Nehéz megbecsülni, hogy mekkora szerepe és hatása van az unokák életében egy aktív nagymamának.
A nagyik általában rengeteg tapasztalattal, bölcsességgel rendelkeznek – ezek pedig különböző formákban köszönnek vissza az élet számos területén.
Azonban nem csak mi, emberek vagyunk az egyetlenek, akiknél hatalmas értéket jelenthet a nagymama. A kardszárnyú delfineknél, más néven orkáknál ez a generációs hatás kulcsfontosságú lehet.
Egy most megjelent tanulmány (Proceedings of the National Academy of Sciences) feltételezése szerint az idősebb delfinek azok, akik a kicsiket életben tartják és hozzásegítik az élelemhez. A fiatal állatok túlélési aránya még drámaibb mértékben növekszik, ha a nagyanyó már túljutott a menopauza fázisán. Ez azért különösen meglepő, mert a menopauza a legtöbb állatfajnál tipikusan az élet végével függ össze. Az embereknél, és úgy tűnik a delfineknél sem így van, mindketten még évtizedeket élhetnek a változó kort követően.
Úgy tűnik, hogy az élettartam meghosszabbodásának evolúciós okai lehetnek.
A nagymama delfinek még jó sokáig úszkálhatnak azt követően is, hogy már nem képesek utódokat a világra hozni, folyamatos jelenlétük viszont biztosítja, hogy a gyerekeik gyerekei is erős, egészséges felnőttekké váljanak.
A tudósok a kutatásaikhoz több évtizednyi adatot elemeztek, Washington és Brit-Kolumbia államokban élő delfinpopulációkból gyűjtötteket. Felfigyeltek rá, hogy a kicsik halandósága hirtelen megnövekedett a nagymama halála utáni évben. Azok a kölykök, akik viszont a mamival éltek, sokkal nagyobb arányban élték túl az első időszakot. A tudósok azt feltételezik, hogy a változókor után a mamáknak egyszerűen több idejük jut a fiatalokra, dajkaként tudnak gondoskodni róluk, foglalkozni velük, és ügyelni rá, hogy legyen elegendő ennivalójuk. Nagyon úgy tűnik, hogy a még szaporodóképes nagyik nem tudják ugyanazt a támogatást adni, mint a már nem termékeny társaik. Mindez azt jelenti, hogy a menopauza növeli a nagyi kapacitását az unokái segítése terén.
Az emberek is ismerhetik ezt a jelenséget, amelyet gyakran ’nagymamahatásként’ emlegetnek.
Azok a nők, akik megőrzik erejüket, energiájukat a termékeny időszak elteltével, gyakran segítenek a lányuknak, menyüknek az unokák körül – régebben ezek a tradíciók még erősebbek voltak.
Azonban az orkák közti felfedezés az első nem emberi példa a nagymamahatásra a menopauzát átélő fajok esetében.
Korábban már az elefántoknál is figyeltek meg hasonló jelenséget, ők azonban életük végéig szaporodóképesek maradnak. Jelenleg 5 olyan fajt ismerünk, ahol a nőstények átesnek a változókoron: az ember és az orka mellett a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfin, a narvál és a beluga tartozik még ide.
A kutatók 378 egyedet vizsgáltak, olyanokat, akiknél ismert volt az anyai nagymama. Azokban az esetekben, ahol a nagyi az előző 2 évben elhunyt, a fiatal delfinek halálozási aránya 4,5-szeresére ugrott. Élelmiszerhiány esetén pedig még hangsúlyosabb volt a nagymamahatás! A nagyik ugyanis a táplálékforrás köré vezetik az utódokat, és azt is megfigyelték, hogy közvetlenül a fiatalokkal osztják meg az ételt. Emellett pedig a kutatók feltételezik, hogy még gyerekfelügyeletet is vállalnak.
senior, Hirmagazin.eu
