Száznyolcvan éve, 1838. március 13-án éjjel tört a magyar fővárosra történetének legnagyobb és legpusztítóbb árvize. Ekkor a szabályozatlan Duna már évtizedek óta hatalmas árvízzel fenyegetett, de a gyarapodó Pest és Buda nem sokat tett a megelőzés érdekében. A hanyagságnak végzetes következményei voltak.
Az 1837-es év végén jelentős csapadék hullott, amit évek óta nem látott hideg tél követett. Ennek következtében a Dunán jégtorlaszok alakultak ki, a folyót gyakorlatilag Bécstől Budapestig jég borította. A Duna 1838. január 6-án el is öntötte Buda mélyebben fekvő utcáit, de néhány nap múlva visszahúzódott medrébe.
A pesti tanács a fenyegető jelek láttán „védintézkedésre” szánta el magát: az előző, 1775. évi nagy árvíz szintjét elérő gátakat emeltetett homokból és trágyából.
Budán helyenként már csónakkal jártak, a pestiek még nem aggódtak
Március elején Bécstől lefelé megindult az olvadás a folyón, de a víz- és jégtömeget a Szentendrei-szigetnél kialakult jégtorlasz napokig visszatartotta. A magas vízállás miatt Budán ekkor egy ideje már csónakon közlekedtek a part menti, alacsonyan fekvő részeken a házak között, amit a pestiek – a gát mögül – nagy érdeklődéssel szemléltek.
A jég március 13-án délben kezdett töredezni, majd elindult lassan lefelé, de a Csepel-szigetnél kialakult, a mederhez fagyott jégtorlasznál megakadt. A visszaduzzadt jeges ár este tíz órakor átcsapott a Vigadónál emelt töltésen, éjfél felé átszakította a váci, hajnalban pedig a soroksári gátat is.
A három irányból érkező víztömeg átrohant Pesten, kiöntve a lakókat, összedöntve a külvárosi vályogházakat.
Másnap megkezdték a mentést
A helyzet veszélyességét átlátó Wesselényi Miklós báró, „az árvízi hajós” vezetésével az áldozatokat 14-étől napokon át mentették csónakokon, illetve azok segítségével látták el a lakosságot élelemmel. Talán a ténykedésüknek köszönhető, hogy a csapás nem követelt százötvenháromnál több áldozatot – érdekes adat, hogy két halott kivételével mindannyian pestiek voltak. Wesselényi Miklós így írt az árvíz második napjáról: „Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a víz közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.”
A kimenekítettek zömét a később hírhedtté vált Újépületbe – a ’48–49-es szabadságharc bukása után ez a laktanya volt a hazafiak börtöne, illetve Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzőhelye is – és a Ludovikába szállították, de megteltek az erősebb építésű templomok is.
Több mint kilenc méteren állt a Duna
A Csepel-szigeti jégdugó két napig tartotta vissza a vizet. Március 15-én éjjel megmozdult, ám Budafoknál ismét megakadt. Az újabb vízlökés 929 centiméterrel (az addig mértnél másfél méterrel magasabban) tetőzött. A pestiek ekkor élték át a legszörnyűbb órákat.
A felgyülemlett hatalmas víztömeg végül a Duna bal partján távozott, 20 kilométeres körzetben letarolva mindent, ami az útjába került.
A Duna március 15-én tetőzött, ekkor a mai Nagykörút területén (mentén) volt a legmagasabb a víz. Itt húzódott ugyanis a Dunának egy alacsony fekvő, kiszáradt ága. A Belvárosban 203, a Ferencvárosban 260, a Józsefvárosban 216 centiméter magasan álló víz Pest 4254 házából 2281-et döntött össze, Budán 601 épület vált romhalmazzá. Az anyagi kárt csillagászati összegre, 22 millió pengőforintra becsülték.
A mentés és a károsultak ellátása a résztvevők minden hősiessége ellenére szervezetlenül folyt, abban csak József nádor fellépése, illetve az árvízi biztos, Lónyai János kinevezése hozott változást.
Szorgalmazták a folyó szabályozását
Az ár levonulása után Pest árvízvédelmi szabályrendeletet hozott, az Országgyűlés pedig 1840-ben törvényben szorgalmazta a gátépítést és a Duna szabályozását.
Budapesten az utolsó komolyabb árvíz 1876-ban pusztított, ekkor csaknem húszezer embert lakoltattak ki. A Duna tököli töltése átszakadt, és a Csepel-sziget középső részét letarolta a jeges áradat.
A rakpartok kiépülése után már nem volt példa arra, hogy a Duna veszélyeztesse a várost. Az 1838-as nagy árvízre csaknem negyven tábla emlékeztet, a ferencesek belvárosi templomán dombormű is emlékezik az árvízi hajós, Wesselényi Miklós bátorságáról.
A századforduló után is pusztított a Duna
1956 márciusában 58 töltés szakadt át Budapest alatt, ezzel négy falu egész területét és további 16 község egyes részeit érte utol az áradás. A jeges árnak egy magyar és egy szovjet katona, továbbá három civil lakos esett áldozatul, köztük egy 11 éves gyermek is.
1965. április–júniusban Budapesten a vízállás rekordnagyságú, 845 centiméteres volt. A katasztrófát sikerült elhárítani.
2002, a két nagy árvíz éve
2000 januárjában Dunakeszin 30-40 centiméteres magasságban hömpölygött a víz az utcákon, majd 2002 márciusában az azt megelőző ötven év legjelentősebb áradásainak egyike vonult le a Dunán, amelynek következtében a Hanságban és a Szigetközben 660 hektárt árasztott el a belvíz. Víz alá került a Gemenci-erdő ártéri részének mintegy 80 százaléka – mintegy 1500 vad pusztult el. A Duna ekkor 767 centiméterrel tetőzött Budapestnél.
Ugyanebben az évben, augusztusban Budapesten 848 centiméteren, Mohácsnál 925 centiméteres vízszinttel tetőzött a Duna. A rekordmértékű áradás miatt 2021 embert kellett kimenekíteni, közülük 700-at Budapest III. és XXII. kerületéből. A dunai árvíz elleni védekezés összköltsége mintegy ötmilliárd forint volt. Az úthálózatban és az árvízvédelmi létesítményekben 2,6-2,6 milliárd forintnyi kár keletkezett, az agrárium 954 millió forintos kárt szenvedett.
2006-ban 25 ezer ember volt a gátakon, öt éve pedig minden rekord megdőlt
2006 áprilisában 861 centiméterrel tetőzött a folyó a fővárosnál, de a víz sehol sem törte át a gátat. Ekkor, Magyarország történetének legnagyobb árvize során minden jelentősebb folyó megáradt, az ország folyóin egy időben 2680 kilométer hosszan tartottak harmadfokú vagy rendkívüli védekezést, és mintegy 25 ezer ember vett részt a védekezésben az önkéntesekkel együtt.
891 centiméterrel 2013. június 9-én kora délután megdőlt a Budapesten eddig mért legmagasabb árvízi Duna-vízállás rekordja. Legnagyobb folyamunk a főváros és az osztrák határ között mindenütt rekordokat produkált. A 2013-as árvíz nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában a történelem legsúlyosabb árvizei közé tartozik.
Forrás: Híradó.hu, MTI
