Idén több évforduló is kötődik az Angster névhez: az Angster orgona- és harmóniumgyár alapításának (1867) 150., Ifj. Angster József (1917-2012) születésének 100., valamint a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra fennállásának 25. évfordulója.
A hármas évforduló kapcsán szeptember végén jelenik Tolvaly Ferenc Égi zene című kötete az Európa Könyvkiadó gondozásában. A szerző a Zsolnay-kód című regényéhez hasonlóan, immáron második alkalommal dolgozza fel – valós és fiktív elemeket ötvözve – egy újabb, világhírű, pécsi polgári család történetét.
A kötet megjelenése alkalmából
- szeptember 26-án 17.00 órakor Pécsett a Pius-templomban,
és
- szeptember 28-án 18.00 órakor Budapesten a Fasori evangélikus templomban
tartunk
Varnus Xavér orgonakoncertjével és Galkó Balázs felolvasásával egybekötött
könyvbemutatókat.
A szerzővel az Angster család leszármazottja, Bérczi Zsófia beszélget.
Tolvaly Ferenc: Égi zene – Az Angster-orgonák titka (+ részlet az Égi zene kötetből)
Tolvaly Ferenc alig kezdett el háttéranyagokat gyűjteni A Zsolnay-kód című regényéhez, amikor találkozott Pécs másik nagy családjának, az orgonaépítő Angster dinasztiának a történetével. A kutatásokból végül egy izgalmas, titkokkal átszőtt, valós és fiktív elemeket ötvöző családregény született: az Égi zene.
„Pécs 2010-ben került érdeklődésem középpontjába” – írja a szerző. – „Több mint hat évig gyűjtöttem háttéranyagokat a két családregényemhez. Hetekig jártam a várost és próbáltam megfejteni a titkát. Hogyan válhatott bölcsőjévé világhírű dinasztiáknak? Történelme lehet az egyik magyarázat. Az Öt torony városának sikere, múltjából fakadó sokszínűsége, olvasztótégely-hatásának az eredménye. Magyarok, horvátok, svábok, római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, izraeliták együttélése teremtette meg azt a környezetet, amiből szárba szökkenhetett az egyedi, alkotó szellemiség és tehetség. Talán ez az, ami a várost naggyá teszi, és ezt igazolják jeles fiai.”
A Zsolnay-kód szerzője ezúttal Pécs másik legendás dinasztiája, az orgonaépítő Angsterek történetét dolgozza fel. Három földi hangra és egy égire.
Angster József, az ükapa (1834–1918) Európa legjobb műhelyeiben tanulta az orgonakészítést. Mesterlevelét Párizsban szerezte a Notre-Dame orgonájának legendás építőjénél. Hazatérve Pécsett telepedett le, műhelyt alapított – a semmiből –, melyben működésének nyolc évtizede alatt körülbelül ezerháromszáz orgona és háromezer-hatszáz harmónium készült: három orgonaépítő generáció munkája. Angster József rövid idő alatt Európa egyik legkeresettebb szakemberévé lett, gyára a Monarchia legjelentősebb üzemévé nőtte ki magát. Az ükapa naplót vezetett. Németül, mert az volt az anyanyelve. Gyermekei biztatására, már öreg korában fordította le magyarra. Az ő hangja az első földi hang. Ennek az anyagnak a felhasználásával írta meg Tolvaly Ferenc a maga naplóverzióját.
„Az orgona iránti szeretet egész életemben végigkísért” – írja Angster József visszaemlékezéseinek elején. De nemcsak számára volt ez a szenvedély meghatározó, hanem az őt követő generációk élete is szorosan kötődött a hangszerek királynőjéhez. Az Égi zene vezérfonala ez a nemzedékeket egyesítő, erős érzelmi kötődés, ami az évek során küldetéssé nemesült. Épp ezért a második földi hang Bérczi Zsófiáé, a kései leszármazotté, aki színpadi művel emlékezik meg világhírű felmenőiről.
