Hogy szép díszkertünk, sikeres veteményünk legyen, a lelkiismeretes, tavaszi gondozást időben el kell kezdeni.
A hosszú tél után szívesen vágyunk a szabadba, egy kis mozgásra. Mielőtt elkezdünk kertészkedni, ellenőrizzük az eszközök állapotát, mondja a kertész szakember.
Márciusba először a cserjéket, fákat metsszük. Minden beteg, száraz ágat vágjunk le. Gondoljunk arra is, hogy a lombos növény ágai sokkal jobban lelógnak majd, mint mikor nincs rajtuk a levél. Az széthajló cserjéket metsszük vissza, hogy a szomszéd növényt ne nyomják el. Azokat a fákat, amelyek mellett kisebb cserje van, érdemes alulról megtisztítani, hogy ne érintkezzen a cserje tetejével, el ne nyomja az ágait vagy ne árnyékolja be. A metszés elvégzése után kezeljük a sebfelületeket sebkezelő anyaggal. Ha ezt nem tesszük meg, esetleg a növény elpusztulhat.
Metszési tippek
Az aranyvesszőt csak elvirágzás után metsszük, mert ha kora tavasszal végezzük, akkor a nyílás előtt eltávolítjuk a virágok nagy részét.
Az aranyvesszőt a májusi elvirágzás után sövényollóval gömb formájúra vagy sövénynek nyírhatjuk. Az a lényeg, hogy erősen metsszük meg, mert akkor hoz sok hajtást és a következő évben bővebben fog virágozni.
A kajszinál várjuk meg a piros bimbós állapotot, mert akkor kisebb a fertőzésveszély. Metszés végén érdemes egy kiadós lemosó permetezést végezni, mellyel a telelő kórokozók, kártevők nagy része elpusztul.
A rózsát márciusban, kihajtás előtt metsszük. A bokorrózsát három irányba terelve erősen vágjuk vissza, a futórózsák esetében a hajtásokat felükre csípjük le és kötözzük a tám-rendszerhez.
Hibiszkusz márciusban erős metszést igényel. A vesszők közük csak az erősebbet hagyjuk meg, és azokat is 3-5 rügyre vágjuk vissza. Így szellősebb, egészségesebb, szebb lesz.
Kivit márciusban metsszük. A 8-10 rügyes vesszőkhöz ne nyúljunk, csak a tekeredő, görbe, és ennél hosszabb hajtásokat vágjuk vissza.
Nyári málnánál mindig csak a letermett vesszőket távolítsuk lel róla, legkésőbb márciusban. A többi vessző közül tövenként 4-5 darabot hagyjunk meg, mert azok virágoznak és teremnek a nyár folyamán.
Őszi málnát március végén minden évben vágjuk vissza kb. 30 cm-re, mert az egyéves vesszőkön hozza a virágait és a terméseket.
A tavasz beköszöntével ragadjuk meg a lombseprűt. A munkát akkor végezzük, amikor egy kicsit már felszikkadt a talaj, mert ha még nedves a föld összejárkálhatjuk, letapossuk a föld felső rétegét, ami a fűnek nem tesz jót, nem kap a gyökere levegőt. Olyan részeken, ahová hagymás növényeket ültettünk, ne gereblyézzünk akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy még nincsenek kibújva, ugyanis a lombtakaró alatt nem látszik, hogy milyen állapotban van.
Erről a területről kézzel szedjük le a lombot, és csak akkor gereblyézzük át óvatosan, amikor már a növénykék látszanak. Az összeszedett lomb komposztálható, kivéve a vadgesztenye, mert aknázó-mollyal lehet fertőzött. A dió lombja sem jó, mert az csírázás-gátló anyagot tartalmaz.
A lombbal fedett téli takarót is szedjük le a növényről. Fontos, hogy szellőzön, szikkadjon, mert pl. a díszbanánon ha sokáig marad a lomb, befülled, elrohad.
Ilyenkor, márciusban kell előkészíteni a virágágyásokat és a veteményeseket is. Ha már ősszel megtrágyáztuk és felástuk, akkor most csak gereblyézni kell. De ha az ásás is tavaszra maradt, előtte szórjuk meg a területet komposztált marhatrágyával vagy műtrágyával, és jó mélyre forgassuk be. Majd gereblyézzük át, az előkerülő növénymaradványokat távolítsuk el, hogy ültetéskor már ne zavarjon bennünket.
Márciusban, amikor már megtisztítottuk a területet, láthatjuk hol kel a felületet kijavítani. A gyepnél előfordulhat, hogy a fagytól felpúposodott a talaj. Ez nem szép látvány, fűnyíróval is nehézkesen bánunk ezen a területen, ezért lábbal vagy lapáttal nyomkodjuk vissza, simítsuk el a területet, ha kell vessük be újra fűmaggal.
A térköves utak is megsüllyedhetnek, a tél folyamán. A burkoló alá tegyünk homokréteget és gumikalapáccsal rakjuk vissza a helyére a burkolót.
Forrás: szépzöld
