Magyarországon ma is sok tehetséges, tanult roma fiatal szembesül azzal, hogy a végzettség önmagában nem jelent belépőt a munkaerőpiacra. Hiába az érettségi, a diploma vagy a felsőfokú tanulmányok, a lehetőségek gyakran elakadnak már az önéletrajz elküldésének pillanatában. A háttérben sokszor nem a tudás, hanem az előítéletek, a kapcsolati háló hiánya és a társadalmi indulóhelyzet áll.
Többen első generációs értelmiségiként próbálnak boldogulni: szüleik előtt nem volt tanulási minta, nem voltak bejáratott kapcsolatok, amelyek segíthették volna őket az elindulásban. Vidéken élnek, miközben a végzettségükhöz illeszkedő állások többnyire nagyvárosokban érhetők el, az induló fizetés pedig sok esetben nem fedezi az albérlet és a megélhetés költségeit.
Egy fiatal férfi története jól mutatja ezt a helyzetet. Informatikai tanulmányokat folytatott, majd anyagi okok miatt megszakította a főiskolát. Hónapokon át keresett munkát, akár fizikai állásokra is jelentkezett, mégsem kapott visszajelzéseket. Egyetlen állásinterjúja különösen emlékezetes maradt számára: az önéletrajzban nem szerepelt fénykép, de amikor személyesen megjelent, perceken belül közölték vele, hogy az állást már betöltötték – miközben az interjúztatás tovább folytatódott.
Végül egy olyan program segítségével jutott szakmájához közelebb álló álláshoz, amely nem kedvezményt, hanem valódi felkészítést kínált. A hangsúly nem a származáson volt, hanem a készségeken: önéletrajzírás, állásinterjú-szimulációk, kommunikációs tréningek és személyes mentorálás segítette a résztvevőket. A belépés után pedig már ugyanazok az elvárások vonatkoztak rájuk, mint bárki másra. A fiatal férfi kitartása és teljesítménye végül előléptetéshez vezetett.
Hasonló utat járt be egy kétgyermekes édesanya is, aki korábban közmunkásként dolgozott egy észak-magyarországi kistelepülésen. Érettségije volt, felsőfokú tanulmányokat is elkezdett, mégis évekig nem talált a végzettségéhez illeszkedő állást. Amikor lehetőséget kapott egy budapesti munkára, gyermekeivel együtt költözött, bizonytalan lakhatási körülmények közé. A döntést nemcsak magáért hozta meg, hanem azért is, mert úgy érezte: a gyerekeinek csak így adhat esélyt egy másfajta jövőre.
Egy fiatal nő története pedig arra világít rá, hogy a diszkrimináció gyakran kimondatlanul működik. Idegenforgalmi végzettséggel több helyen próbált elhelyezkedni, sikertelenül. Tapasztalata szerint voltak munkakörök, ahol egyértelművé vált: bizonyos környezetekben a roma származás önmagában kizáró tényező. Később egy felsőoktatási programban talált olyan közeget, ahol a tudás és a fejlődés számított, nem az, honnan jött.
A felsőoktatásban működő roma szakkollégiumok szerepe ebben kulcsfontosságú. Ezek az intézmények nemcsak tanulmányi támogatást nyújtanak, hanem közösséget, mentori hátteret és jövőképet is adnak. Sok hallgató halmozottan hátrányos helyzetből érkezik, gyakran olyan térségekből, ahol a diplomások aránya elenyésző, mégis, egyre többen szereznek felsőfokú végzettséget, majd térnek vissza szülőföldjükre pedagógusként, szakemberként, közösségépítőként.
A tapasztalatok azt mutatják: a hátrány nem a képességekben, hanem a körülményekben van. Amikor a fiatalok valódi esélyt, felkészítést és következetes elvárásokat kapnak, ugyanúgy helytállnak, mint bárki más.
A sikerük nem kivételezés eredménye, hanem munka, kitartás és lehetőség találkozása.
