Tallinn
Tallinn (németül Reval, oroszul: Таллин vagy Таллинн, 1918 előtt Ревель) Észtország fővárosa. Fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak.
Tallinn történelmi belvárosa 1997 óta a UNESCO Világörökség listáján található.
Földrajz
A Finn-öböl partján terül el. Földrajzi koordinátái: é. sz. 59° 26′, k. h. 24° 46′
Történelem
Tallinn történelme színes, valamint teli különböző korszakok fordulatával, hol az észtek, mint eredeti „őslakosok” a 13. század elejétől a 19. század második feléig gyakran csak mint (elnyomott) kisebbség lakhattak. Mégis az ő érdemük, hogy a város még manapság is tartja szép, történelmi arculatát. A különböző korszakok nyomai mind a mai napig megtalálhatók a város valamint az óváros különböző részein.
A kezdetek
A várost, pontosabban a mai Tallinn kikötőjének a helyén található halászfalut, Lyndanisse-t először Livóniai Henrik krónikája (Henrici Chronicon Livoniae) említi. Eszerint II. Valdemár dán király hajóhada itt kötött ki 1219 júniusában. Tallinn és Észtország északi része így dán fennhatóság alá került. 1248. május 15-én IV. Erik dán király emelte városi rangra. A 13. század második felében Tallinn is a Hanza-szövetség tagja lett és a 15. század végéig jelentős szerepet játszott a szövetségen belül. 1347-ben a dán király eladta a várost és vele együtt az északi észt területeket a Livóniai Lovagrendnek.
Svéd uralom
A Livóniai háború (1558–1583) idején az Orosz Birodalom, Svédország, Lengyelország és Dánia harcolt a Balti-tenger medencéje feletti hegemóniáért. Az oroszoktól való félelmükben a tallinni kereskedők és a lovagok 1561-ben önként megadták magukat a svédeknek és ezt követően a város másfél századon át svéd fennhatóság alá tartozott.
Orosz uralom
A Nagy Északi Háborúban (1700–1721) a Baltikum ismét háborús színtérré vált. Az Orosz Birodalom és Svédország volt a két fő ellenfél. 1710. szeptember 29-én a város harc nélkül kapitulált az orosz seregek előtt. Tallinn ezt követően egészen 1783-ig megtarthatta városi kiváltságait és a helyi törvénykezésben a német nyelvet. 1783-ban II. Katalin megszüntette a város kiváltságait és azt az észt területekkel együtt a Rigai (Livlandi) Kormányzósághoz csatolta. Tallinn Oroszországhoz csatolását követően I. (Nagy) Péter cár még 1714-ben parancsot adott hadikikötő építésére. Ezzel egy időben hajóépítő üzemet is alapított, ami a város iparosodásának is kezdetét jelentette.
Az első világháború és a függetlenség
Az első világháború harci eseményei elkerülték a várost. 1918. február 24-én Észtország Megmentésének Bizottsága Tallinnban kiáltotta ki a független Észt Köztársaságot, amit az észt függetlenségi háborúban sikerült megvédeni. 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Tallinn és Észtország a szovjet érdekszféra része lett. Még ez év nyarán (1940. július 22.) felállították Tallinnban a Vörös Hadsereg első katonai bázisát, előkészítve ezzel az ország hivatalos bekebelezését.
A második világháború és a szovjet korszak
1940-ben a tallinni németeket áttelepítették a Harmadik Birodalomba, a megszállt Lengyelországban felállított Wartheland kormányzóságba.[forrás?] A német Wehrmacht 1941. augusztus 28-án foglalta el a Tallinnt. A szovjet légierő 1944 folyamán többször bombázta a várost majd 1944. szeptember 23-án sikerült a Vörös Hadseregnek visszafoglalnia a németektől. Megalakult az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság. Észtország függetlenségét 1991. augusztus 20-án állították helyre.
Népesség
A lakosság összetétele (2005): 54% észt, 37% orosz, 4% ukrán, 2% fehérorosz
Gazdaság
Tallinn a 13. századtól kezdődően a Hanza-szövetség tagja, a Balti-tenger északi medencéjének meghatározó kereskedelmi központja. A városban megtelepedett német kereskedők jelentős mértékben monopolizálták a Hansa városokból Oroszországba irányuló kereskedelmet. Ez biztosította a jólétet, amit a város középkori építészeti emlékei híven tükröznek. A város hivatalos nyelve egészen 1783-ig a német volt, és a városi tanácsot is a német kereskedők alkották.
Tallinn ipari fejlődésének kezdete 1714.-ben volt, amikor I. Péter orosz cár haditengerészeti támaszpontot és hajóépítő üzemet alapított a városban. A 19. század első felében papírgyár, gyufagyár, gépipari üzemek nyíltak. Az 1877-ben alapított Luther bútorgyár világhírre tett szert.
A Tallinnt Szentpétervárral összekötő vasútvonalat 1870-ben nyitották meg.
A város gazdasági struktúrájában jelentős változást Észtország függetlenségének visszanyerése hozott 1991-ben. Az azóta eltelt évek alatt az ipari termelésben foglalkoztatottak aránya 47%-ról 25%-ra esett vissza. 2003-ban a foglalkoztatottak 74%-a a szolgáltatásban talált munkát. Ez a struktúraváltás a város lakosságának számában is nyomon követhető. Míg 1990-ben a városnak közel 480 000 lakosa volt a lakosok száma 2002-ben mindössze 377 890 főt tett ki. Napjainkban Tallinn legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazatai a bankszektor, az informatikai és elektronikai ipar.