De a családregény összetett műfaj, különösen, ha a leszármazottak is olvashatják az elkészült művet. Általában az ősökről kialakított kép az utódok emlékeinek mozaikkockáiból kirakott emlékmű. A szerteágazó családon belül évtizedek során létrejött kényes egyensúly hatására a múlt homályából felbukkanó előd mitikussá válhat; elképzelt, összetett lénnyé. Olykor olyan, mint egy kirakós játék véletlenszerűen kialakult látványa, ami alapján több valóság jöhet létre. A családi emlékezet, a napló, a megemlékezések, a családtörténet krónikája, az utódok nyomozása, kutatása, kívülállók véleménye, az író ábrázolása és az olvasóban kialakuló kép is mind egy-egy valóság lehet. Így a harmadik földi hang regénnyé színezi az ükapa történetét. Valóság és fantáziajáték.
Három egymásba fonódó történet, három regiszter. És az égi zene, az égi hang.
„Az orgona hangja életem meghatározó időszakában gyógyír volt honvágytól, bizonytalanságtól szenvedő lelkem gyötrelmeire” – emlékezik vissza az Égi zene utószavában a szerző. – „Amikor kamaszként elhagytam szülőföldemet, Erdélyt, Németországban egy kolostorban találtam menedéket. A megszokott környezet és barátaim elvesztésén sokáig nem tudtam túltenni magamat. Csak akkor csitult lelkem vergődése, és oszlottak szét kínzó gondolataim, amikor a kolostortemplomban az orgonát hallgattam, és a szertartásban elmélyültem. Ezeket az éveket, amelyekre még mindig szeretettel gondolok, soha nem dolgoztam fel magamban. Pedig későbbi életutamat meghatározták. A kolostorban tanultam meg egy cél érdekében tudatosan, kitartóan dolgozni úgy, hogy nem az anyagi javak felhalmozása jelentették a boldogság forrását.”
A gyár- és dinasztiaalapító pedig ezekkel a szavakkal búcsúzik Naplójában: „Orgona nélkül el se tudom képzelni az életemet. Mert hiszen az orgona szeretete végtelen. Ich bin stolz, dass ich Diener Gottes war!”
Idén több évforduló is kötődik az Angster névhez: az Angster orgona- és harmóniumgyár alapításának (1867) 150., Ifj. Angster József (1917–2012) születésének 100, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra fennállásának 25. évfordulója.
A „lélekirodalomban” otthonosan mozgó Tolvaly Ferenc, a nagysikerű El Camino-sorozat szerzője az Égi zené-ben, a Zsolnay-kód című regényéhez hasonlóan, valós és fiktív elemeket ötvözve dolgozza fel az Angster család történetét.
Tolvaly Ferenc Égi zene című kötete szeptember végén jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
„Emléket akarok állítani az Angster-dinasztiának: ükapámtól, a gyáralapító, idősebb Angster Józseftől kezdve, három orgonaépítő generációnak. Érzelmileg legerősebben nagyapámhoz kötődöm, ő vezet engem a család- és a gyártörténet labirintusában.”
„Amikor kicsi voltam, sokat sétáltunk, fogta a kezemet. Ujjaival mintha zongorázott volna. Visszatekintve talán nyugtalan volt. Tele lehetett feszültséggel, annyi megpróbáltatás érte élete során. Emlékszem, ahogy leült a pianínóhoz, megcsippentette térdénél a nadrágját, felhúzta a szárát, szép hosszú ujjait a billentyűkre tette, és mielőtt elkezdett volna játszani, halkan sóhajtott: „Ach, Welt!” Ebben benne volt nehéz életének minden szomorúsága. Kilenc testvére közül legidősebbként, kamaszkorától arra készült, hogy neki kell majd átvennie unokatestvérével, Imrével a gyár vezetését. Nem számítottak rá, hogy hamar bekövetkezik. Mindent ennek rendelt alá. A nyári szünetekben az orgonagyárban dolgozott. Elvégezte a Műegyetemet. Zeneileg is képezte magát, zongorázott és orgonált. A gyáralapító fiai, édesapja, Angster Emil és nagybátyja, Oszkár, korán meghaltak, így gyermekeiknek már húszas éveik elején át kellett venniük a gyárat. A második világháború és az azt követő államosítás megakadályozta kibontakozásukat. Az Európa-hírű orgonagyár megsemmisült, és nagyapám hivatását, amire készült, soha többé nem gyakorolhatta.