A kérdés ezért nem az, hogy „alkalmasak-e”, hanem az, hogy a társadalom képes-e felismerni: az oktatásba és a tehetségbe fektetett bizalom hosszú távon közös nemzeti érdek.
Tények arról, hogyan támogatja a magyar kormány és az intézményrendszer a roma fiatalok beilleszkedését ..
A magyar kormány az évek során több olyan stratégiai dokumentumot és programot is meghirdetett, amelyek célja a roma közösség társadalmi integrációjának elősegítése – különösen az oktatás és a foglalkoztatás területén.
Nemzeti Szociális Befogadási Stratégia (2020–2030): A magyar kormány olyan átfogó társadalmi felzárkóztatási stratégiát dolgozott ki, amely a hátrányosan érintett csoportokat – köztük a romákat – is bevonja. Ennek célja a társadalmi leszakadás csökkentése, a munkaerőpiaci bevonódás támogatása és a diszkrimináció elleni fellépés – írja az European Comission.
Korábbi integrációs stratégiai lépések: Már korábban – például a 2011–2020 közötti időszakra kidolgozott Nemzeti Roma Integrációs Stratégia keretében – a kormány kiemelten foglalkozott az oktatás, egészségügy, foglalkoztatás és lakhatás területével. Ezek célja az volt, hogy a roma közösség számára egyenlőbb esélyeket teremtsenek az életbeni előrelépéshez – írja az EC.
Európai uniós egyezmény és elismerés: A magyar roma-integrációs stratégiát az Európai Bizottság korábban pozitívan értékelte, és beépítette az uniós roma integrációs keretekbe, amelyek az oktatás, foglalkoztatás és társadalmi befogadás kérdéseire koncentrálnak – írja a Minirity Rights Group.
Emellett több civil és oktatási kezdeményezés is működik, amelyek gyakran állami vagy kormányhoz közeli intézményekkel együttműködve próbálják támogatni a roma fiatalok esélyeit:
- Olyan szakmai és mentorprogramok, mint például egyetemek roma tehetségeknek szóló képzései, amelyek oktatást és szakmai fejlődést kínálnak – írja az MCC.
Az előző évekhez képest jelentős előrelépés történt, azonban minden szándék és érdem ellenére a társadalmi beidegződések, valamint a fennálló társadalmi és munkaerő-piaci egyenlőtlenségek miatt a roma fiatalok helyzete Magyarországon továbbra is összetett. A kormányzati stratégiák célja a társadalmi befogadás erősítése, ám a gyakorlatban a beilleszkedés – ahogyan azt a cikkben bemutatott személyes példák is mutatják – még mindig komoly kihívásokkal jár.
Köszönet és tisztelet illeti mindazokat – a társadalmi felzárkóztatásért felelős kormányzati intézményrendszert, a Belügyminisztérium és a Kulturális és Innovációs Minisztérium oktatási és esélyteremtési területein dolgozó szakembereket, a felsőoktatási és köznevelési intézményeket, a roma szakkollégiumokat, a mentorprogramok koordinátorait, valamint az együttműködő civil és egyházi szervezeteket –, akik a tehetséggondozás, a felzárkóztatás és az esélyteremtés érdekében következetes, felelős és hosszú távon is meghatározó munkát végeznek. Ezek a programok valódi lehetőséget teremtenek arra, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok saját tudásuk, szorgalmuk és döntéseik révén találják meg helyüket az oktatásban, a munka világában és a társadalmi környezetben.
A társadalmi befogadás és az esélyegyenlőség előmozdítása nem pusztán szakpolitikai cél, hanem közös erkölcsi és nemzeti felelősség. Az oktatásba, a képzésbe és a fiatalok jövőjébe fektetett munka mindenekelőtt az érintettek emberi méltóságát, önállóságát és boldogulását szolgálja, miközben hozzájárul egy igazságos, kiegyensúlyozott és összetartó magyar társadalom megerősödéséhez!
