A település megközelíthető közúton: a 44-es útról Lakitelek előtt Oncsa-Kapásfalunál balra kanyarodunk, onnan kb. 8 km; vasúton: a Szolnok-Kiskunfélegyháza vonalon.
Anonymus a népi emlékekre és a képzeletre támaszkodva itt vívatja meg Árpád és Zalán között a honfoglalás döntő csatáját, imigyen: Árpád követeket küldött a dölyfös Salan vezérhez, azzal, hogy “küldjön egy nyalábot Olpar homokjának füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e a szkítai tájak füvénél”. A követek Ond és Ketel, majd ezt követően Ete és Vajta kérését a kor szokásának megfelelően nem teljesítették. A csata elkerülhetetlenné vált, amelynek végén Salan vezér, hogy életét mentse Bolgárfejérvárba sietett, a görög és bolgár harcosok pedig eszüket vesztve a Tiszát akarták átúszni, de majdnem mindahányan odavesztek.
A mai falu 1973-ban Alpár és Tiszaújfalu egyesülésével jött létre.
A Tiszaalpár területén létezett középkori falvak a török uralom alatt elpusztultak. Később Alsóalpár pusztát a váci püspök birtokolta. Csak 1727-től népesedett be újból az északibb vármegyékből származó magyarokkal.
Évente több jeles eseményt is tartanak Tiszaalpáron. Május első vasárnapján van a katolikusok nagybúcsúja, augusztus 20-án Tiszaújfaluban van a búcsú, és ekkor tartják a Tiszaalpári Napokat is. Október első hétvégéjén rendezik a szüreti felvonulást és bált. A Tiszaalpári Képzőművészeti Alkotótábort június utolsó és július első hetében tartják.
Jelzett turistaútvonal kettő is van a környéken, mégpedig sárga alapon piros „S-” és piros „P+” jellel Árpádszállás vasúti megállótól a Holt-Tiszát, Tőserdőt, Szikrát, Árpádtelepet, az Alpári-rétet, Tiszaalpárt, Tiszaújfalut érintő útvonalakon.
Története
Alpár ősidők óta lakott hely. A hosszabb-rövidebb ideig itt élő különféle népcsoportokat – a nagy népvándorlás időszakát követően – honfoglaló őseink váltották fel.
Alpár neve Anonymus (Gesta Hungarorum) jóvoltából arany betűkkel került be a magyar történelembe: miszerint itt folyt le – Alpár mezején – a honfoglalás döntő ütközete Árpád és Zalán vezér között a magyarok fényes győzelmével.
Pais Dezső magyar nyelvű fordításában így ír erről:
Árpád követeket küldött a „dölyfös Salan” vezérhez. „Küldjön egy nyalábot Olpar homokjának a füvéből, hogy megtapasztal-hassam, vajon édesebb-e a szcitiai tájak füvénél.”
A követek Ond és Ketel, majd ezt követően Ete és Vajta kérését – korhű szokásnak megfelelően – nem teljesíttették. A csata elkerülhetetlenné vált.
Ekkor „a görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldött Salan vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak és a Tisza partján továbbvonulva Olpar homokjára érkeztek.”
„Tas fia Lél megfújta kürtjét, Bogát fia Bulcsu meg felemelte zászlaját s harcba elegyedett a két ellenséges csatarend. Salan vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, hogy életét megmentse Bolgárfejér várba sietett. A görögök meg a bolgárok rettegésükben eszüket vesztve a Tiszát kicsiny folyónak vélve át akartak úszni rajta, de majdnem mindahányan a Tisza vizébe vesztek.”
A jelentőségteljes eseményt és helyet Vörösmarty Mihály is megénekelte a Zalán futása c. eposzában.
A jelenkori történettudomány még Zalán létét is kétségbe vonja, s a csatáról sem került elő semmilyen régészti lelet. A népi emlékekre és a képzeletre támaszkodó leírás azonban a legutóbbi időkig különösebb kétely nélkül szerepelt a honfoglalás kori történelem tanításában.
