A tél már nem jelenti a természet teljes pihenését, és bár nem olyan fajgazdagságban, mint a többi évszakban, ekkor is ad gyógynövényeket a kert és a természet.

Ha eltekintünk a klímaváltozás hatásától, télen régen is volt néhány gyűjthető gyógynövény, ma sincs ez másképp. Ám a téli fagyos napok számának csökkenésével egyre több minden található meg ebben az évszakban.

A fehér fagyöngy egy félparazita növény, ami annyit tesz, hogy gyökereit a fák ágaiba ereszti, ahonnan vizet és vízben oldott tápanyagokat vesz fel, el.

Azért csak félparazita, mert rendelkezik zöld színanyagokkal, így e szervetlen vegyületekből képes szerves anyagokat előállítani. Tehát nem kész asszimilátumokat lop, csak alapanyagokat: vizet és tápanyagokat, amit a gazdanövény a gyökerein keresztül vett föl, de nem másnak szánt.

Lombhullás után, könnyen észrevehetően zöldell a fagyöngy a fákon. Leveleit és vékony szárait kell gyűjteni bogyók nélkül, ugyanis a termése mérgező. Állítólag a legértékesebb az almafáról gyűjtött fagyöngy, mert gyógyhatása nagyban függ a gazdafától. A nyírről, kőrisről gyűjtött is jó a népi megfigyelések szerint, ám legkevésbé hatásos a hársról, dióról, juharról, fűzről és a nyárfáról gyűjtött példány. Vérnyomáscsökkentésre szánt teáját hideg módszerrel készítsük, mert a forró víz csökkenti a hatását.

JÓL TÁRSÍTHATÓ OLYAN NYUGTATÓ HATÁSÚ GYÓGYNÖVÉNYEKKEL, MELYEKKEL IDEGES EREDETŰ SZÍVPANASZOKAT ENYHÍTHETŐK, ILYEN PÉLDÁUL A GALAGONYA VIRÁGOS ÁGVÉG.

A fekete nadálytő gyökerét vizek mentén, nyirkosabb helyeken és árkok partján gyűjthetjük a tél folyamán is. Mosás után lereszelve friss pépjét nehezen gyógyuló sebek, lábszárfekély, törések, ízületi gyulladás, reumatikus fájdalmak gyógyítására használhatjuk. A gyökér kivonatát kenőcsként zúzódások, ütések kezelésére javasolják, de a kozmetikai ipar is felhasználja alapanyagként ránctalanító és bőrhámosító krémekben.

Korábban vaskos leveleit többféleképp fogyasztották, főzeléknek vagy rántva is, ám később vizsgálatok igazolták a pirrolizidin alkaloidok jelenlétét a növényben, így belsőleges használata és elfogyasztása már egyáltalán nem javasolt májkárosító hatása miatt.

Télen többféle gomba is nő hazánkban, melyek kedvező élettani, olykor gyógyhatással is rendelkeznek.

A késői laskagomba amellett, hogy ízletes, jó hatással van a vér koleszterinszintjére, valamint a lipoproteinszintet is előnyösen befolyásolja. Egyes országokban kivonata tablettaként is kapható a koleszterincsökkentő kezelések kiegészítésére. Japán kutatók már az 1970-es években találtak a laskagombában egy olyan vízben oldódó poliszaharidot, ami immunstimuláló és tumornövekedést gátló hatást mutatott. E gomba vizes kivonata a C- és E-vitaminhoz hasonlóan antioxidáns hatású.

A fafülegomba, vagy júdásfülgomba fura emberi fülre emlékeztető külsejű, fákon élő gombafaj.

Télen is nagy számban találkozhatunk vele. A Biblia szerint a Jézust eláruló Júdás, miután megbánta tettét, egy bodzafára akasztotta fel magát, és erről nevezték el a gombát, amely valóban gyakran nő bodzán. A megszárított júdásfülgomba langyos vízbe áztatva pár óra alatt visszanyeri eredeti formáját és állagát. A kínai gyógyászat főként regenerálásra és a vérkeringés javítására alkalmazza, emellett érelmeszesedés, magas vérnyomás, gyomorrontás miatti rosszullét, levertség, sőt, szülés utáni erősítőként is javasolják fogyasztását. Hatóanyagai a vércukorszintet és a koleszterinszintet is csökkentik, emellett gátolja a vérrögképződést.

