Hatvan éve kezdte a pályát a hetvenhét esztendős Tordy Géza, az utóbbi időben már nem szerepel színpadon.
Legszebb időszakát a Vígszínházban élte át, a moziból sokan A kőszivű ember fiai című film Baradlay Jenőjeként emlékeznek rá ma is. Azt mondja a Nemzet Színésze, hogy ennyi idősen már nem szeret emberek előtt mutatkozni. Nincs napirenden a színre lépése, nem is nagyon keresik már. Úgy véli, jobb, hogy leszoktak róla a rendezők.
Én a hetvenedik születésnapomon is eltűntem – mondja Tordy Géza a Szabad Földnek adott interjújában. – Szerényebb vagyok annál, hogy végighallgassam a köszöntéseket. Senki nem ismer engem, legfeljebb csak felületesen. Azok közé tartozom, akik még a legszűkebb baráti körben is ritkán nyílnak meg.
Ha mégis megteszem, lehet, hogy már a következő napon nem lesz érvényes, amit mondtam. Nem nagyon szeretek olyasmiről beszélni, ami elmúlt. Kollégákat végképp nem sorolnék. Nemrég láttam valakit a televízióban nyilatkozni, akit régen nem kedveltem, most meg nagyon szimpatikus volt. Magamban bocsánatot kértem tőle.
Az interjút készítő Borzák Tibor kérdésére, mi szerint visszatekintve a pályájára, mi az, amiről jó szívvel beszélne, azt mondja, nagyon kevés az, ami a sorsából szólalt meg. Úgy véli, nincs sok olyan alakítása vagy rendezése, amire azt mondaná, hogy zsebre teszi és elviszi magával a túlvilágra. Hat-hét szerep, és ugyanennyi rendezés.
Élete legszebb és legtartalmasabb éveit a Vígszínházban töltötte, amit az otthonának érezett. És hát a filmek… A kőszívű ember fiai félévszázada készült, még ma is sokszor előveszik, Baradlay Jenőjeként kedvelték meg a mozinézők. Szerencsének tartja, hogy Várkonyi Zoltánnal dolgozhatott. – Csak hálával tartozom azért, amit általa tanultam színházról, színészetről, emberségről – teszi hozzá. – Fantasztikusan bánt velem, remekül tudta kezelni az időnként előtörő hisztériáimat is. Megéreztem, hogy korai halála törést fog okozni az életemben.
Ennyi idősen már nem szeret emberek előtt mutatkozni. Megjegyzi, vannak nála vénebb színészek is, akik örökké fiatalok akarnak maradni. Csak nevet rajtuk, nem tudja, mit akarnak még. Minden díjat megkaptak, mindent eljátszottak, szeretet veszi őket körül. Mesélik neki a barátai, hogy manapság a színházban sem beszélgetnek, előadás után kiürül a társalgó. Pedig hajdanán minden teátrumnak megvoltak a törzshelyei, ahol hajnalokig diskurálhattak.
– Mindenki meghalt körülöttem – mondja az interjú végén Tordy Géza. – Szinte végig szerencsétlenül alakult a magánéletem is. Nem maradt más célom, mint hogy a szeretteim egészségesek legyenek, én meg gyorsan és szenvedés nélkül menjek el.
Forrás: mixonline
