Munkácsy Mihály volt az első magyar festő, aki a világhírig vitte, mi több: csodálták, monumentális alkotásai sokszor rendkívüli hatással voltak szemlélőire.
Ritkán árverésre kerülő képeit még ma is csillagászati áron ütik le. A művész 175 éve ezen a napon született.
A magyar festőművész Lieb Mihályként született a ma már Ukrajnához tartozó Munkácson. A bajor tisztviselőcsalád fia korán teljes árvaságra jutott, az elemi iskola elvégzése után hamar asztalos inasnak adták, gazdája hat évig ütötte-verte, éheztette.
A fiatalember végül Szamossy Elek portréfestőhöz szegődött segédnek. 1863-ban már Budapesten élt, ekkor magyarosított Liebről Munkácsyra. A kiegyezés után állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban.
Egyik siker a másik után
Az első siker hamar érkezett, 1869-ben nagyot „robbant” Az ásító inas című képe, amelynek témáját saját asztalosinas éveiből vette. Egy év múlva a párizsi Szalon aranyérmét nyerte el a drámai hatású, sokalakos életképi kompozíciója, a Siralomház. A francia közönség számára egzotikusnak mutatkozó témával olyan sikert aratott, hogy le is telepedett a francia fővárosban (1896-ig élt és alkotott itt). Munkácsy – vagy ahogy Párizsban egy ideig nevezték: „Monsieur Siralomház” – elismertségét csak fokozta az 1871-ben megfestett Tépéscsinálók, amelyet a porosz–francia háború hatása alatt alkotott.
Munkácsy még nem volt 30 éves, amikor a plebejus témák feldolgozása helyett inkább a francia elit kívánságainak próbált megfelelni. Feleségül vette De Marches báró özvegyét, és a francia arisztokrácia kedvenc festője lett, jelentős vagyonra tett szert. Palotát vásárolt, ahol egymásnak adták a kilincset a francia hírességek.
A művész tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki: a Sötét utca, a Rőzsehordó nő, a Poros út, a Séta az erdőben, a Tájkép folyóval barbizoni hatású, plein air képei festészetének egyik csúcsát jelentik. Igen jelentősek ekkor festett arcképei is.
Élete fő műve Krisztushoz kapcsolódik
Munkásságának gigantikus pillére a Krisztus-trilógia: 1881-ben készült el legmonumentálisabb – és talán legismertebb – alkotásával, a Krisztus Pilátus előtt című festménye; 1884-ben tette meg az utolsó ecsetvonást a Golgotán, és egy utolsó igazi felragyogásként 1895-ben befejezte az Ecce homót. Ezeken a képeken Munkácsy a romantikát a realizmus kifejezésmódjával párosította. A Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó, monumentális méretű alkotások Krisztus és vádlói, elítélői konfliktusait, továbbá végkifejletként, a bibliai üdvtörténet beteljesedését, Krisztus kereszthalálát jelenítik meg.
A festmények elkészülésüket tekintve nem időrendben követik egymást, hiszen az utolsóként megfestett Ecce Homo a második a szenvedéstörténet rendjében, és csak ezután következik a Golgota. Ez utóbbi fő alakjához, a megfeszített Krisztushoz nem akadt modell, ezért Munkácsy saját magát köttette a keresztre, és az így készült fényképek alapján dolgozott.
A Krisztus Pilátus előtt – a „nagy” Krisztus-kép – az első pillanattól a nemzetközi figyelem középpontjába került. A kép párizsi, angliai és bécsi bemutatása után 1882 elején Budapesten is látható volt, ahol csaknem 80 ezren tekintették meg. A Golgota párizsi, budapesti vagy angliai bemutatása ugyanúgy százezreket vonzott a kép elé.
Sosem látta együtt a trilógiát
Az első két – méretét tekintve is – óriási Krisztus-festményét Amerikába is elkísérte Munkácsy. A világhírű magyart a legenda szerint úgy fogadták, ahogy Kossuth Kossuth Lajost egykor. A Golgota előtt pedig állítólag letérdepeltek és imádkoztak az emberek.
A két mű ekkor elszakadt az alkotótól – Munkácsy sosem láthatta együtt a trilógiát –, miután azokat megvásárolta egy amerikai üzletember, John Wanamaker, aki hosszú ideig philadelphiai áruházában mutatta be a műveket. A képek sorsa ezen a ponton tekervényes útra került, a magyar kormányok évtizedeken át újra és újra erőfeszítéseket tettek arra, hogy a trilógia együtt kerüljön végleges elhelyezésre Magyarországon.
Már az Ecce homo is hosszas hányattatás után került csak haza 1924-ben, de a trilógiát együtt végül csak 1995-ben, Debrecenben lehetett először együtt megcsodálni. A magyar állam 2015-ben megvásárolta a kanadai Hamilton Galériától a Krisztus Pilátus előtt című képet, majd idén januárban a Golgotát is Pákh Imre műgyűjtőtől. Ma a monumentális trió a debreceni Déri Múzeumban látható – a három festmény végleg hazatért.
Méltatlan vég
Az őrült és lázas munkatempó felőrölte Munkácsy egészségét és alkotóerejét is. A nyolcvanas években elkapta a vérbajt, így ez is alaposan aláásta testi erejét, lassan a közönség is elfordult tőle. Alkotói válságba került, már alig volt képes újat alkotni, csak korábbi témáit ismételgette.
A Millennium idején még ünnepelt festőként tért haza Budapestre, hogy megfesse a Honfoglalást. A mű fogadtatása diplomáciai szempontból nem volt „sima ügy”, miután a szláv államok nem nézték jó szemmel a festmény cselekményét, amely szerint Árpád fejedelem előtt szlávok hajlonganak – miközben a honfoglaló magyar vezérek arcvonásaiban akkori magyar vezető politikusokat lehetett felismerni, így például Árpád vezér Tisza Istvánra emlékeztetett.
A Honfoglalás, amely Magyarország második legnagyobb festménye, ma az Országház Munkácsy-termének falát díszíti.
Munkácsy a millenniumi ünnepségek után összeroppant, elhatalmasodott rajta az elmebaj. 1900. május 1-jén, alig 57 esztendősen halt meg a németországi Endenichben, bolondokházában. Budapesten állami temetést kapott néhány nappal később, a síremlékét 1911-ben avatták fel a mai Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
A műértők egyetértenek
Munkácsy stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Életművét ócsárolták vagy dicsőítették a mindenkori korízlésnek megfelelően, azonban a műértők mindig is sokra értékelték.
A párizsi Musée d’Orsay, a moszkvai Puskin Múzeum, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a seattle-i Frye Art Museum, a Detroit Institute of Arts vagy a Philadelphia Museum of Art is őrzi alkotásait. A szentpétervári Ermitázs múzeumban tavaly megrendezett Munkácsy-kiállítás rekordot döntött: bő három hónap alatt egymillióan tekintettek meg a magyar zseni remekműveit a Néva-parti városban.
Munkácsy Mihály ritkán árverésre kerülő képeit csillagászati áron ütik le még napjainkban is. A Poros út I. című képéért 2003-ban 220 millió forintot adtak – ez utóbbi azóta a Magyar Nemzeti Bank tulajdonába került az Értéktár program keretében. A baba látogatói című festménye ugyancsak egy 2003-as árverésen 160 millió forintért cserélt gazdát.
forrás: hirado.hu
