Talán semmi sem képesebb jobban kifordítani magából az embert, mint a féltékenység…

Elképesztő pusztítóerejű viszály önmagaddal és hatalmas háború a pároddal. A féltékenység nagyon fáj és nagyon tud marni, és ha már így van, általában 2 dolgot teszel: vagy jól rázúdítod a párodra, számon kéred és szorítva a nyakát próbálod hűségre kényszeríteni (ugye, milyen borzasztó még olvasni is? ), vagy megpróbálod elfojtani magadban az érzést, és csillapítani mindenféle ügyes ezós sablonnal, mert hiszen te már tudod, hogy a féltékenység olyan méreg, ami gyorsan megássa a kapcsolat sírját…

Vajon van-e megoldás, technika, nézőpont vagy bármi arra, hogy a féltékenység ne okozzon se benned, se a kapcsolatodban visszafordíthatatlan károkat?

Honnan ered benned a féltékenység? Hogyhogy úgy tud kitörni belőled a sárkány, hogy látszólag semmi kontrollt nem tudsz gyakorolni felette? Létezik-e olyan ember, aki nem féltékeny?

Hol gyökerezik benned a féltékenység?

Hiheted azt, hogy azért vagy féltékeny, mert olyan nagyon szeretsz… azonban ez így ebben a formában sajnos nem igaz, és talán az a jó, ha ebbe a hamis illúzióba nem is ringatod magad.

Amikor ugyanis valóban szeretsz valakit, akkor örülsz, ha az a személy boldog. Igaz?
Örülsz az örömének, lelkesen fogadod, ha új élmények érik és eszed ágában sincs megakadályozni abban, hogy épp boldog legyen. Amikor igazán szeretsz, akkor nem akarod a másik emberre rákötni a “pórázt”, és eltiltani őt attól hogy boldog legyen és örülhessen. Igaz?
A valódi szeretetnek így kellene működnie, azonban ez itt ebben a földi, fizikai létben így csak a legritkább esetekben történik.

Vagyis egészen biztosan nem a valódi szeretet momentumait éled a féltékenység ádáz pillanataiban…

Nem a szíved és nem a szereteted diktálja benned a csúnya érzést, amit féltékenységnek hívsz.

A féltékenység az egód alapműködéseinek, alapprogramjainak következménye, ezért még a legmegvilágodottabb, legtudatosabb bölcsek sem tudják elkerülni ezt az érzést.

Amit azonban elérhetsz a tudatossággal az az, hogy már nem dönt mélybe és nyomorba és nem uralkodik feletted az érzés, de érezni akkor is fogod, hiszen ember vagy, FÖLDI TUDATOSSÁGGAL (egóval).

Az egód 2 alapprogramja a születésed perceiben – másodperceiben – lett része a földi tudatosságodnak, személyiségednek, szellemiségednek. Ezen mind – minden emberi létező – így esik át, így nincs kivétel, aki ne ezt tapasztalta volna meg.

A születésedkor kiszakadtál az anyaméhből, az egységből – ahol anyukád testének úgy voltál része, hogy nem párosult hozzá földi tudatosság még. Nem is tudtad, hogy létezel. Felvettél ugyan néhány ingert, de az 5 fizikai érzékszervedet nem használtad, mert mindent automatikusan kaptál, ami a létedhez szükséges volt.
Nem volt gondod, nem éreztél szagokat, állandó hőmérsékletet érzékeltél, állandó tompa hangokat, látnod nem volt szükséges, ízlelni pedig még kevésbé.

Ebből a nihili békéből születtél meg a földi létre, ahol egyetlen másodperc alatt zúdult rád a külvilág minden hatása és hozta működésbe az 5 fizikai érzékszerveidet. Azzal tudatosult benned, hogy nem az egység része vagy, hanem egy “valaki, aki különálló lény”, hogy születéskor működésbe léptek a fizikai érzékszerveid.
Vajon miért ilyen tragikus pont ez az életeben?

