Heteken át dolgozott Ugandában egy magyar orvosokból álló csoport. Gyerekeket, nőket, férfiakat gyógyítottak, közben tanulmányozták a trópusi betegségeket. Jártak árvaházakban, nyomornegyedekben és börtönben is. Ők, így látták Afrikát.
Magyar orvos csoport járt Ugandában segíteni: 26 nap megfeszített munka, 4 magyar segítő, 2000 ezer ellátott beteg – ez a mérlege a Magyar Afrika Társaság által szervezett tizedik orvosi missziónak.
A négyfős orvosi misszió két résztvevője: Dr. Kiss Krisztina és a Patay Dorottya meséltek a hirado.hu-nak az ugandai emberekről. Jártak árvaházakban, de börtönben is. 3,5 héten át Mbale-ban éltek és a város külső körzeteiben gyógyítottak. Sokszor romos épületekben végezték a munkájukat, ahol nem volt áram és víz sem, csak a természetes fény és a zseblámpájuk. Már annak örültek, hogy van ágy, ahol megvizsgálhatják a betegeket. „Volt olyan hely, ahol beázott a tető, az eső be-bekacsintott olykor” – mondták. Betegek pedig voltak bőven, sokszor már a rendelés kezdetén 200-250 ember várta a magyar orvosokat, alázattal és türelemmel, és a legszebb ruhájukat vették fel a vizsgálathoz.
Dr. Szabó György, Dr. Kozári Karina, Patay Dorottya és Dr. Kriss Krisztina. (Fotó: Magyar Afrika Társaság)
Ők nem tudják, hogy szegények
Az ugandai emberek egyharmada szegény, napi 1,25 dollárból élnek, azaz körülbelül 350 forintból. Vályogházakban laknak, sokszor több generáció együtt, és nagyon kis területeken, összezsúfolódva élnek.
„Ahogy közöttük éltünk, nem élték meg annyira borzasztóan a helyzetüket, ők nem tudják, hogy szegények. Ránk viszont úgy néztek, hogy mi nagyon gazdagok vagyunk, körülbelül úgy, mint ahogy én néznék egy gazdag olajmágnásra”- mondta Kriszti és Dóri.
Kriszti úgy látja, hogy semmiképpen sem szomorúbbak, vagy elégedetlenebbek nálunk, sőt „a maguk miliőjében, picit elégedettebbek is talán”. Ha van ételük, tiszta ruhájuk és vizük, akkor elégedettek azzal az élettel – tette hozzá.
Esélyük sincs orvosi kezelésre
A szegényebbek ritkán jutnak orvoshoz Ugandában amúgy is nagyon kevés orvos és kórház van. Az állami kórház is fizetős, a helyieknek pedig sokszor a nagyon egyszerű műtétekre sincs pénzük. Így sokszor olyan betegségekbe is belehalnak, amibe nem kellene. „Találkoztunk olyan betegségekkel, amit lehet kezelni, elmondtuk nekik, de feltették a kezüket és mondták, hogy nekik erre nincs pénzük” – mondta Kriszti. A tehetősebb ugandaiak egyébként külföldi – angol, amerikai alapítású –magánkórházakban kezeltetik magukat nagyon sok pénzért.
Óriási a gyerekhalandóság
Ugandában nagyon nagy a gyerekhalandóság, az egészségügyi problémák, a különböző fertőzések miatt. Továbbá nagyon sok a fejlődési rendellenesség az egészségtelen életmód miatt. „Volt, hogy láttunk hatujjú embert, s volt olyan, aki születési oxigénhiány miatt teljesen bénult volt, 8 éves volt a gyerek, de kétévesnek nézett ki. A legmeglepőbb eset az volt, amikor egy asszony kézen járva ment be a rendelőbe. Az alsó végtagjai szinte teljesen bénák voltak, konkrétan behúzta magát a rendelőbe” – mesélte Dóri.
(Fotó: Magyar Afrika Társaság)
A rendellenességek annak tudhatók be, hogy a kismamák sokszor nem veszik észre, hogy várandósak, vagy, ha tudják is, folytatják korábbi életvitelüket. Ugandában a gyógyszerbiztonság sem olyan, mint Magyarországon. A kismamák gyakran betegek, és a szűrővizsgálatok szinte elérhetetlenek nekik, így esély sincs arra, hogy a beteg gyereket, még magzati korban kiszűrjék.
TBC, malária, húsig hatoló sebek
Kétezer embert láttak el, közülük legalább ezer gyereket. Sok volt a különböző bőrfertőzéses beteg, a nőgyógyászati betegségek, továbbá TBC-s megbetegedésekkel és maláriával is találkoztak. Az ugandai lakosság 6,5 százaléka HIV-fertőzött. A férgesség és a rühesség is tömegesen jelen van Ugandában. A férfiaknak sokszor nagyon elhanyagolt sebeik voltak. Látványos, húsig hatoló, rohadó, gennyes, elfertőződött sebek, tenyérnyi nagyságban.
