Tegnap volt 119 éve, hogy megölték Magyarország kedvenc királynéját (+videó)

Váratlanul érte a halál Wittelsbach Erzsébetet, közismertebb nevén Sisi királynét 1898. szeptember 10-én. A tragikus napon Erzsébet királyné a Genfi-tavon sétahajókázott, amikor egy Habsburg-ellenes anarchista, Luigi Lucheni egy éles reszelővel szíven szúrta a magyarok rajongásig imádott királynéját.

Habár már több mint száz éve meghalt Sisi királyné, valószínűleg nincs olyan magyar, aki ne hallott volna róla. Nincs olyan év, hogy az életéről készült filmet ne lenne lehetőségünk megnézni valamelyik közszolgálati csatornán a gyönyörű Romy Schneider főszereplésével, azonban azt bizonyos pontokon érdemes lehet fenntartásokkal kezelni.

Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként született meg 1837-ben, így nem jósoltak neki magas rangú férjet, azonban az élet ezúttal is bebizonyította, hogy nem minden jóslat válik valósággá. Nagy fordulatot vett Sisi élete, amikor Zsófia főhercegné kívánságára Ferenc József Bajorországba utazott, hogy Erzsébet legidősebb nővérét, Ilonát feleségül kérje. Ekkor azonban a 23 éves férfi beleszeretett Erzsébetbe, aki akkor mindössze 16 éves volt. Rövid, egy évig sem tartó jegyesség után Zsófia főhercegné akarata ellenére 1854-ben megesküdtek.

Tündérmeséből rémálom

Habár Sisinek rengeteget kellett volna fejlődnie műveltség és nyelvtudás terén, Zsófia főhercegné nem könnyítette meg a dolgát az állandó megalázásokkal, így Erzsébet a kezdettől fogva nem találta helyét a bécsi udvarban. Az sem segített a helyzeten, hogy az uralkodó, Ferenc József nagyon kevés időt töltött együtt fiatal feleségével az államügyek miatt.

Erzsébet a házasság első évében teherbe esett, azonban Zsófia főhercegné az első két gyermeket – Zsófiát és Gizellát – szándékosan távol tartotta a fiatal lánytól, mondván, maga Sisi is nevelésre szorul még. Tovább rontott a helyzeten, hogy 1857-ben a fiatal királynének sikerült elérnie, hogy magával vihesse gyermekeit magyarországi körútjára, azonban első gyermeke, Zsófia tífuszban meghalt. A történteket Erzsébet hibájának tudták be, és Gizellát elszakították édesanyjától, majd harmadik gyermekét, az 1858-ban megszületett Rudolf koronaherceget is elvették Sisitől és Zsófia főhercegné elvárásainak megfelelően nevelték. Erzsébet helyzetén már az sem változtatott, hogy harmadszorra fiút hozott a világra.

Sisi ezek után egyre rosszabbul viselte a folyamatos megaláztatásokat, az évtized végére állandóan betegeskedett és depresszióba zuhant. 1860-ban orvosi javallatra a királyné elhagyta az udvart, Madeirára, Korfura, majd Velencébe utazott húga, Karolina, és Hunyadi Imre kíséretében. Valószínűleg ebben az időszakban kezdett el magyarul tanulni unaloműzésként.

Amikor a kislány nővé válik

A királyné 25 éves korára a sorscsapások után csak bizonyos feltételek megszabásával volt hajlandó visszatérni a bécsi udvarba 1862-ben. A változások következtében Sisi nem hagyta, hogy a továbbiakban is annyira elnyomja a főhercegné mint korábban, egyre több jogot harcolt ki magának gyermekei nevelésével és a kormányzással kapcsolatban, emellett folytatta a magyar nyelv tanulását is, sőt 1864-ben már magyar társalkodónője is volt, Ferenczy Ida személyében.

A konfliktusok azonban csak ideig-óráig szüneteltek. Sisi hazatérte után Rudolf fiát nagyon gyengének látta, ezért pedig a szigorú katonai nevelést tette felelőssé. Ezek után Erzsébet 1865-ben  ultimátumot adott férjének: vagy megkapja gyermekei felügyeli jogának kizárólagosságát, és ő maga dönt tartózkodási helyéről, vagy nyilvános szakításra kerül sor.

Közben a magyarországi helyzet folyamatosan fokozódott: 1865-ben és ’66-ban Erzsébet többször is tárgyalt Deák Ferenccel és Andrássy Gyulával, hogy sikerüljön elkerülni egy esetleges háborút, és megmentse a birodalmat Rudolf fia számára. 1867. február 20-án megalakult Magyarországon az Andrássy-féle kabinet, és pontosan egy hónappal később az Országgyűlés elfogadta a kiegyezést, Erzsébetet pedig férje megkoronázása után június 8-án Magyarországon is királynévá koronázták.

Az uralkodópár negyedik gyermeke, Mária Valéria 1868. április 22-én született meg, Sisi 32 éves korában, és habár az esemény akár közelebb is hozhatta volna egymáshoz a házastársakat, ezúttal sem javultak a dolgok. Erzsébet negyedik gyermekét teljesen a házasságig maga mellett tartotta, és Zsófia főhercegnét teljesen kizárta a nevelésből. Mária Valériát Sisi a budai palotában szülte meg, és az idő nagy részét itt is töltötték. A következő években Erzsébet a gyerekneveléssel és a sportolással foglalkozott, kerülve a feltűnést és a nyilvánosságot.

Az utolsó évtized

Mintegy 21 évvel később, 1889-ben Erzsébet egyetlen fia, Rudolf öngyilkosságot követett el, amely újra depresszióba döntötte a királynét, és végleg tönkretette a házasságát is. Sisi innentől fogva haláláig – mindössze két alkalmat kivéve – állandóan fekete ruhát hordott, ezzel is hangsúlyozva gyászát. A királyné ismét egyik betegségből a másikban találta magát, az idejét utazgatással ütötte el, hogy Bécs közelébe se kelljen mennie, miután Mária Valéria férjhez ment. Az utazások során az idő nagy részét Ferenczy Idával töltötte, és a források szerint az utolsó végzetes napon is ő volt a királyné mellett.

1898. szeptember 10-én Erzsébet úgy döntött, sétahajózni megy aznap, és a kikötőben egy férfi fellökte a királynét.

Már elhagyta a hajó a kikötőt, amikor kiderült, hogy nem véletlen baleset történt, a királyné ellen merényletet követtek el. Később Luigi Lucheni olasz anarchista magára vállalta a bűntényt. A férfi a királyné szívébe egy éles reszelőt szúrt, azonban kísérői ezt csak akkor vették észre, amikor Sisi összeesett a hajón, az orvosok pedig már csak a halál időpontját tudták megállapítani.

Luigi Luceni a rendőrségnek elmondta, hogy célpontja nem Erzsébet királyné volt, hanem az orléans-i herceg, de hirtelen távozása miatt más áldozatot választott magának. A férfi büszke volt tettére, még abban az évben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, tíz évvel később pedig felakasztotta magát cellájában.

Erzsébetet egy héttel a merénylet után, 1898. szeptember 17-én temették el. Magyarországon különös tisztelettel adóztak a királyné emlékének, halála után területeket, utcákat, sőt hidat is neveztek el róla.

Forrás és képek: hirado.hu

További képek: est, port, vous