Az egód (a földi tudatosságod, személyiséged) itt kezdett felépülni. Az alapjai pedig a következő programok lettek:

1. A tudatosságod (egó) deklarálta, hogy vagy TE és van rajtad kívül valami, ami nem te vagy: a külvilág. Ezt pedig 5 fizikai érzékszerven keresztül érzékeled. Van egy sor hatás, amit azonnal megéreztél: hangok, illatok, hideg-meleg… stb… és sajnos azt is ekkor tanultad meg, hogy ahhoz, hogy életben maradhass, szükséged van a külvilág “javaira”, mint pl: a levegőre, az ételre… az anyai gondosságra, figyelemre… Ezzel rögvest rögzült a téves alapprogram: hogy ahhoz, hogy túlélj és boldog lehess a külvilágból kell megszerezned a dolgokat. A megszerzés és birtoklási vágy innen ered, innen van benned.
2. A tudatosságod (egód) másik alapprogramja már ehhez kapcsolódik: mert gyorsan rájöttél arra is, hogy amit megszereztél, azt el is veszítheted, és hogy ebből a garanciák nélküli bizonytalanságból nem nagyon van kiút: a félelem így lett a léted meghatározó érzése. A félelem az egós földi tudatosságod második alapprogramja.

Szerencse ám, hogy e 2 program ilyen mélyen beépült, ösztönszinten a létezésedbe, hiszen e kettő együtt adja az életösztönt: amivel képes vagy megszerezni, ami életben tarthat és képes vagy biztonságra törekedni, elkerülni a veszélyeket. Az egód a túlélésed záloga itt a földi létben. Tökéletesen működik: óv téged és utadon tart a túlélésben.

A gond ott van, amikor az egód úgy túlburjánzik rajtad, hogy már nem te irtányítod őt, hanem az egód irányít téged

Ahogyan az egód így átveszi a kontrollt és már teljesen azonosulsz vele, úgy válik egyre távolibbá számodra a valódi önmagad: eredendő éned, a lelked, ott benned: a szíved és szeretet-lényed maga.

A féltékenység benned akkor csap fel, amikor megijedsz, hogy azt az embert, aki magadénak érzel egy másik nő / férfi “elveheti” tőled. A féltékenység az a félelem és birtoklási vágy, hogy azt, akit te a boldogságod zálogának tekintesz, talán elveszítheted. A féltékenység során nem csak a másik nő /férfi fizikai jelenléte idegesít csupán, hanem minden olyan tett, cselekmény, élmény, perc, idő, amit a párod nélküled élhet át. Azok a pillanatok ugyanis, amik nélküled is színesek a számára, azt sugallják feléd, hogy talán nincs szüksége rád. Ha pedig nincs szüksége rád a párodnak, akkor nincs garancia sem arra, hogy te lehess a választottja egy életre.

A féltékenység telve van félelemmel, és birtoklási vággyal, de hozza magával a bizalomvesztést, az önbizalomhiányt, az áldozatiságot, kirekesztettséget, és a kisebbségikomplexust is, és attól függően, hogy milyen mélyen ástad magad el az egód működésed uralma alá, egészen drasztikus vagy szomorú következményekkel is járhat,

Amikor féltékeny vagy, akkor épp a fejedben vagy, és nagyon erőteljesen éled az egód programjait, és ennek még nem is vagy tudatában.

Ezért ahhoz, hogy könnyebb legyen elviselned ezt az érzést, hadd adjak egy kapaszkodót – a saját technikámat a kezedbe. Sok gyakorlással elérheted, hogy nevetni tudj, ha jön a féltékenység, és hogy drámák és gyötrődés nélkül át tudd engedni magadon…

Hogyan válts nézőpontot a féltékenység poklában?

Azt figyeltem meg korábban magamon is, hogy a féltékenység egy kisebbségi komplexust hív elő az emberben. Az egó ugyanis – hogy téged elhelyezhessen a világban – folyton másokhoz méricskél, folyton összehasonlítgat. A féltékenység eseményeiben pedig ez jól meg is erősödik, hiszen épp azt éled meg, hogy egy másik nő /férfi mellett is jól tudja magát érezni a párod… talán azt látod, hogy jobban is, mint melletted, veled.

“Alulmaradtál… ezt szajkózza a fejedben az egós elméd: nem vagy olyan jó, hogy megtartsd a párodat. Valaki jobb és viszi is, és ez a csalfa, aki hűséget ígért, hazudott, és most el is hagy... ” – igaz?
Elhiszed, hogy nem vagy elég jó, hogy nem vagy elég szerethető, hogy téged senki sem fog szeretni és elhiszed, hogy talán innentől magányra kárhoztatik az életed.

