A kutya kiképzése nem egyszerű feladat és sokszor amiatt nem sikeres, mert nem tudjuk, hogyan kell helyesen végezni a kutyatréninget.
Amellett, hogy jutalomfalattal próbálod meghálálni a legapróbb mozdulatait, érdemes néhány olyan dologra is odafigyelned, ami lehet hogy egyértelmű, de nem mindig jut eszünkbe.
Meddig tart egy kutya képzése? – Teszik fel a laikus kezdők a kérdést. Én erre csak kérdéssel tudok válaszolni: Hány évre van szükség egy gyermek felneveléséhez? Vagy mennyi idő kell egy sportolónak ahhoz, hogy pályája csúcsára érjen? A kutyakiképzés élethosszig tartó tanulási folyamat, és nem csak egy periódus, amikor házi kedvencünkkel többet foglalkozunk. Eközben a kutya megtanulhat vezényszóra cselekedni, de továbbra is szüksége lesz gyakorlásra, ismétlésre, készségei karbantartására és azok továbbfejlesztésére. Most megosztunk néhány hasznos tippet, hogyan is végezzük sikerrel a kutyatréninget.
1 – Nem helyett nono
Ha nem sikerül fenntartanod a kutya lelkesedését a gyakorlás végéig, megtagadhatja az együttműködést attól való félelmében, hogy rosszul csinál valamit. A „nem szabad!”, „ne!” és „nem!” szavakat csak akkor használd, ha rosszalkodik. Ha nem az elvárt viselkedéssel reagál tanulás közben, az aligha tudatos, ezért ilyenkor használd inkább a játékosabb „ohó!”, ”o-ó!” vagy „nono!” szavakat.
2 – Dicséret, simogatás, jutalom
Már korábban kifejtettem egyik cikkemben, hogy a jutalmazás időzítése kulcsfontosságú. Egy-egy új trükk tanulásakor sokszor ennivalóval vezetjük a kutyát: a jutalomfalatot abban a pillanatban adjuk oda neki, amikor a megfelelő viselkedéssel reagált. Az engedelmességi tréning során általában, de egy trükk gyakorlása végén is ebben a sorrendben jutalmazz: dicsérettel, a kutya fejének megsimogatásával és végül a jutalomfalattal. így egyrészt nyugodtabb lesz a kutya, másrészt a szóbeli dicséretet a gazdi jóleső érintésével, azt pedig a finom ennivalóval társítja.
3 – Rávezetés és manipuláció
Nyilvánvaló, hogy egy kutyát kétféleképpen vehetünk rá bizonyos testhelyzet felvételére: jutalomfalattal vagy játékkal rávezetve, illetve fizikai kényszert alkalmazva. Az utóbbi nagyon csábító lehetőség: gyorsabb és precízebb is, ha egyszerűen „kezelésbe veszed” a kutyát. Az ilyen trükkök végrehajtásához szüksége van a közelségedre, a szemkontaktusotokra, minden bizonnyal a szóbeli biztatásra és az utasítások megismétlésére is.
4 – Parancsfeloldás „oké!”-val
A kutyának tudnia kell, meddig érvényes egy-egy utasításod. A „marad” vagy „fekszik” vezényszóra például ebben a testhelyzetben kell maradnia, míg fel nem oldjuk a parancsot egy szóval. Legtöbbször az „oké”-t használjuk ilyenkor. Ha a gyakorlás végén hangzik el, azt jelenti: a kutyád máris futhat játszani.
5 – Ismertesd meg a kezek célját
A kutya szóbeli utasítást (hangot) vagy kézjelzést (testbeszéd) követve mutat be egy-egy trükköt. A kéz¬jelek rendkívül praktikusak a csendes jelenetekben szereplő kutyák idomításakor, és általában véve több lehetőséget kínálnak. A kutyák többsége készségesebben reagál a testbeszédünkre, mint a hangunkra.
+1 – Trükkök saját jelzéssel
Egyes trükkök vezényszavai és jelzései szabályozottabbak a többiekénél. Az engedelmességi készség és sok gyakorlat vezényszavait, jelzéseit széles körben használjuk, aminek jó oka van. Hasznos a szabványos hang- és testbeszéddel tanítani a kutyát. A kézjelzések önkényeseknek tűnhetnek ugyan, ám a kutyák alapkiképzése során alkalmazottakból fejlesztették ki őket. Az „Ül!” jelentésű kézfeltartás például a parancs megtanítása közben alkalmazott „felfelé csábítás” módszerére vezethető vissza, a kutya fektetéséhez használt lefelé irányuló kézjelzés pedig a padló közelében való jutalmazásra. A pukedlire utasító lábfej mozdulat a földre irányítja a kutya figyelmét, arra ösztönözve, hogy hajtsa le a fejét. A jobbra tett csuklómozdulat a „forgás” tanítása kezdetén a levegőbe rajzolt nagy kör miniatűr változata.
Forrás: delina
