Takács Marika az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy meg fog halni – A legendás televíziósra emlékezünk

2020-11-27

Gál Jolán így idézte fel az utolsó találkozásukat: „Ritkán dolgozott, nyugdíjasként nem találta meg igazán a helyét. 'Tudod, elfogadom, megértem, hogy a képernyőn át kell adnom a helyema fiatalabbaknak, de hogy egy ekkora intézményben semmi hasznos tevékenységre nem vagyok jó, azt nem hiszem. A fél életem a televízió, ha elveszik, lebénulok” / Fotó: Fortepan - Rádió és Televízió Újság

Elkeseredésében jelentkezett egy meghallgatásra, majd ő lett a televíziózás első sztárjainak egyike. 23 éve, május 9-én hunyt el Takács Marika.

Takács Marika a Magyar Televízió első igazolt bemondónője volt / Fotó: Fortepan – Kotnyek Antal

Takács Marika (született Takács Mária, asszonynevén Kazimir Károlyné, Resicabánya, 1938. november 25. – Budapest, 1997. május 9.) 1957-től, nyilvános adásai kezdetétől a Magyar Televízió bemondónője, az intézmény posztumusz örökös tagja. Férje Kazimir Károly volt.

1957-ben érettségizett Ferencváros egyik legrégebbi középiskolájában, a Fáy András Gimnáziumban. Az iskola 1983-as jubileumi ünnepségének egyik szereplője volt.

Az ELTE Bölcsészkarán középiskolai tanári diplomát szerzett. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is, közben pedig énekelni tanult.

Alkalmi műsorközlőként figyeltek fel rá. A szigetszentmiklósi, frissen érettségizett leányt egy tehetségkutató énekversenyről hívták be meghallgatásra. A Rádió és Televízió évkönyv szerint a televízió saját bemondónője 1957. július 25-én mondta el első, néhány mondatos konferanszát. A nyilvános magyar televíziós adások sugárzásának kezdetétől a Magyar Televíziónál dolgozott.

Közreműködött több szórakoztató műsorban, filmben, illetve a Magyar Rádió adásaiban és szerepelt színpadi műsorokban is. Az 1965-ben az Erkel Színházból közvetített Tessék választani! adást Novotny Zoltánnal vezette közösen. Ugyanebben az évben egy Népstadionban megrendezett koncerten angolul üdvözölte a fellépő Louis Armstrongot. 1966-ban és 1967-ben a táncdalfesztivál társműsorvezetője volt.

1988-ban Molnár Miklós Balázs Béla-díjas tévéoperatőr és fotóművész vele készítette el az első – és sokáig egyetlen – színes, tükrös kamerával három dimenzióban forgatott interjút, melyet azonban a készítő is csupán 2008-ban láthatott.

58 évesen, mellrákban hunyt el. A Magyar Televízió emlékműsort sugárzott róla. Az intézménynek 1998 óta posztumusz örökös tagja. Férje Kazimir Károly rendező, színigazgató volt. Lánya, Kazimir Anna Mária újságíró, sajtóreferens, és 2005-ben diplomamunkaként ötven perces dokumentumfilmet forgatott édesanyjáról A nevetés és a felejtés filmje címmel.

Díjai, elismerései

Az MRT elnökségének nívódíja (több tévéműsor vezetéséért, 1973)[16]
A Szocialista Televízióért Emlékérem (1982)[17]
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)
Magyar Televízió posztumusz örökös tagja (1998)

Filmjei

Szerelem csütörtök (Fejér Tamás – 1959)
Mikszáth életútja (rövidfilm – 1960)
Délibáb minden mennyiségben (Szinetár Miklós – 1962)
Miért rosszak a magyar filmek? (fekete-fehér filmszatíra, Fejér Tamás – 1964)
City of Fear (Peter Bezencenet – 1965)
Patyolat akció (Fejér Tamás – 1966)
Ezek a fiatalok (Banovich Tamás – 1967)
Gyula vitéz télen-nyáron (Bácskai Lauró István – 1970)
Hahó, Öcsi! (Palásthy György – 1971)
Zenés TV színház (epizódok: Örökzöld fehérben feketében 2., 1974; Lót, 1985)

A televíziózás hőskorában igazi legendának számított Takács Marika, aki „bemosolyogta magát szinte minden magyar lakásba”. Ő volt a Magyar Televízió első igazolt bemondója, aki az utolsó éveiben sem tudta elfogadni, hogy mellőzik.

