Elnézést a címben szereplő csúnya kifejezésért, de annyit hallom, hogy szinte már beépült az egyetemes szókincsbe. Ahogy az is, hogy a férfinak az kell, ha szívatják, hülyére veszik, a rendes nőt meg unja. Nos, kicsit utánagondoltam, hogy van ez. Vélemény.
Egy korábbi munkahelyemen volt egy huszonéves gyakornoklány. Dögös, cicis, már a munkát is úgy kapta meg, hogy az önéletrajzára rácuppantott egy rózsaszín rúzsfoltot (és ez egy kormányhivatal volt!). Kedves lány volt különben, azt mondta, három éve együtt is él a vőlegényével. Az azért feltűnt, hogy néhány héten belül egymásnak adták az irodája kilincsét a férfikollégák, a rendszergazda srác, no meg a jóváságú biztonsági őrök.
Sorra vitette el magát mindegyikkel ebédelgetni – méregdrága helyekre -, aztán ki tudja még, mint csinált velük, amúgy nem beszélt sokat ezekről a „kis” ügyeiről. Egyszer rákérdeztem, hogy mindezt hogy tudja összeegyeztetni azzal, hogy a vőlegénye otthon várja (nem egyszer rózsacsokrot is küldött be neki). Ennyit válaszolt:
„Csak egy dologra kell figyelni. Mielőtt hazamegyek, minden csetüzenetet kitörlök a telómból, amivel lebukhatok. Amúgy meg tök cuki vagyok a pasimmal, akkor nem fog gyanút.” A lányt egyébként, úgy hallom, rá egy évre elvette a szerelme.
Aztán volt egy egyetemi évfolyamtársam. Mérnökgyerek, nagy mackó, jóképű, és hamarosan még jobb bankszámlájú, mert remek állása lett egy multinál. Elvett egy lányt, aki színésznői ambíciókat dédelgetett, de csak sminkmesteri szakképzettségig vitte, és színitanodákba járt a növendékeket sminkelni. 18 évig voltak házasok, a lány átlagban két évente félrelépett.
Egyszer egy erdélyi motorostúrára falcolt le három hétre egy másik fickóval, majd beállított, és sírva előadta a férjének, hogy hibázott, mégis ő az igazi. A nagy melák – aki egyébként az élet egyetlen területén sem volt hülye, csak a nő kapcsolta ki totálisan az érzelmi-emberi-önbizalmi immunrendszerét – visszafogadta.
A csaj gyorsan szült két gyereket, ikreket, és épp öt éves korukban benyújtotta a válókeresetet a férje ellen, mert ismételten rátalált az igazira egy szintén kétgyerekes, dúsgazdag belgyógyász személyében.
Elváltak, a belgyógyász fél év múlva kivágta a csajt, mint azt a bizonyos macskát, és visszament a családjához. A nő határozottan hoppon maradt, mert ezt már a melák férje se nyelte le. Azóta, ha jól tudom, jobb híján a két gyerekre hivatkozva zsarol ki havi több százezret a melákból, és vígan megél belőle.
Aztán van egy barátom, aki egy évig volt halálosan szerelmes egy férjezett kolléganőjébe. Remegve várta a lopott órákat, amiket vele tölthetett. Úgy, hogy a nő minden szeretkezés után lezuhanyozott, szépen felöltözött, és mintha mi se történt volna, hazament a hites urához, aki az utolsó pillanatig azt hitte, hogy van egy hűséges felesége.
A szerető-státuszú haverom végül elképesztő mennyiségű titkos luxusvacsorával, méregdrága szálloda-légyottokkal, nagy nehezen megszervezett, romantikus veronai hétvégével csak elszedte a nőt a férjétől, aki persze csak akkor lépett le otthonról, amikor már teherbe esett a szeretőjétől. Ugye, mint a majom – nem engedjük el addig az egyik ágat, amíg nem kaptuk el a másikat.
Összeköltözés, lakáskölcsön, önfeledt babavárás – és mit ad isten, a gyerek születése után a nő cuki barátnőből kötözködő fúriává változott. A férfi egy kiskanalat se tudott jó helyre tenni, mindenért jött az ordítozás.
