Gyurcsány Ferenc lemondásával egy korszak zárult le a magyar politikában. Egykori miniszterelnökként emlékezetes kijelentése volt: „Hazugságokra nem lehet igaz országot építeni.” Ez a gondolat a közéleti viták egyik gyakran idézett mondata lett, mely máig ható érvényességgel jelenik meg a politikai diskurzusban.
Miközben az aktív politikától egyre inkább visszavonult, Dobrev Klára, volt miniszterelnök-jelölt továbbra is jelentős szereplője az ellenzéki oldalnak. Célja – ahogy azt többször is kinyilvánította – a baloldali erők egységesítése és egy alternatív kormányzati elképzelés felmutatása a választók számára.
A közelmúltban feltűnt új politikai szereplő, Magyar Péter is aktívan részt vesz az ellenzéki tér újrarendezésében. Egy év alatt sikerült jelentős figyelmet kivívnia magának a közéleti vitákban és rendezvényeken való megjelenéseivel. Vitatott, mégis megkerülhetetlen alakja lett a hazai politikai életnek.
A jelenlegi kormányzati narratíva szerint e szereplők megjelenése és a mögöttük húzódó politikai szándékok a „lengyel modell” magyarországi alkalmazására utalhatnak. Ez olyan politikai konstrukciót jelenthet, amelyben – még egy kormánypárti választási győzelem esetén is – két markáns ellenzéki erő koalícióra lépve megpróbálhat parlamenti többségre jutni.
Orbán Viktor miniszterelnök ezt a jelenséget a „Dobrev–Tisza-koalíció” kifejezéssel illette, utalva arra, hogy a politikai szövetségek mögött nemcsak ideológiai, hanem geopolitikai hatások is állhatnak. A kormány álláspontja szerint az ellenzéki kritika – miszerint a jelenlegi hatalom szétosztja a közvagyont és a gazdasági előnyöket – nem veszi figyelembe a gazdasági mutatók alakulását, köztük a nemzeti vagyon növekedését vagy az életszínvonal fenntartására tett intézkedéseket a pandémia és háborús kihívások közepette.
Ugyanakkor az ellenzéki oldal képviselői gyakran az átláthatóság, az európai uniós normák, a demokrácia megerősítése és az intézményi függetlenség irányába mutató reformokat hangsúlyozzák. A két oldal között így nemcsak kormányzati teljesítmény, hanem világnézeti és szuverenitási kérdések mentén is éles viták húzódnak.
A választók számára a következő hónapok fontos időszakot jelentenek: tájékozódniuk kell az egyes politikai szereplők programjairól, értékelniük kell az elmúlt évek tapasztalatait, és dönteniük arról, milyen irányt látnának szívesen Magyarország jövőjére nézve.