Huszonhárom éve már, hogy – mindössze 58 évesen – 1997. május 9-én itt hagyott minket. Életét a Fortepan képei és az Arcanum blog segítségével idézzük fel:

Galéria

1 / 8 A 20 éves Takács Marika 1958-ban így beszélt a kezdetekről a Magyar Ifjúságban: „Az érettségi után megpróbálkoztam a Színművészeti Főiskolával. Nem sikerült. Aztán kértem a felvételemet a bölcsészkarra. Ez sem sikerült! Nagyon letörtem, s szentül meg voltam győződve, hogy az életben nekem már semmi nem fog sikerülni… Egy ideig otthon búslakodtam, aztán elmentem az Óra és Ékszer Vállalathoz bolti kiszolgálónak. Amikor tavaly nyáron a televízió bemondónőket keresett, én is jelentkeztem…” / Fotó: Fortepan – Rádió és Televízió Újság

2 / 8 Az első adás próbájára így emlékezett a Magyar Ifjúságban: „Olyan nagyon meg voltam ijedve, hogy a rendező tanácstalanul állt, és nem tudta, hogy mit kezdjen velem. Végül abban állapodtunk meg, hogy én be fogok mutatkozni a képernyőn, és megkérem a nézőket, hogy ne haragudjanak rám az esetleges hibákért, mert én most állok először a kamera előtt!” / Fotó: Fortepan – Kotnyek Antal

3 / 8 A rendszeres tévés műsorszolgáltatás hivatalosan 1957. május elsején indult Magyarországon. Takács Marika volt az első bemondó, akit státuszba vettek a Magyar Televízióban. Első felkonferálása bemondóként 1957. július 25-én hangzott el a stúdióban / Fotó: Fortepan –

4 / 8 1963-ban a Magyar Rádió büféjében. 1959 és 1971 között több filmben is szerepelt, így feltűnt a Szerelem csütörtökben és a Hahó, Öcsi!-ben is. 1988-ban Molnár Miklós tévéoperatőr vele készítette el az első színes három dimenzióban forgatott interjút / Fotó: Fortepan – Szalay Zoltán

5 / 8 A bemondók csapata 1967-ben: Takács Marika (balról), Lénárd Judit, Tamási Eszter és Varga József / Fotó: Fortepan – Rádió és Televízió Újság

6 / 8 „Beszédtémává vált, hogyan fésüli a haját, miképpen festi a szemét, milyen hangsúlyokat használ…” Férjével, Kazimir Károly színházigazgató és rendezővel nagy szeretetben éltek. Lányukat, Kazimir Annamáriát 42 évesen hozta világra. A sors ajándékának tekintette őt, hiszen az orvosok már nem biztatták azzal, hogy gyermeke lehet. A szülés után csomót fedeztek fel a mellében – tíz évig abban a tudatban élt, hogy a daganat jóindulatú…/ Fotó: Fortepan – Kotnyek Antal

7 / 8 Senkinek nem beszélt a betegségéről, titokban járt orvoshoz. A végsőkig tartotta magát, nem hitte el, hogy meg fog halni. Mindössze 58 éves volt, amikor szervezetét legyőzte a gyilkos kór 1997-ben. Férje két évvel később hunyt el, közös sírban, a Farkasréti temetőben nyugszanak / Fotó: Fortepan – Rádió és Televízió Újság

8 / 8 Gál Jolán így idézte fel az utolsó találkozásukat: „Ritkán dolgozott, nyugdíjasként nem találta meg igazán a helyét. ‘Tudod, elfogadom, megértem, hogy a képernyőn át kell adnom a helyem a fiatalabbaknak, de hogy egy ekkora intézményben semmi hasznos tevékenységre nem vagyok jó, azt nem hiszem. A fél életem a televízió, ha elveszik, lebénulok” / Fotó: Fortepan – Rádió és Televízió Újság