40 évvel ezelőtt, 1979. október 17-én kapott Nobel-békedíjat az albán származású apáca, akit az egész világ úgy ismer: Teréz anya.
Kalkuttai Teréz áldozatos szolgálata a katolikus egyház jó példákban bővelkedő világában is kiemelkedő, így 2003 októberében II. János Pál pápa boldoggá avatta az akkor már öt éve elhunyt misszionáriust. A katolikus egyház történetében ez volt az egyik leggyorsabb boldoggáavatási eljárás, ezt megelőzően hosszú időn keresztül legalább negyed évszázadra volt szükség az elhalálozást követően.
A legendás szerzetes 1910. augusztus 27-én született Skopjéban, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, katolikus családban, ahol szigorú vallásos nevelésben részesült. Sok forrás szerint valójában 26-án látta meg a napvilágot, de ő maga 27-ét, megkeresztelésének napját tartotta élete kezdetének. Istenhite már gyermekkorában átsegítette a nehéz időszakokon: alig 10 éves volt, mikor édesapja elhunyt, akkor is az egyház felé fordult, hitébe kapaszkodott.
Úgy tartják, hogy már 12 évesen megszületett benne az elhatározás, hogy apáca lesz. 18 éves korában a Loreto Nővérek rendjébe lépett be, akik szegény területeken segítettek az oktatásban, részben Indiában is. Így került Teréz anya a kalkuttai St. Mary’s School-ba, ahol 17 éven át tanította a gyermekeket írni-olvasni.
1946-ban a vonaton utazva hallotta meg Jézus hívását, aki a legszegényebbek közé szólította őt. Elbocsátását kérte a rendből, hogy követhesse a Megváltót, és kitanulhassa az ápolónői szakmát.
Később, 1948-tól kezdve már Kalkutta nyomornegyedeiben segítette a rászorulókat, ahol tanítás helyett inkább a betegek, haldoklók és árvák felé fordult. Itt alapította meg az új irgalmasrendet, a Szeretet Misszionáriusait, amely azóta is a legelesettebb embertársainkat szolgálja. Ruhájuk az indiai szegények kék csíkkal ellátott fehér szárija lett. Pár év elteltével már indiai állampolgárként segítette a rászorulókat, otthonokat hozott létre árváknak, kórházat a betegeknek és menedékhelyet a leprásoknak.
Több évtizedes, önfeláldozó munkája elismeréseként ítélték oda neki a Nobel-békedíjat 1979-ben.
Ahogy egész életében másoknak élt, és számára az áldozatkészség olyan természetes volt, mint a levegővétel, ez a Nobel-békedíj átvételekor is megmutatkozott. Az átadó utáni hagyományos bankett Teréz anya kérésére elmaradt, hogy az erre fordított összeget a rászorulóknak adják.
1997. szeptember 5-én Kalkuttában hunyt el 87 éves korában. Halálakor a Szeretet Misszionáriusai rend már a világ 123 országában működött több mint 4000 apácával és 100 000 önkéntessel.
Kalkuttai Szent Terézt Indiában helyezték végső nyugalomra, ahol élete nagy részét töltötte a szegények és betegek megsegítésével. Búcsúztatásán több, mint egymillió ember vett részt, tiszta emlékét örökké őrzi a világ.
vasárnap
