A virtuskodás, a varázslás és akár a megszégyenítés is része volt a szerelem hónapjának kezdetét jelző májusfaállításnak. A tavaszi jelképből többfajta is létezik, sőt van, ahol a májusfákat átváltoztatták.
Május első napja nem csak a munka ünnepe, a majális miatt fontos, hanem a hónaphoz kötődő népszokások, így a májusfaállítás és a májuskosár miatt is.
Virtuskodás nélkül nem ment
Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató elmondta, kétféle májusfa is van, az egyik, amit a fiúk szerelmi ajándékként készítenek a lányoknak. A kiszemelteknek szánt fákat május elsejére virradóra, és titokban kellett felállítani, az alapanyagukat pedig a legényeknek úgy kellett ellopniuk az erdőről, mert a különleges ajándékozáshoz a virtuskodás is hozzátartozott.
Nem volt elég azonban megszerezni, feldíszíteni és hajnalban felállítani a nagy méretű ajándékot , azt egész reggelig őrizni is kellett, mert előfordult, hogy aki könnyebben akarta megoldani a dolgot, még az első kakasszó előtt megpróbálta ellopni a más fáját. Ez a virrasztás enyhébb időben talán még kalandos is lehetett, ha azonban hidegebb szelek jártak komoly próbatételnek számíthatott.
Tátrai Zsuzsanna megjegyezte, sokszor elgondolkodott, hogy a májusfaállítás hogyan történhetett csendben és titokban, mikor a fákat a fiúk csapatostul lopták el és tették a lányok háza elé, ahol előtte egy gödröt is ásniuk kellett.
Ha a többiek nevetni akartak
A fa ellopásán kívül a virtuskodáshoz a felállított ajándék megmászása is hozzátartozott, az pedig további próbát jelenthetett a fiúk számára, ha közben a többség nevetni szeretett volna, és plusz tréfát eszelt ki. Például előfordult, hogy a magasan függő butykosban – amit le kellett hozni a májusfa tetejéről – jutalmul nem ital, hanem paprikás víz volt. Ám sokáig senkinek sem kellett emiatt szomorkodnia, mert az utána következő mulatozásban bőven jutott ital az ünneplőknek – tette hozzá a szakember.
A szerelmi ajándékba szánt májusfák mellett, a másik típus az, amit középületek elé szoktak állítani, és régebben nagyobb mulatságokat is rendeztek körülöttük. Manapság utóbbi fajta a jellemzőbb, míg a lányoknak állított májusfa talán már nem akkora divat, mint régen.
A lányos májusfák sem tűntek azonban el teljesen a falvakból, sőt, a módosult változatuk is tovább él, amiket az édesapák készítenek saját lányaik számára. A szülő által feldíszített májusfák nem csak azt jelzik, hogy lányos házról van szó, hanem régebben arra is felhívták a figyelmet, hogy a lány eladósorban van – tette hozzá az etnográfus.
Mindenféle előfordult, koponyás is
Tátrai Zsuzsanna arról is beszélt, hogy májusfák megjelenésükben is nagyon eltérőek lehetnek. A Dunántúlon például nagyon magas fákat állítanak, és csak a tetején hagyják meg a zöldet, sőt a kérgét is leszedik. Más vidékeken, ahol nem voltak magas fák, kisebbeket állítottak, vagy csak ágakat díszítettek fel. Bár az sem feltétlenül igaz, hogy a környék erdősültsége és a májusfák mérete között biztos összefüggés lenne, mert Erdélyben, ahol sok fa van, a lányok kerítését többnyire csak ágakkal dekorálták. Volt ahol azzal sem, illetve csak “átváltoztatott” májusfát használtak. A tavaszi ünnep másik fontos jelképe ugyanis a májuskosár, amelyet Heves megyében kezdtek először készíteni a lányoknak, májusfa helyett. Ezt szintén közszemlére teszik, hogy mindenki lássa, milyen ajándékot kapott az adott leányzó.
Az is tájanként különbözött, hogy ki végezte a díszítést. Volt, ahol a fiúk tettek a fára mindenfélét a lányok számára, ám máshol a lányok aggatták tele másnap.
A szakember arról is beszélt, hogy a zöld ág a természet, az élet megújulását, illetve a szerelmet jelképezi. Nem véletlenül, hiszen a május a szerelem, a párválasztás hónapja. Épp ezért is, ha valaki nem kapott májusfát, az nagyon rossz jel volt. Sőt néha nem volt elég, hogy elmaradt a májusfa, előfordult, hogy ha a fiúk valakit nagyon nem szerettek, akkor kiszáradt fát tettek a háza elé vagy lókoponyával „díszítették” a kerítését. Biztosan nem volt nagy élmény annak a lánynak, aki ilyen ajándékokat talált reggel az ablaka alatt – tette hozzá.
Varázslás és egyházi ünnep
A tavaszi jelképet viszonylag sokáig hagyták a házak előtt állni, általában csak, ha már kiszáradt, vitték el. A kiszolgált májusfákat Észak-Magyarországon felhasználták a Szent Iván-éji tűzgyújtáshoz is, mert úgy gondolták, annak lángjai még hatékonyabbak, mint egy egyszerű példányé. A nyár eleji ünnepen a fiatalok átugrálták a máglyát, hogy így varázsoljanak egészséget és szerelmet.
A másik szokás a fa kitáncolása volt, ami inkább a közösségi épületek előtt álló példányok esetében volt jellemző. Mielőtt kiszedték őket, nagy mulatságokat rendeztek körülöttük, ami szintén jó alkalom volt arra, hogy a fiatalok összejöjjenek, jó érezzék magukat, szórakozzanak.
Tátrai Zsuzsanna megemlítette, hogy május elsejének vallási jelentősége is van, egyrészt a Szűz Mária ünnepe, a neki szentelt hónap bevezetője, valamint 1956 óta Szent Józsefre is ezen a napon emlékeznek a hívők. Hozzátette, május elseje érdekessége, hogy olyan ókortól fogva létező hagyomány, amely mindig gyarapodik valamivel, folyamatosan színesedik. Ne csodálkozzunk, ha a XXI. században valamilyen további újítást is kitalálnak az emberek a jeles naphoz – tette hozzá.
forrás: M1