Titkolták a terhességet, majd elkövették az egyik legsúlyosabb bűntettet

N. Szilvia Vivien és S. Dávid a középiskolában ismerkedtek meg, ismerőseik szerint szinte összenőttek, jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, másra nem is igen számíthattak. Pedig mindketten rendezett körülmények között éltek Hajdúszoboszlón. Átlagos polgári családok gyermekei voltak, a problémák – mint oly sok esetben – kívülről nem látszottak.

Szilvia 2013 márciusában öngyilkossági kísérletet követett el, emiatt pszichiátriai kezelésre szorult. Az osztályközösségbe sem tudott beilleszkedni, korábbi tanulmányi eredményei leromlottak. A szüleivel a látszólag rendezett családi körülmények ellenére sem tudott bizalmi viszonyt kialakítani, problémáit csak Dáviddal tudta megosztani, mondta el Lányi Csaba, a Debreceni Törvényszék tanácselnöke.

Dávid sem volt jobb helyzetben. Miután szülei elváltak, egy barátjánál húzta meg magát albérletben, az iskolából kimaradt, közmunkásként dolgozott. De ott volt vele Szilvia, és így néhány hónapig úgy érezték, boldogok. Aztán a lány terhes lett.

A vádlottak elhatározták, hogy a terhességet titokban tartják, egyikük szüleit és hozzátartozóit sem találták alkalmasnak arra, hogy segítséget kérjenek tőle, az interneten kerestek megoldást. Egy weboldal adta számukra az ötletet, hogy fizikai behatással el lehet vetélni, ezért a másodrendű vádlott legalább heti három alkalommal ököllel hasba vágta, lábbal rúgta, megtaposta a terhes nőt.

A magzat azonban élni akart. Az anyja azt vallotta, beszéltek a barátjával arról is, hogy esetleg bemegy szülni egy kórházba, és otthagyja a kicsit, tehát tisztában voltak vele, hogy akár ezt a megoldást is választhatnák, végül mégis másképp döntöttek.

2014. május 10-én Szilviánál megindult a vajúdás. A vele egy lakásban élő édesanyja még ebből sem jött rá, hogy a lánya terhes, az alhasi fájdalmakat felfázásnak vélte.
Szilvia otthon, a fürdőszobában szült egyedül. A pár azt tervezte, hogy miután a nő végez a gyerekkel, barátja elássa egy néptelen területen. A lány azonban a gyilkosság után pánikba esett, és felhívta az anyját. Ő értesítette a mentőket. A csecsemőn több mint húsz külsérelmi nyomot találtak a szakértők. Szilvia később azt vallotta, hogy a szülési fájdalmak miatt leejtette a gyereket, azért sérülhetett meg.

A nőt a bíróság végül előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt mondta ki bűnösnek, párja pedig a bűnsegéd volt. N. Szilvia Vivien elsőrendű vádlottat 14 év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra, S. Dávid másodrendű vádlottat 12 év, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság. Az elsőfokú ítélet szerint a büntetésük kétharmada után feltételesen szabadulhatnak, vagyis még harminc éves koruk előtt. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosbításért, a vádlottak enyhítésért fellebbeztek.

Nem egyedi eset, hogy a környezet nem veszi észre a terhességet

Cseres Judit évekig kutatta a csecsemőgyilkosságok hátterét. Arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy a gyilkossá vált anyák nagy része teljes családban él, csak éppen olyan családban, amit mindössze a kényszer tart össze. Egy kisbaba ilyen közegben sokszor csak problémát jelent. Az elidegenedett családokban az anyák nem is veszik észre, hogy várandós a lányuk, de még az is előfordult, hogy a férj nem vett tudomást arról, hogy teherbe ejtette a feleségét.

A Gólyahír Egyesület krízislakással segít

Magyarországon van segítség ehhez hasonló helyzetekre. Létezik szigorúan titokban tartott krízislakás, amelyben azok a kismamák húzhatják meg magukat, akiknek titkolniuk kell a környezetük elől, hogy teherbe estek. A lakást a Gólyahír Egyesület tartja fenn, az elmúlt 15 évben több mint 800 várandós nő fordult meg náluk.

Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke a műsorban elmondta: 14 évestől a 44 évesig mindenféle korú anya lakott már náluk. Volt, aki csupán általános iskolát végzett, de olyan is, aki több diplomával rendelkezett, volt, aki tanyáról érkezett, és volt, aki a budapesti Rózsadombról. A kismamákban egyvalami közös volt: valamennyiük életét fenekestül felforgatta volna egy nem várt kisbaba.

Voltak, aki azért titkolták a terhességüket, mert féltek a környezetük megvetésétől, voltak, akik magukról sem tudtak gondoskodni, és voltak átlagos, középosztálybeli nők, akik azért kényszerültek titkolózni, mert nem a férjüktől lettek terhesek. A Gólyahír Egyesület nem ítélkezik, de mindenkinek segít, és garantálják, a titok soha sem fog kiderülni.

Az egyesület által megmentett babák többségét örökbe adják, biológiai szüleik pedig visszatérhetnek megszokott életvitelükhöz. Magyarországon évente 150-180 gyereket adnak örökbe, a kórházakban és az anyaotthonokban is segítenek, ha valaki így dönt. A kórházi portákon található inkubátorokba azonban a közhiedelemmel ellentétbe ritkán tesznek csecsemőket, mert a szülés után a nő nincs olyan állapotban, hogy el tudjon jutni odáig.