Infrastruktúra
Közlekedés
A Tallinni kikötő
Tallinn napjainkban a Balti-tenger egyik legfontosabb komp kikötője. Közvetlen kompjárat köti össze a következő városokkal:
Finnország Helsinki, Finnország
Svédország Stockholm, Svédország
Åland Mariehamn, Åland, Finnország
Oroszország Szentpétervár, Oroszország
Németország Rostock, Németország
A Tallinni repülőtér (IATA: TLL, ICAO: EETN) a várostól mindössze két kilométerre található. Érdekesség volt a Tallinnt (ICAO: EECN) Helsinkivel (ICAO: EFHE) összekötő menetrend szerinti helikopterjárat, amely azonban 2008. december 19-én megszűnt.
Közúton a Via Baltica (E67, Prága – Helsinki) köti össze Európával. Az útnak része a Tallinnt Helsinkivel összekötő kompjárat.
Észtország tömegközlekedését alapvetően busz forgalommal biztosítják. A vasúthálózat jelentősége elhanyagolható. A Tallinn környéki helyiérdekű vasúton kívül csak egy Tallinnt Szentpétervárral és Moszkvával összekötő vasútvonal üzemel.
Helyi és elővárosi közlekedés
Alacsonypadlós középrészű Tatra KT6 (modernizált KT4) villamos
A helyi közösségi közlekedést az önkormányzati tulajdonban álló Tallinna Linnatranspordi AS működteti, melyet 2012-ben hoztak létre az autóbusz- (TAK), valamint a villamos- és trolibusztársaság (TTTL) összevonásával. A hálózatot 4 villamos-, 7 trolibusz- és 56 autóbuszvonal alkotja. A helyi közlekedés 6 és 23 óra között üzemel, kivéve egyes járatokat, melyek 24 óráig járnak.
A járműállomány a villamosoknál ÈKD Tatra KT4 és KT6 típusú járművekből áll; utóbbiak alacsonypadlós középrésszel rendelkeznek. a trolibusz járműpark sokszínű: legkorszerűbb típusai az alacsonypadlós Ganz Solaris Trollino szóló és csuklós trolibuszok, de mellettük Ikarus 412T, Škoda 14Tr és Škoda 15Tr járművek is közlekednek.
2013 óta elektronikus jegyrendszer működik, ezen kívül a járművezetőknél egy utazásra szóló papíralapú jegy váltható. A közösségi közlekedés használata tallinni lakosok számára díjmentes.
Oktatás, kultúra
Bár Észtország legjelentősebb egyeteme (az Észt Állami Egyetem) Tartuban található, kétségtelenül Tallinn az észt kulturális, és tudományos élet központja. Tallinnban 4 egyetem és közel 20 -jelentős részben magán- felsőoktatási intézmény található. A város legnagyobb egyeteme a Tallinni Műszaki Egyetem, s itt található a Tallinni Egyetem (Tallinna Ülikool – TLÜ) is. Itt van az Észt Tudományos Akadémia központja, a Nemzeti Könyvtár, a Kumu szépművészeti múzeum, az Észt Drámai Színház és az Észt Nemzeti Opera is. Jelentős kulturális intézmény továbbá a Tallinni Orosz Színház is.
Látnivalók
Tallinn látnivalói zömmel a történelmi városközpontban találhatók és gyalogszerrel könnyen elérhetők.
A tallinni városfal egy részlete
Magasan a város felé emelkedő mészkősziklán a Toompea-n található a Livóniai lovagrend 1229-ben épült lovagvárának területe. A Toompea kiemelkedő látványosságai:
Várkastély Az épületet, a lovagvár déli és délkeleti falának lebontása után, 1767-1773 között építtette az akkori orosz kormányzó, kormányzói palotának. Az épület jelenleg az Észt Parlamentnek ad otthont.
Hosszú Hermann-torony
Tallinni dóm: 1219-ben kezdtek hozzá az építéséhez, jelen barokk formáját 1779-ben kapta.
Alekszandr Nyevszkij ortodox katedrális 5 kupolájával. (épült 1894-1900)
A városfal a 15. századi Észak-Európa legjelentősebb védműve volt. Jelenleg a városfal közel 2 km hosszban áll. Áll még 26 torony is. Közülük néhányban laknak, mások üresen állnak, több pedig közintézményeknek, múzeumoknak ad otthont:
Kövér Margó – napjainkban ebben a toronyban van az Észt Tengerészeti Múzeum
Kiek in de Kök Kukkants a konyhába (torony) a Városi Múzeum kiállítóterme
A Városház tér, és az 1402-1404 között épült késő gótikus Városháza. A Baltikum legszebb eredeti állapotában megmaradt késő gótikus építészeti emléke.
A Feketefejűek háza, a nőtlen kereskedők céhének székháza.
Három nővér – 15. századi kereskedőházak
A Szent Olaf-templom építését 1267-ben kezdték, jelen formáját 1450-ben kapta.
Tallinntól keletre Kadriorgban
I. Péter cár nyári rezidenciája (barokk stílusú, 1725-ben épült)
Piritai Szent Brigitta kolostor
Botanikus kert
Rocca al Mare a szovjet időkben, 1964-ben, a Rigai mintára kialakított Észt Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen)
Forrás: Wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