Ezek azok a gondolatok, amik táplálják a szenvedésedet, a féltékenységet, és amelyek áldozattá, szerencsétlenné, sérültté tesznek téged ebben a szituációban. Ha így gondolkodsz, ha ilyen gondolatok forognak a buksidban a féltékeny pillanataidban, akkor azt gyorsan és mielőbb vedd észre!

Ezekkel ugyanis épp TE programozod magadat arra, hogy nem vagy szerethető, hogy nem vagy elég jó, hogy nem kellesz senkinek, hogy valaki folyton jobb lesz nálad…

Ezen a HITRENDSZEREN ugyanis van lehetőséged VÁLTOZTATNI. Az alapprogramokon: a birtokláson és félelmeken nincs, de azon, hogy hogyan gondolkodsz később magadról, arról bizony hatalmadban áll módosítani úgy, hogy BOLDOGABB, nyitottabb lehess!

1. Először is ismerd fel és legalább magadnak ismerd be, hogy féltékeny vagy! Lásd, és tudd, hogy az egós elme alapprogramjai kapcsoltak turbó fokozatra a te érdekedben, hogy figyelmeztessenek a veszélyre, hogy itt e földi, fizikai síkon valami és valaki veszélyezteti a megszerzett boldogságodat azzal, hogy “túl jó” hatással van a párodra.
2. Érezd, ne tagadd le és ne tagadd meg a féltékenységet. Kérd meg az egódat, hogy “bátran zúdítsa rád minden fájdalmát” – és ne akard elfojtani! Át fogod élni, de egészen gyorsan térsz “észhez” így magadtól is, hiszen megengedted magadnak, hogy létezz és létezzen benned egy érzés…
3. Aztán amikor jönnek a gondolatok, hogy: “te egy áldozat vagy, nem vagy elég jó, és hogy jaj-szegény-én-nem-szeret-senki“, akkor gyorsan csípd újra nyakon az egódat és kérd, hogy lépjen hátrébb egy picit, mert te egy másik nézőpontból szeretnél ránézni erre az élethelyzetre…
4. Ez a másik nézőpont pedig az előbbihez képest nem bezár téged, hanem nagyon is KINYIT. Egy olyan nézőpont, ami téged és az életedet is egy teljesen új megvilágításba helyez. Egészen konkrétan a következő a valóság ugyanis: “Azzal, hogy a párodat talán elvitte valaki, te nem elhagyott, nem megcsalt és nem áldozat lettél. Hanem egy történés része, ami nem véletlen. A kapcsolatotok itt és most, és így kellett, hogy véget érjen, mert RÁD, egy JOBB, egy SZEBB, egy sokkal BOLDOGABB történet, egy jobb, szebb, boldogabb kapcsolat vár. Az “igazi” az lesz, aki feléd épp azt érzi, amit te, így ezzel a szakítással egy korszak ugyan lezárul, de jön egy jobb – ha ebből ügyesen tanulsz magadról – és miért is küzdenél egy JOBB ELLEN?”

Ha erre az a válaszod, hogy “nincs jobb a Földön se“, és hogy “neked nem kell jobb“, azzal azt mondod, jogy nem kell a boldogság, vagyis az egós elméd még szenvedni szeretne egy kicsit és még ragaszkodik, kapaszkodik a biztos rosszba… sebaj… csak gyakorold ezt az új nézőpontot, mert amint megunod a szenvedést, beláthatod, hogy a jobb ellen nem érdemes tiltakozni.

Az életedet pedig te játszod, így te teremted. Neked van a legnagyobb szereped abban, hogy olyan legyen, amilyen. Te vagy a legnagyobb lehetőség a saját életedben, csak vedd észre! Vedd észre és bízd magad magadra, hogy úgy élhess, ahogyan az a legjobb neked!

Keresd mindig azt a nézőpontot, ami előre visz, ami segít nyitni, ami segít túlélni a szenvedés és ragaszkodás helyett!

Szeretnél még jobban elmélyedni önmagadban? Találni olyan nézőpontokat, amik könnyebbé teszik a nehezebb helyzetek megélését is? Szeretnéd picit jobban szeretni és elfogadni önmagadat? Tarts velünk és néhány hozzád hasonló társaddal a legújabb programunkon, itt: Egó kurzus

forrás: Szabadon Ébredők