Az ukrán Oktatás Minőségének Állami Szolgálata friss adatai szerint az elmúlt két tanévben – 2023 őszétől 2025 tavaszáig – több mint 50 ezer, 25 év feletti férfi hallgatót zártak ki a felsőoktatási intézményekből. A lépés közvetlenül kapcsolódik az országban elrendelt hadiállapothoz, amely számos társadalmi és intézményi szinten hozott drasztikus változásokat.
A számok mögött: nem „bukott diákok”, hanem katonakorú civilek
Az ukrán hatóságok szerint a kizárások indoka, hogy sokan „jogtalanul”, kizárólag a katonai mozgósítás elkerülése céljából iratkoztak be különböző főiskolákra, egyetemekre. A hivatalos értelmezés szerint ezek a hallgatók nem valódi tanulmányi célból, hanem menekülési stratégiaként használták a diákstátuszt, amely az ukrán szabályozás szerint mentesítést ad a hadkötelezettség alól.
A 25 év feletti férfiak kizárása azonban társadalmi feszültségeket és súlyos következményeket generál – nemcsak az egyetemi világban, hanem az ukrán munkaerőpiacon és hosszabb távon az ország újjáépítésében is.
A veszteség mértéke: nem csak egyetemisták, hanem jövőbeli szakemberek
Több ezer férfitanuló veszítette el tanulmányi lehetőségét – köztük mérnökhallgatók, orvosi képzésben részt vevők, informatikus-jelöltek, pedagógushallgatók. Ezek az emberek nem csupán statisztikai adatok: sokuk valóban komoly előrehaladást mutatott tanulmányaiban, és valós karriert épített volna fel.
A háború utáni Ukrajnának szakképzett, értelmiségi rétegre lesz szüksége. Ezen tömeges kizárások következtében azonban sok kulcsterület szakemberhiánnyal nézhet szembe a jövőben. Emellett az oktatási rendszer elveszíti az egyik legaktívabb, motiváltabb tanulócsoportját, amely gyakran már munkatapasztalattal is rendelkezett.
Kinek jó ez a döntés?
A kérdés politikailag és erkölcsileg is érzékeny. A kormányzati oldal azt hangsúlyozza: a nemzet védelme elsőbbséget élvez, és a hadseregnek minden rendelkezésre álló erőforrásra szüksége van. A hadkötelezettség elkerülését célzó visszaélések felszámolása valóban indokolt lehet, de a „kollektív büntetés” elve visszatetszést kelt.
Kinek jó ez?
– Rövid távon: talán a hadseregnek, ha valóban sikerül növelni a mozgósítható állományt.
– Hosszú távon: senkinek, mert a tudás és oktatás elvétele egy generációtól nem csupán emberi sorsokat tör meg, hanem az ország jövőjét is aláássa.
Az erkölcsi dilemmák
Sokan úgy vélik, hogy a tanulás nem lehet pusztán katonai taktikai kérdés. A tudásba fektetett idő és energia nem mindig ellentétes a haza védelmével – sőt, hosszú távon az értelmiség éppen a nemzet megerősödését szolgálja. A diákstátusz elvétele így nemcsak tanulmányi ügy, hanem állampolgári jogokat, esélyegyenlőséget, és emberi méltóságot érintő kérdés is.
A háborús idők mindig rendkívüli döntéseket szülnek. De nem szabad elfelejtenünk: egy nemzet nemcsak a katonákban, hanem a gondolkodókban, tanítókban, gyógyítókban és mérnökökben is él tovább. Az oktatásba fektetni nem luxus – hanem túlélési stratégia. Ha ezt nem ismeri fel a politika, azzal saját jövőjét sodorja veszélybe.
Nyitóképen egy kijevi „étterem”