A település nevét először I. Géza királyunk 1075-ből származó oklevelén olvashatjuk (OLPER=török eredetű szó, jelentése hős férfi). A király adományle-velében a község egy részét halászatával és a tiszai révhajókkal a száva-szentdemeteri görög monostornak és a garam-szentbenedeki apátságnak adta. Alpár déli részét, a váci püspök kapta és évszázadokon át birtokolta. A település középkori neve Pispek Alpár, vagy Püspökalpár. Későbbi helyneve Alsóalpár vagy Nagyalpár.
A helység középkori történetéből nagyon keveset tudunk. 1341-ben az apátság támogatásával a vár területén meg-épült a templom, ettől kezdve a környék vallási köz-pontja és jelentős tájszervező lett a török hódoltság idejéig. Az ország három részre szakadása után Alpár elnéptelenedik, templomát felgyújtják. A XVI. század végén már Alpár is belevész az alföldi végtelen pusztaságba.
Az alpári pusztáról kecskeméti bérletként hallunk újból a XVII. század végén. A lakosság visszaszivárgása a XVIII. század elejére tehető. 1752-55-ig felépítik a barokk stílusú római katolikus templomát, és ebben az időben már helyben anyakönyveznek.
1760-ban 113 adózó család élt a községben, fejlődésének nagyon fontos meghatározója volt a Tisza. Az új település fejlődését nemcsak az átkelőhely forgalma erősítette, jelentős szerepe volt a folyónak a halászat, a vízi szállítás kifejlődésében is. A község eleven kapcsolatban állt Félegyháza várossal, annak piacát látta el hallal, rákkal, mezőgazdasági termékekkel. A hegyekből leúsztatott épületfának is legfőbb vásárlója a szomszédos város volt. Az itteni vízimalmokban őrölték a környék gabonáját. A Tisza nyújtotta természeti kincsek: a nád, a gyékény, a fűz a kézművesipar alapjait vetették meg. Az árterület dús legelője kedvezett a külterjes állattartásnak.
A szőlő- és gyümölcstermesztés története a római korig vezethető vissza. A mai alföldi borvidék területén elsőként Alpár határában telepítettek szőlőültetvényeket. A homokos határú Alpár községnek a XIX. század közepén már 1600 lakosa volt; a XIX. század végére lélekszáma elérte a 3500 főt. (Ma nagyközségünk területén több mint 5200 ember él.)
A XIX. század meg-megismétlődő tiszai árvizei sok gondot és bajt okoztak a lakosságnak, ám a folyó hiánya is. A Vásárhelyi-Széchenyi szabályozási terv, az új mederalakítások révén az „élő Tisza” messze került, ott hagyta a falut, és ezzel megszűnt az összeköttetés más területekkel. Ez a helyzet rendkívül hátrányosan érintette a község gazdaságát, piaci kapcsolatait, amit csak részben tudott pótolni a századforduló táján kiépített (1897-ben átadott) vasúti szárnyvonal és közút. A helybelieknek még ma is megdobogtatja a szívét, hogy gróf Széchenyi István járt Alpáron: 1833-ban átutazóban, 1846. júl. 18-án pedig a Tisza-szabályozás ügyében.
Tiszaalpár 1975-ben nyerte el mai településszerkezetét, amikor egyesült a 900 éves Alpár és a szomszédos 150 éves Újfalu, ezzel elnyerte a nagyközségi rangot. (Tiszaújfalu múltja ismeretlen. 1668-ban mint puszta Nagykőröshöz tartozott egyházilag. Területe 1804. január 14-én került gróf Károlyi család birtokába, csak az 1830-as évek közepén kezdett betelepülni a dohánytermelő telepesek révén.)
A község történelmi miliője, valamint természeti szépsége feledhetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak.
A település évszázadokon keresztül meg tudta őrizni háborítatlanul azokat a természeti értékeket, amelyeket a Tisza közelsége alakított évezredeken keresztül. A különböző színekben pompázó vízi virágok, a vízpartot övező galériaerdő különleges fafajtái, a gazdag madárvilág és vadállomány nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem tökéletes kikapcsolódási és pihenési lehetőség is.
Cím: Tiszaalpár (Alpár) Árpád tér 1.
Tel: +36 (76) 424 133
E-mail: [email protected]
Web: http://www.tiszaalpar.hu