Hetvenöt évesen végre megírta, amit addig magában hordozott. ANGSTER – A pécsi orgonagyár és a család története legféltettebb kincsem, benne nagyapám gyönyörű kézírása: „Zsófikám, gondolom, megérzed könyvemből nagyapám, a te ükapád, szakmai-emberi nagyságának titkát: tehetségét életre szóló célok szolgálatába állította az emberszeretet és a szerénység jegyében. Kívánom, hogy a zene, az orgonák hangja, mely végigvonul a történeten, sok élményt szerezzen. Ölel: nagyapó 93. 04. 08.”
Idén ünnepeljük nagyapám, ifjú Angster József születésének századik és a gyár alapításának százötvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból szeretném bemutatni a színdarabot. Hol kéne elkezdeni a történetet? Hogy lehet színpadra vinni? A téma mélységesen kötődik az életemhez, lelkemhez, szívemhez, érzelmeket és emlékeket szakít fel belőlem. Egyetlen kapaszkodóm egy mondat. Azt akarja, hogy vele kezdjek mindent. Egy töredék ükapám, Angster József gót betűkkel írt naplójából: 1848.március 15-én, amikor Petőfi a „Talpra, magyar”-t szavalta…
- március 15-én, amikor Petőfi a „Talpra, magyar”-t szavalta, ükapám, Angster József tizennégy éves volt. A dél-baranyai, kétszáz lakosú Kácsfalun, szántásból hazatérve, apja elé állt, nagy levegőt vett, és bevallotta, hogy mesterséget szeretne tanulni. Apja, a derék földműves elgondolkodott, és csak annyit mondott: Rendben van, fiam, de olyan mesterséget válassz, hogy ne kelljen szombat-vasárnap dolgoznod. Az asztalosmesterség jó, mert bölcsőtől a koporsóig szükség van rá! – és valószínűleg látva, hogy a gyerek kiskorától hangszereket barkácsol magának, megkérdezte: Hát mi lesz belőled, fiam? Ő azt felelte: Olyan verklicsináló! Nem is gondolhatták asztalos-inas- évei kezdetén, hogy tizenkilenc év múlva ükapám, Angster József orgonaépítő gyár, orgonakészítő dinasztia alapító atyja lesz, és a család három generációja nyolcvankét év alatt majd ezerháromszázhét orgonát és háromezer-ötszáz harmóniumot épít.
Emlékét ma is üzemelő hangszereinek akkordjai őrzik. Legjelentősebb orgonái közül néhány: Pécs: zsinagóga, székesegyház, belvárosi római katolikus templom (dzsámi), Kalocsa: székesegyház, Budapest: Szent István-bazilika, terézvárosi római katolikus templom, a Kálvin téri református templom, fasori evangélikus templom, Debrecen: Kossuth utcai református templom, Győr: székesegyház, és Miskolcon a Szent Anna-templom orgonája… 1869-től – a pécsi zsinagóga orgonájának átadásától – haláláig közel ezer orgonát gyártott, sok közülük még ma is megcsodálható.
Angster József német bevándorlók közül emelkedett az egyik legnevezetesebb magyarrá. Tizenkét évig járta Európát, hogy képezze magát. A szülői házból, a baranyai Kácsfaluból eljutott az akkor világhírű Cavaillé-Coll párizsi orgonagyárába, és 1863 és 1866 között Aristide Cavaillé-Collnál tanult. Segédkezett a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a Saint-Trinité templom orgonáinak felállításában. Bár unszolták, hogy maradjon Párizsban, visszatért hazájába, jóllehet sejtette, hogy itthon a semmiből kell majd valamit teremtenie a választott szakmájában.”
Forrás: europakiado
Kiemelt kép: vous
