A román legfelső bíróság nem hajlandó kiadni a Beke István és Szőcs Zoltán perében született jogerős határozatot annak ellenére, hogy a dokumentum közérdekű információnak minősül.
Az Átlátszó Erdély újságírója, majd a jogásza által benyújtott igénylést egy olyan kivételre hivatkozva utasították vissza, amelyről a törvény nem rendelkezik.
2018. szeptember 17-én közérdekű adatigényléssel fordultunk a legfelsőbb bírósághoz kérve, hogy küldje el nekünk emailen a „székely terrorperben” 2018. július 4-én hozott 172. számú határozatának másolatát, amennyiben pedig a humán erőforrás szűkössége vagy a műszaki feltételek nem teszik lehetővé a szkennelt dokumentum elküldését, engedélyezze, hogy fénymásolatot készítsünk a határozatról.
Az igénylésre október 31-én kaptunk választ – 38 napos késéssel. Ebben Stelian Bodeanu, a legfelsőbb bíróság szóvivője arról tájékoztatott, hogy igénylésünk „nem részesülhet kedvező elbírálásban”, mert a 3542/2/2016 nyilvántartási számmal iktatott
„dosszié másodlagos tárgya” (román eredetiben: obiect secundar) a büntető törvénykönyv 397. cikkelye szerinti alkotmányos rend elleni cselekmények.
Jogszabályi hivatkozásként a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) által 2012-ben elfogadott, az igazságügyi rendszer és a sajtó kapcsolatáról szóló útmutató két cikkelyét jelölte meg.
A 36. cikkely szerint az igazságügyi hatóságok tevékenységére vonatkozó közérdekű információk kiadása korlátozható, ha a közerkölcs vagy a köz- és a nemzetbiztonság, kiskorúak érdekei vagy az eljárásban érintett felek vagy mások magánéletének védelme indokolttá teszi. További ok lehet a korlátozásra, ha az ítélőszék rendkívüli körülmények miatt (!) úgy gondolja, hogy bizonyos információk nyilvánosságra kerülése akadályozná az igazságszolgáltatás megvalósulását.
A 43. cikkely a továbbiakban előírja, hogy „a 36. cikkben említett indokok mérlegelése során nem adhatók ki a sajtónak kivonatok vagy másolatok” olyan dossziékból,
„amelyeknek tárgyairól rendelkezik a CSM plénumának 2009. március 5-ei keltezésű, 308. számú határozata 6. cikkének (a) pontja”.
A 308. számú határozat felsorol az alkotmányos rend elleni cselekményektől a szexuális bűntényeken át az orvosi visszaélésekig több tucat tényállást, amelyek kapcsán a CSM szerint mindenféle aktust a nyilvánosság kizárásával kell végezni.
A jogász érvei
A visszautasítás után, januárban az Átlátszó Erdély Egyesület jogásza újabb adatigénylést fogalmazott meg, azonban a legfelső bíróság – egyetlen mondattal kiegészítve – szó szerint megismételte korábbi válaszát.
Az Átlátszó Erdély jogásza öt pontba csoportosítva részletesen megindokolta, hogy a kért bírósági határozat miért számít szabad hozzáférésű közérdekű információnak. Mindenekelőtt azt tisztázta, hogy az igényelt adat közérdekű jellege vitathatatlan, hiszen a büntetőperekben születő bírósági határozatok kétségbevonhatatlanul „egy közhatóság vagy intézmény tevékenységére vonatkozó vagy abból származó” információnak számítanak, így megfelelnek a 2001/544. törvény 2. cikkelyének b) pontjában lefektetett követelménynek. Az újabb igényléssel megpróbáltunk elébe menni a visszautasítás mellett felhozható érveknek, ám ellenérveink közül mindössze eggyel foglalkozott a bíróság sajtóosztálya. (Lásd a csatolt dokumentum 4. pontját.)
