– Több mint 30 éve vagyok a pályán, ezalatt nem egyszer fogalmazódik meg az emberben, hogy miért is csinálja, ha nem kap elég megbecsülést a szakma. Mégis, a gyerekek miatt kitartunk. Jelenleg fejlesztő pedagógusként dolgozom az iskolában, de a tanárhiány miatt első osztályban írást és olvasást is tanítok.Én még szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy a munkaközösség vezetőjeként, valamint a különböző pótlékokkal a fizetésem eléri a nettó 300 ezer forintot.Ez azonban nem a fix alapbérem. Más tanárok sokkal rosszabb helyzetben vannak, több évtizedes munkatapasztalattal, diplomával 180 ezer forintos fizetésért dolgoznak. Értük is kiállok – szólalt fel lapunknak a pedagógus, aki saját fizetéséért megszakad a munkában, kénytelen feláldozni az éjszakáit és a hétvégéit is. Máskor ugyanis nincs idő készülni az órákra.

Czédly Mariann tisztességes bért, kevesebb óraszámot és adminisztrációs feladatot követel /Fotó: Zsolnai Péter

– Alapvetően heti 35 órát töltök gyerekekkel, ehhez jön hozzá heti plusz 16 óra, amit javítással, felkészüléssel, adminisztrációval töltök – mondta, hozzátéve: kollégáival magasabb béreket, az óraszámok és az adminisztráció csökkentését követelik elsősorban.

Ha nem lesz változás, úgy véli, a tanárok előbb-utóbb kiégnek, félállásban tanítanak vagy ami még rosszabb, végleg elhagyják a pályát.

Ma nagyjából 170 ezer pedagógus dolgozik. A Pedagógusok Szakszervezete szerint egy 17 éves fiatal szakmunkásvizsgával annyit keres, mint egy tizennégy éve oktató tanító. És míg 2018-ban 6000 volt a pályakezdő tanárok száma, lassan ennyi az, aki el is hagyja pályát: a várakozások szerint idén 4800-an, jövőre 6000-en fordíthatnak hátat a tanításnak, miközben az új belépők száma a 2000-et is alig éri el. Az elmúlt évek tendenciái alapján évi 5-6 ezer pályakezdőből 2-3 ezer már az első években elhagyja a szakmát, tehát a pályán maradók száma nagyon alacsony. A helyzet égető, ezt már azok a diákok is érzik, akik tanáraik miatt most kivonultak a Kossuth térre.

A munkaidő nem ér véget az utolsó óra után

Kiss Dorottya négy éve dolgozik tanítóként egy kisvárosi általános iskolában. 2018-ban kezdte a pályát, akkor a nettó fizetése 133 ezer forint volt. Bár a mostani pályakezdők már többet vihetnek haza, sajnos a biztos egzisztencia megteremtéséhez a mostani emelés is kevésnek bizonyul.

Dorottya kisvárosi tanítóként dolgozik, szerinte a sztrájk épp annyira szól a gyermekekről, mint a tanárokról

Arról, hogy miért sztrájkol, Dorottya a következőt nyilatkozta lapunknak:

– A szívügyem az oktatás és annak legfontosabb szereplői, a gyerekek. Egy jó pedagógus ösztönöz, motivál, önálló gondolkodásra sarkall, kitárja a világot, lehetőségeket kínál diákjainak. Ahhoz, hogy tudjak mesélni a világról, tapasztalatokat kell gyűjtenem, így nyilván a bérek rendezése sem utolsó szempont jelenleg. Mindennél fontosabb viszont, hogy büszkén vállalhassam fel, hogy pedagógus vagyok, s megbecsüljék a munkámat. Szeretném, ha az emberek látnák, a munkaidőnk nem ér véget az utolsó óránk után. Szeretném, ha látnák, hogy a szabadságunk alatt táboroztatunk, adminisztrálunk, termet rendezünk, plusz munkát vállalunk, hogy kijöjjünk a fizetésünkből a hónap végén. Szeretném, ha látnák, hogy maroknyi ember maradt a pályán, és ma vagy holnap már lehet, hogy nem lesz aki tanítson. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy a jövőnk a gyermekek, és az oktatásuk minősége nem másodlagos kérdés. Azt gondolom, ki kell állnunk a gyerekekért, magunkért, egymásért, a jövőnkért!

blikk

Hirmagazin.eu