Egy rémálom lett a kapcsolatuk, a döbbent pasi tehetetlenül várt, hogy majd jobb lesz – egészen addig, amíg pár év múlva a csaj őt is megcsalta egy harmadikkal, és szépen, a megszokott forgatókönyv szerint tőle is lelépett.
A fenti történetek valósak, a saját szememmel néztem őket végig. És egy dolog közös bennük. Az említett hölgyek mindegyike azzal kapta el két marokra a pasi t…két, hogy: CUKI volt. A két fent idézett férfi később mind azt mondta, ha arról kérdezgettük őket, hogy lehettek ilyen hülyék, hogy: „De egy darabig olyan cuki volt. Igazi főnyereménynek tűnt, felnézett rám, nevetett minden viccemen, úgy éreztem, én vagyok neki az isten.”
Hát, szerintem itt van a kutya elásva. Korántsem arról van szó, hogy a „rafkós, hazug ribancoknak” áll a világ, a rendes, nyílt, hűséges nők meg nem kellenek senkinek. Sokkal inkább arról, hogy van egy férfitípus – és itt egy elképesztően nagy halmazról beszélünk – amelyet játszi könnyedséggel az ujja köré csavar egy hízelgő, pillogó, rafinált – és sunyi – pipi.
Ugyanis a férfiak nagy részének is komoly bajok vannak az önbizalmával. És aki ilyen, azt nem(csak) annál a bizonyos testrészénél lehet igazán elkapni, hanem egy egészen más „részénél”: az egójánál.
Ha a nő elhiteti vele, hogy ő a világ közepe, hogy minden szava szentírás, hogy a humora káprázatos (és természetesen az ágyban egyszerűen NEM LÉTEZIK nála jobb), a pasik nagyon jelentős részénél ez sajnos teljesen kikapcsolja az egészséges önvédelmi rendszert. És bedőlnek. Onnantól kezdve pedig gyakorlatilag bármit meg lehet velük csinálni, pláne, ha gyerek is van – sokszor életük végéig gazsulálnak szegények.
Tehát, ahogy mi nők, úgy véleményem szerint a férfiak is sokszor olyan szempontok alapján választanak, amelyek nagy része illúzió. Nem azt nézik, hogy a nő valóban társnak való-e, őszinte-e, meg lehet-e bízni benne, hanem csak azt, hogy „olyan cuki, olyan édesen pillog, olyan rajongva néz rám, hát ennél jobbat keresve se találok.” Ja, hogy ez csapda, szimpla beetetés? Miért, az nem az, amikor egy pasi rózsacsokrokkal, szerelmi vallomásokkal, napi hatvan csetüzenettel udvarol, aztán amikor a nő belezúg, úgy lép le, mint a huzat, merthogy „nem tudja elkötelezni magát”?
Istenem, hányan belesétálunk hasonló csapdákba! Igen, a férfiak is. És vannak „ügyes” kis nők, akik pontosan tudják, milyen nyomógombokat kell nyomogatniuk, hogy a pasi elájuljon tőlük. Itt sokszor nem is szerelemről van szó, hanem kereslet-kínálatról. Ezek a nők betöltenek egy tátongó űrt az adott férfi lelkében, megadják neki a legfontosabbat: férfinak érzik magukat. Mert talán nem hiszik el magukról, hogy enélkül is azok.
De nyugalom: én azért azt látom, hogy ahogy szép számban vannak tisztességes nők, úgy szép számban léteznek még megfontolt, a földön két lábbal álló, önmagukkal többé-kevésbé tisztában lévő pasik is, akiket nem olyan könnyű átverni. Akik a szerelemben is óvatosak, tudják, mit/kit keresnek, és hormonok ide, egó meg rajongva pillogó babaszemek oda, azért igyekeznek rendes, ragaszkodó, monogám nőt társul választani.
Csak az a rossz hír, kedves szingli-elvált-párkereső-újrakezdő nőtársaim – hogy ők már majdnem mind házasok.
Forrás: Szeretlek Magyarország
Hargitay Judit írása. Fotó: PxHere
