neked mi a véleményed? A beleegyezés nélküli kutakodás, megfigyelés törvénytelen, vagy nem?
blikk