A harmadik, télen megtalálható gombafajunk a téli fülőke, mely lombos fák mellett, vagy korhadó tuskókon nő.  Kicsi gomba és csak a kalapja ehető, de ahol van belőle, ott viszonylag nagy számban található. A népi gyógyászat művelői ekcémás tünetek kezelésére alkalmazták, és később kísérletekben bizonyítást nyert, hogy kivonata gyorsítja a programozott sejthalált egyes tumorsejttípusok esetén.

A csicsóka egyik nagy előnye, hogy télen is a kertben tartható, sőt ez nem is opció, hiszen ha felszedjük, nagyon hamar vizet veszít és megpuhul. Épp ezért mindig frissen célszerű annyit szedni belőle, amennyire éppen szükség van a konyhában. Akár télen is begyűjthetjük, amikor nincs átfagyva a talaj. Tartalmaz magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort, B1-, B2- és C-vitamint.

Beltartalmának köszönhetően segít megelőzni a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, csökkenti az elhízás és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Bár fogyasztása a burgonyáéhoz hasonlít (de ez nyersen is ehető), igazából nem azzal, hanem a napraforgóval áll közelebbi rokonságban. A gumó szénhidráttartalma mindössze 17-20%, aminek a jelentős része inulin. A csicsóka ötször több rostot tartalmaz, mint a burgonya, ezért sokkal laktatóbb, serkenti az emésztést, és a jóllakottság érzetét kelti. A benne található inulin természetes cukorpótló is, amely tartós fogyasztás esetén sem emeli meg a vércukorszintet, de jól szabályozza a szénhidrát-anyagcserét, és támogatja a zsírok lebontását. Emiatt cukorbetegek is fogyaszthatják, és ballasztanyag-tartalmának köszönhetően a fogyókúrába is beiktatható. Kapható csicsókasűrítmény, ami cukorpótló, kávéba, teába vagy turmixba, illetve süteményekbe is alkalmas. A csicsóka székrekedés és lassú emésztés esetén is segít.

A vadrózsa termése, a csipkebogyó és a kökény is a kora téli időszak gyógyító gyümölcsei.

A kökény fontos forrása az ellagsavnak, amely egy hasznos flavonoid. Ez a gyümölcs felpörgeti a fogyókúrát és stresszoldó hatást is tulajdonítanak neki.

A KÖKÉNY A SZILVÁK VAD ROKONA, 2-3 M MAGASRA NÖVŐ, GYAKRAN ÁTHATOLHATATLAN BOZÓTOT ALKOTÓ TÖVISES CSERJE.

Szedéséhez nem kevés elszántságra és bátorságra, meg némi segédeszközre van szükség. Termése októberre érik be, és akár egész télen gyűjthető. Plínius, Szent Hildegard és

Hieronymus Bock is említést tesznek írásaikban a kökényről. Egyértelműen gyógyító hatású növényként írják le: bélfertőzésekre, kólikára, köszvényre, hasmenésre alkalmazták. Általában borban vagy mézben áztatták, de gyakran a szárított bogyókkal gyógyítottak. A kökény termése cseranyagokat, szerves savakat, C-vitamint tartalmaz. A belőle készült lekvár gyomorerősítő hatású.

A gyepűrózsa talán a legismertebb gyógynövényeink közé tartozik. Európa-szerte elterjedt, nálunk is, az ország bármely részén megtalálható vadon és kertekben egyaránt. Érett bogyóit az első fagyok után gyűjtjük.

A csipkebogyó gyógyhatásairól már Dioszkoridész és Szent Hildegard is említést tesznek.

Mindketten igen erős gyógyító hatást tulajdonítottak e növénynek. A csipkebogyó sok A-, C-, B1-, B2-, K- és P-vitamint tartalmaz, ezen kívül savakat, ásványi anyagokat, flavonoidokat, cseranyagokat és cukrot.

Az érett bogyókból áztatással készült tea náthás, lázas állapotokban kiegészítő kezelésre szolgál, C-vitamin-tartalma miatt immunerősítő, roboráló, enyhe has- és vízhajtó hatású, vesekő, vesehomok kezelésére kiváló. A bogyók főzete nehezen gyógyuló sebek külső-belső kezelésére is hasznos.