A burgonya titkai: az ősi Andoktól a maja étrendig
A burgonya ma a világ egyik legfontosabb alapélelmiszere, de kevesen tudják, hogy története egészen az ősi Andok vidékéig nyúlik vissza. Egy kínai vezetésű nemzetközi kutatócsoport genetikai bizonyítékot talált arra, hogy a burgonya kialakulása egy ősi kereszteződés eredménye: egy paradicsomszerű növény és az Etuberosum nevű, gumót nem képző faj játszott kulcsszerepet. A ma ismert burgonya így mintegy 9 millió évvel ezelőtt alakult ki, hosszú évszázadokkal megelőzve a modern emberi termesztést.
Bár a burgonya nem volt ismert a maja civilizáció idején, a közép-amerikai kultúrákban már ekkor is fontos szerepet töltöttek be keményítőtartalmú növények, például manióka és édesburgonya. Ezek a növények biztosították a szükséges energiát és tápanyagokat, hasonlóan ahhoz, ahogyan a burgonya ma világszerte alapélelmiszerként szolgál.
A kutatás részletes elemzése során 128 növény genomját vizsgálták, köztük 88 haplotípusra bontott genetikai anyagot. Kiderült, hogy a burgonya génállománya ötvözi a paradicsom és az Etuberosum tulajdonságait, ami lehetővé tette a kemény gumók kialakulását. Ez a természetes kereszteződés és az emberi nemesítés hosszú története tette lehetővé, hogy a burgonya alkalmazkodjon a magasabb tengerszint feletti, hidegebb és szárazabb klímához.
Érdekes párhuzam, hogy míg az Andokban a burgonya évezredeken át alapvető táplálék volt, a maja civilizációban más keményítőtartalmú növények töltötték be ugyanezt a létfontosságú szerepet. A történet azt is mutatja, hogy a keményítőben gazdag növények mindig is központi szerepet játszottak az emberi civilizációk fejlődésében.
Ez a felfedezés nemcsak a burgonya eredetével kapcsolatos ismereteinket bővíti, hanem hozzájárul a növényi evolúció és a genetikai kapcsolatok megértéséhez. A kutatás részletei a Cell tudományos folyóiratban jelentek meg, és új lehetőségeket kínálhatnak a jövőbeli burgonyafajták kifejlesztésében, amelyek ellenállóbbak a betegségekkel és a klímaváltozás hatásaival szemben.
A burgonya génjeiben tehát a természet és az ember hosszú együttműködésének története rejlik – és bár a maja asztalon nem volt, már akkor is tudták, milyen értékes a keményítőben gazdag, életet adó növény.