Az első igénylés visszadobásának indoklásából kiindulva az Átlátszó Erdély jogásza arra keresett argumentumokat, hogy a Beke-Szőcs dosszié nem tartozik a kivételek közé, ami a szabad hozzáférést illeti. A legfelsőbb bíróság megváltoztatta a vádlottak által elkövetett cselekmények jogi besorolását, az új vádpontokra pedig nem tér ki a 308-as CSM-határozat 6. cikkének (a) pontja, „tehát az igazságügyi rendszer és a sajtó kapcsolatáról szóló útmutató 43. szakasza jelen esetre nem alkalmazható”.
Egyébként is – folytatódik az érvelés – a legfelsőbb bíróság 2015. december 7-ei keltezésű, 37. számú jogegységi döntése értelmében a vonatkozó jogi normák értelmezésekor a közérdekű információk fogalom nem vonatkoztatható az információkat tartalmazó dokumentumok egészére. Más szóval nem tagadható meg egy irat kiadása arra hivatkozva, hogy személyes adatokat, vagyis nem közérdekű adatokat is tartalmaz. Ilyen esetben ki kell adni a kért dokumentumot, miután a nem közérdekű információkat eltávolítják/kitakarják. Ez érvényes a minősített információkra is.
Mindezekkel kapcsolatban a legfelsőbb bíróság mindössze annyit jegyzett meg, hogy a vádlottaknak felrótt bűncselekmények jogi besorolását a fellebbviteli eljárás során megváltoztatta ugyan az ítélőszék, azonban a CSM hivatkozott határozata a dosszié tárgyára vonatkozik, és „a 3542/2/2016. számú dosszié másodlagos tárgya az alkotmányos rend elleni cselekmények”.
Jogkorlátozó gyakorlat
A jelen esettől függetlenül megjegyzendő, hogy a CSM „útmutatója” – miközben adminisztratív aktusként elvileg mindössze a törvény alkalmazásának gyakorlati aspektusairól rendelkezhet – jelentősen szűkíti a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést. A 2001/544. törvény egyértelműen fogalmaz: az állampolgárok szabad hozzáférése alól csak akkor képeznek kivételt „a nemzetvédelem, a közbiztonság és közrend területéről származó információk,
ha a minősített információk körébe tartoznak a törvény értelmében”.
Jelen esetben szó sincs minősített információkról. Másrészt ha a legfelső bíróság elutasítása valóban indokolt, akkor maguk az igazságügyi hatóságok is törvényellenesen jártak el. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) a sajtó rendelkezésére bocsátotta a kivonatolt vádiratot, azt megelőzően pedig – Beke István 2015 végi őrizetbe vétele után – terjedelmes részleteket hozott nyilvánosságra a per során bizonyítékként használt lehallgatási jegyzőkönyvekből.
Válogatnak a jogosultak között
Szintén nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a közérdekű adatokhoz – és általában a törvényhez – való hozzáállást illusztrálandó érdemes megemlíteni egy másik körülményt. A Beke-Szőcs ügy alapfokú tárgyalása során ugyancsak kértünk lehetőséget a dosszié tanulmányozására. A Bukaresti Táblabíróság szóvivője a kérés jóváhagyása előtt ragaszkodott hozzá, hogy megkapja a sajtóigazolványom másolatát. „Egyébként az elnök úr nem hagyja jóvá a kérését” – így a szóvivő.
Általános gyakorlat a bíróságokon, hogy magánszemélyek részére nem biztosítanak iratbetekintési lehetőséget. Pedig a vonatkozó rendelkezés (a 2001/544. törvény 6. cikke) egyértelműen fogalmaz: “bármely személynek” biztosítani kell a hozzáférést a közérdekű információkhoz. Mi több, a törvény szerint a sajtó által végzett információgyűjtés és -közlés csupán egyik módja egy állampolgári jog – „az összes közérdekű információhoz való hozzáférés” – gyakorlásának.
atlatszo.ro
