Törőcsik Mari már évekkel ezelőtt rendelkezett a búcsúztatójáról, illetve végső nyughelyéről. Különleges ember volt, a temetéséről is rendhagyó módon gondolkodott.
„Végrendelkezek, ember! Xavér lejön nekem orgonálni és egy pélyi elemista, negyedik-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom.
Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban.
Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. Maár Gyula meg én. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája”..
Az, hogy végül valóban így – vagy más módon – helyezik-e végső nyugalomra a Nemzet Színészét, egyelőre nem tudni, de várhatóan a temetéssel kapcsolatos részletek is napvilágot látnak.
blikkruzs