Tizennégy évig voltunk házasok…Egymás mellett voltunk jóban és rosszban is…Ez idő alatt minden volt…öröm, bánat, mosoly, könny, gyász, nevetés, viták. Ha szükség volt, tudtunk bocsánatot kérni és tudtunk megbocsátani is.
Ő mindig nagyon korán kelt. Elment edzeni, vagy szombatonként a közeli kávézóban összeszaladt egy két ismerőssel. Ilyenkor általában kis levélkéket hagyott az ágyon, a fürdőszobában a tükörre ragasztva, a konyhában az asztalon.
Ezek különböző információkat hordoztak. Volt, amelyikben kisregényt írt, de olyan is volt, amin „csak” az állt: „ Így is jó a hajad! Legalábbis nekem tetszik!”, vagy ” “Elmentem lepényért, neked sósat hozok, mert tudom, hogy csak azt szereted.” , „ Jószainál nem volt kifli. Ami a szomszédban van ehetetlen! Elmegyek Sósékhoz!”. Amikor betegsége már súlyosabbra fordult, akkor azt mondta, hogy betesz a széfbe egy levelet, de azt csak akkor nyissam fel, miután Ő elmegy. A fájdalom miatt sokáig eszembe se jutott. Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy van nekem egy levelem…
Ahogy megfogtam, már akkor remegett a kezem és folytak a könnyeim…Ahogy kinyitottam és olvasni kezdtem, egyszerre mosolyogtam és sírtam. Mosolyogtam, mert leírta, hogy boldog volt velem és ha még egyszer választhatna és újrakezdhetné az életét, akkor is engem választana…és sírtam, mert útmutatást adott a további életemhez.
Óriási fájdalmában is volt annyi ereje, hogy megpróbáljon felkészíteni arra az időre, amikor Ő már nem lesz mellettem… ” Ne félj, nem hagylak el, csak most már nélkülem kell élned… és többé nem fogsz látni sem…. de mindig érezni fogsz, ott belül…. Ne félj, ha szükséged lesz rám, hidd el, ott leszek veled…
Ezután neked kell csinálni mindazt, amit eddig én tettem. Neked kell kicserélni az izzót, ha kiég. Ha valami meghibásodik észre kell venned, s a szerelőt is neked kell kihívni….Az autót is vidd el néha szerelőhöz, hogy biztonságban legyél….És ne felejtsd el megrendelni télre a tüzelőt… Az asztalt ne terítsd két személyre…de ott fogok ülni veled szemben, ahogyan eddig is..
És ha majd jön valaki, aki szeret és te is szereted őt, akkor legyél nagyon boldog vele! …Emiatt ne érezz lelkifurdalást,! Szeresd! Azzal, hogy szeretni fogod őt, nem fogsz engem megcsalni…Ez az élet rendje… Ne haragudj rám azért, hogy elmegyek és kérlek ne sírj ha hiányzom, mert az fáj nekem is. Történjen bármi, tudnod kell: én mindig ugyanúgy szeretlek…” …És ma már tudom, hogy a szeretetnek, a síron túlról is van hatalma…”
Oszd meg a történetet, hogy minél több emberhez eljusson!
Forrás, fotó: Tudásfája / Hirmagazin.eu