„Nagyon sok volt az elhanyagolt, fertőzött seb, amit ki kellett pucolnunk, de érzéstelenítőnk nem volt. Fájt nekik, de tűrték, rezzenéstelen arccal és méltósággal, eszükbe sem jutott minket hibáztatni, és másnap visszajöttek kötözésre” – mesélték a lányok.
„Feszegettük a határainkat”
„Én meglepődtem, hogy ekkora szükség van ránk, sokszor óriási tömeg fogadott minket” – mondta Dóri. Volt olyan nap, hogy 150 beteget láttunk el. Olyan ember is volt, aki Kenyából jött át Ugandába, hogy megvizsgáljuk őt. „Fizikailag voltak határaink, amit feszegettünk így is. Gyakorlatilag a teljes kimerültségkor mondtuk azt, hogy jó, mára vége, de ez nem jelentette azt, hogy mindenkit el tudtunk látni aznap. Volt olyan beteg, aki 3 napig várt arra, hogy sorra kerüljön” – nyilatkozták.
(Fotó: Magyar Afrika Társaság)
Ugandában a lakosság 40 százaléka a maláriába hal bele, sokszor pedig azért, mert kiszáradnak. „Ami nálunk a világon a legtermészetesebb dolog, az Afrikában nem az. Mi tudjuk, hogy napi 2-3 liter folyadék elfogyasztása javallott, Ugandában nem tudják. Csupán napi fél liter vizet isznak, és az sem tiszta, ezért szinte kivétel nélkül mindenkinek fáj a gyomra” – mondta Kriszti.
Éppen ezért a magyar orvos csoport minden egyes betegnek külön-külön elmagyarázta, hogy mennyire fontos a folyadékfogyasztás, s az, hogy a vizet fogyasztás előtt forralják fel, vagy palackos vizet vegyenek. Ezt egyszerűen kint nem tudják, senki nem tanította meg őket erre, ahogy azt sem tudják, hogy ha például lázas a gyerekük mit tehetnek. „Sok panasz a tanulás hiányából fakadt náluk” – mondta Dóri.
Pálcikaemberes rajzokkal tanították őket
Az orvosok kis rajzos kártyákkal, kézzel-lábbal mutogatva, és pálcika emberekkel illusztrált rajzok segítségével tanítottak meg olyan dolgokat az ugandai embereknek, ami számunkra alapvető. Gyógyító munkájuk során volt tolmácsuk, de nem mindig. Amikor nem volt, aki fordítson activityztek, és a nonverbális kommunikációnak is nagyon nagy jelentősége volt.
„Döbbenetesen rossz körülmények az árvaházban”
Árvaházakban is gyógyítottak. Volt olyan épület, ami egy banánföld közepén volt mindössze három szobával. „Az, amit ott tapasztaltunk, szavakkal nem lehet leírni. Döbbenetesen rossz körülmények, egy körülbelül hat négyzetméteres szoba ágyakkal telezsúfolva, és az a bűz, ami megcsapott minket. Nem takarítottak, és olyan szagok terjengtek, hogy nem tudtak bennmaradni a szobában, holott egészségügyben dolgoznak és megtapasztaltak már sok helyzetet – emlékeztek vissza.
Dóri és Kriszti ugyanakkor elmondta, hogy voltak olyan árvaházban is, ami nagyon jó állapotban volt. Az vöröskeresztes támogatással működött, ott folyóvíz is volt.
(Fotó: Magyar Afrika Társaság)
Nyomornegyedek
A nyomornegyedekben volt a legnagyobb bűz és a legtöbb ápolatlan ember. Ugyanakkor azt tapasztalták, hogy ezeken a helyeken többen beszéltek angolul, mint az egy fokkal gazdagabb városrészekben. A nyomornegyedekben a migránsok többnyire Kenyából, vagy Szudánból érkeznek, számukra az egyetlen közös kapocs az angol nyelv. Míg más területeken, megértik egymást a saját nyelvükön, nincs szükségük az angolra – mesélték.
Börtönben is gyógyítottak
A magyar csapat ugandai börtönben is gyógyított. Dóri és Kriszti arról számoltak be, hogy a női rabok meglepően jó egészségi állapotban voltak, s ez valószínűleg annak tudható be, hogy kötelező fürdeniük az intézményben.
Ugandai talk show vendégei voltak a magyarok
A magyar orvoscsoportot nagy médiafelhajtással fogadták Ugandában, ezen meg is lepődtek. Vendégek voltak az ugandai tévében, a rádióban, sőt egy talk show-ba is meghívták őket. A műsorba betelefonálhattak az emberek, és kérdésekkel fordultak az orvosokhoz. A magyar csapat minden egyes média megjelenést kihasznált arra, hogy tanítsa az embereket.
