Gyógyulásunkhoz is a lelki okok feltárásán, és megismerésén át vezet utunk….. és egy nap majd ott ülsz egy kórház vagy egy orvosi rendelő folyosóján, és az orvosodra, vagy az eredményeidre vársz, mivel hosszabb, rövidebb vizsgálatsorozat után megszületett a diagnózis: …. itt a betegséged neve van.
Kavarogni kezdenek gondolataid a fejedben…. érzelmeid vitustánc szerű hullámzásba kezdenek… majd először sírsz vagy éppen dühös leszel… érzelmeid gyerekes módon ingadozni kezdenek; esetleg megijedsz majd elkeseredsz. Talán kiabálásba, átkozódásba kezdesz…. mindeközben azon agyalsz: “Miért pont én?” Ehhez hasonló kérdések árjai törnek elő belőled.
Legtöbbször tehetetlenséged pillanatait éled meg. Majd egyszer csak, felállsz, és elindulsz…
Egyedül vagy sem, hisz jó esetben kísérőddel vagy. Ő bárkid lehet: házastársad, családtag, rokon, barát…. – aki osztozni próbál veled érzéseidben… és akivel kézen fogva meneteltek gyógyulásod felé. A hozzá vezető hosszú, rögös úton.Mert immáron tudod: Te innentől már harcolni akarsz betegséged ellen.
Egészséged visszanyeréséhez, a jelenleg még fennálló betegség eltüntetése a cél…
És, ahogy nincs két egyforma ember, betegség, helyzet, ugyanúgy nincs egyforma gyógyulás se, hiszen ugyanannyi módszer vezet a gyógyuláshoz is.
Utad során több ezerféle hozzáállással, technikával találkozol. Velük a jelenlegi kibillent egyensúlyi harmonikus állapotod újra kiegyensúlyozhatóvá válik majd.
Nincsen jó és rossz módszer a betegségek leküzdéséhez.
Csak gyógymódok vannak, akár a hagyományos nyugati, akár a keleti orvoslás mellett foglalunk is állást. Az a jó, ha párhuzamosan teszünk magunkért. Vonjuk be mindkét irányzat képviselőit a gyógyításunkba, és velük együttműködve – nyitottságunk függvényében, tegyünk meg mindent a gyógyulásunk érdekében.
Egészségünk visszaszerzéséhez, a testben megjelent betegség legyőzésének megkezdésekor van még egy fontos feladat is a számunkra: megérteni, hogy minden betegségbe ott lapul lelkünk fontos üzenete a test betegsége mögött.
Ennek az üzenetnek a lényege nagyon egyszerű: megszűnt a békesség bennünk. Nincs a lelkünk harmóniában testünkkel, a világgal.
Amint viszont, megismerjük és értelmezzük a tüneteket kiváltó lelki okaink hátterét, el is indulunk gyógyulásunk útján, hogy tudatunk segítségével visszaállítsuk testünkbe, lelkünkbe a harmóniát, és újra egyensúlyba kerülhessen minden, ami egészségünk visszanyerésének alapjához szolgál.
Sokszor több évtizedekig, vagyis, nagyon hosszú ideig gyártjuk le, állítjuk elő helytelen gondolkodásunkkal, és életvitelünk káros szokásaival a betegségeinket. És furcsa, de akár hosszú évtizedekig semmi jelét nem észlelünk a megbillent az egyensúlyi állapotunk állásából.
Fontos tehát, hogy figyelembe vegyük azt is, hogy a betegség eltüntetéséhez, ás egészségünk visszanyeréséhez is ugyanannyi idő kell.
Gyakoroljuk hát a türelmet, a kitartásunkat, az elkötelezettséget önmagunk iránt, és a következetesség ebben nagy segítségünkre lehet. Fontos tulajdonságunkká válhat.
Bármilyen is a betegség, annak tünete, komoly kihívás elé állít bennünket a környezetünkkel egyetemben.
Hiszen testünk, önmagunkhoz hasonlóan, egy tükör, mely a bennünk nap, mint nap lezajló folyamatokat tükrözi, annak függvényében mit teszünk önmagunkért, vagy épp ellene.
Ha vigyázunk egészségünkre, és a megelőzést tartjuk mindennap szem előtt, sokkal kedvezőbbek életkilátásaink, mint ha nem. Betegségeink különbözősége, más és más tanulási folyamat. A különböző terheket hozó betegségünk gyógyulása is más, és más, attól függően, mennyire vagyunk nyitottak alternatív gyógymódok irányába, és mennyire vágyunk, vagy éppen nem, környezetünk megértésére.
Lényeg az, hogy ne veszítsünk időt azzal, hogy kialakítunk magunknak, önmagunkban, egy “betegségtudatot”, hiszen ezzel pontosan a gyógyulásunk elé gördítünk akadályokat. Inkább egy másik folyamatot gerjesszünk felépülésünkhöz: törekedjünk elfogadni az új helyzetet, ismerjük fel, térképezzük fel önmagunkat, és hozzuk rendbe életünket, és az energiáink útját. Tárjuk fel az energiatorlaszokat szervezetünkben, de legfőképp gondolkodásunkban!!! Mert gyógyulásunk útja, talán épp a gondolkodásunkban keresendő!
Építsünk ki igényt Önmagunkban a pozitív gondolkodásra!
Higgyük el, hogy meggyógyulunk!
Merjük bízni, abban, hogy meggyógyulunk!
Várjuk is el a gyógyulást!
Így a tudatunk rááll majd arra az útra, hogy értelmezni akarja, és tudja is, a jeleket, amelyeket megért.
Lefordítja saját magának, beépíti, majd változtat, és egy új megközelítéssel élhetjük tovább életünket az immáron gyógyult testben, a harmóniába került lelkünkkel.
Számtalan játszma, útkereszteződés és kitérő eltérülés és kanyar kísérheti ezt a felfedező utat, melyhez a betegség – mint minden sorcsapás – egy nagyszerű lehetőséget biztosít, hogy megtanuljuk értékelni azt a csodát, ami a mi, a saját életünk.
Utunk során számtalan módon kérhetünk segítséget.
Ám vegyük figyelembe, hogy helyettünk soha senki más nem oldhatja meg a feladatokat.
Mi vagyunk akik megélhetjük életünk teremtéseit, és ahogyan azokat megteremtettük, ugyanúgy, csak mi magunk tudjuk ugyanúgy azt vissza állítani, vagy megváltoztatni.
Tudatunkkal folyamatosan teremtünk. Mi alkotjuk meg, megélt valóságainkat, és pontosan olyan életet élünk, amilyet megengedünk magunknak, teremtésünkkel,… ezért hát soha ne csüggedjünk el, ha a lelkünk nem hagyja szó nélkül eltévelyedéseinket és betegségekkel vesz rá minket a változtatásokhoz szükséges lépésekre. A betegségeink tehát terelőtáblák életutunkon.
Minden Önmagunkért történik. Ha meghalljuk lelkünk hívó szavát és megértjük az üzenetét, akkor, egy semmihez sem hasonlítható átrendeződés, minőségi átváltozás következik be életünkbe
És megértjük, hogy a betegségünk csak egy újabb állomás, életünk útjain az egészséghez, a teljességhez!
Kezdjük el hát mától, értelmezni ezeket az üzeneteket! Hosszú az út hazáig.
forrás: onmegvalositas.hu