„Azt hittem, hogy csendben eldolgozgatunk a bokorkórházakban, de rengeteg sajtós fogadott minket, és az ipari és kereskedelmi miniszter is rendszeresen látogatta a magyar csapatot. Fotók, videók, kérdések tömkelege, meg is voltunk illetődve, de okosan próbáltuk kihasználni a megjelenéseket” – mesélte Dóri.
Dr. Kiss Krisztina egy ugandai televíziós műsorban. (Fotó: Magyar Afrika Társaság)
Ilyen betegségek jöhetnek Afrikából Európába
A malária Ugandában nagyon gyakori. Magyarországon egyáltalán nem, ugyanakkor, ha ilyen tempóban melegszik az időjárás, akkor előbb-utóbb Dél-Európában is megjelennek a szúnyogok, s onnantól kezdve, akár nálunk is – nyilatkozták a lányok, arra a kérdésre, hogy milyen afrikai betegségek juthatnak el hazánkba.
A misszió célja kettős: gyógyítani és tanulmányozni a kinti betegségeket
A misszió lényege, egyrészt az, hogy az orvosok gyógyítsanak Afrikában, másrészt tanítsák az embereket, de nagyon fontos küldetés az, hogy az orvosok a kint töltött idő alatt tanulmányozni tudják a betegségeket, a helyszínen találkoznak a kórképekkel. „Aki járt kint, az pontosan tudja, hogy ismerje fel például a maláriát, tehát az afrikai missziónak a betegségek diagnosztizálásánál is fontos szerepe van” – hívta fel a figyelmet Dóri.
Ugandában a Marburg-vírus is jelen van, ez a vírus az ebolával rokon, a tünetei is hasonlóak. Egy afrikai szafari alkalmával, akár az is behozható Magyarországra. Továbbá az afrikai országban tífusz-járvány van, és bár az orvosok kaptak védőoltást, van a fertőzésnek egy olyan típusa, ami ellen nincs vakcina. Ahogy a Hepatitis C ellen sincs, s ha valaki elkapja akár halálos megbetegedés is kialakulhat.
Terrorveszély ellenére biztonságban voltak
Ugandában terrorveszély van. A hotelek előtt fegyveres őrök állnak, a nagyobb szupermarketeknél pedig fémdetektorok vannak felszerelve, és a pénztárcánál nagyobb táskákat átvizsgálták. Ennek ellenére a magyar csapat tagjai azt mondták, hogy nem féltek, és az emberek kedvesek és barátságosak voltak velük. „Sosem volt olyan érzésem, hogy bármi történhet, ennek ellenére arra figyeltünk, hogy egyedül sehova se menjünk” – mondta Dóri. A magyar orvosok testi épségére a szolgálat idején egy nemzetközi őrző-védő cég vigyázott.
„Már első pillanatban nagyobb volt a bizalom, mint itthon”
Kriszti arról is beszámolt, hogy aktívan dolgozik az egészségügyben, mint háziorvos rezidens, de mint mondta: „már az első pillanatban több volt a bizalom a kinti emberekben, mint az itthoniakban, Afrikában sokkal nagyobb szeretetet és szimpátiát éreztem, mint itthon”.
Egy álom, ami valóra vált
Az afrikai misszióval a lányok egy régóta dédelgetett álmukat váltották valóra. Bár a szeretteikben volt egy egészséges féltés, végig támogatták őket. „Az álmokat egyszer meg kell valósítani, úgy gondoltam, hogy lesz, ami lesz, ha elkapok valamit, majd meggyógyulok” – nyilatkozta Kriszti.
Formálta az orvosokat az afrikai misszió
Dóri úgy érzi, hogy életre szóló élményben volt része, és a kinti misszió alatt alázatot tanult. „Egészségügyi tanácsadóként dolgoztam, és én mondtam meg másoknak, hogy mit tegyenek, de Afrikában megtanultam, hogy alázattal figyeljek másokra”.
„Ott nem volt technikai háttér”
Kriszti szerint a misszió alatt szakmailag nagyon sokat tanult. Ott nem volt technikai háttér: labor, ultrahang és röntgen sem. „Volt a két kezem, a két szemem, egy zseblámpám, egy phonendoszkópom és a vérnyomásmérőm. Így kellett boldogulni, és mindig összefüggésekben kellett gondolkodni” – mondta. Hozzátette: emberileg is formálta ez a misszió, ami alatt toleranciát tanult.
2015. áprilisában négy vadidegen ember indult el Ugandába, egy hónappal később egy csapat tért haza. Kétezer embernek segítettek, miközben összezárva élték a napjaikat, együtt dolgoztak, együtt aludtak és együtt étkeztek. „A csapatmunkának legalább akkora szerepe volt, minthogy voltak gyógyszereink, és hogy szakmailag felkészültek voltunk” – mondta a hirado.hu-nak Kiss Kriszti és Patay Dóri.