2015. 06. 02.
forrás: Reuters, Fiatal nagy fűrészesrája a Charlotte Harbor tölcsértorkolat-rendszerben. (Fotó: Reuters)
Floridai kutatók szűznemzéssorozatot dokumentáltak egy kritikusan veszélyeztetett fűrészesrájafajnál, amelyet a túlhalászat és élőhelyének pusztítása a kihalás szélére sodort.
Hétfőn bejelentették, először figyelték meg a szűznemzést (partenogenezist), avagy párzás nélküli szaporodást egy gerincesnél természetes környezetében. Úgy hiszik, egyes nőstények azért folyamodhatnak az aszexuális reprodukcióhoz, mert a nagy fűrészesrája egyedszáma olyan alacsony, hogy talán nincs is lehetősége a párzásra.
Andrew Fields, a New York-i Stony Brook Egyetem kutatója kifejtette, néhány esetet feljegyeztek már hüllőknél, madaraknál és cápáknál fogságban, ami felveti a kérdést, mennyire lehet elterjedt ez a szaporodási mód a természetben.
A partenogenezis során a nőstény petesejtjéből anélkül fejlődik magzat, hogy hímivarsejt megtermékenyítette volna. A petesejt születéséhez egy prekurzor sejt négy sejtre osztódik, ebből az, amelyik végül petesejtté alakul, megőrzi a kulcsfontosságú sejtstruktúrákat és a zselészerű citoplazmát, a másik három többlet genetikai anyagot tartalmaz.
A szűznemzés során eme sejtek egyike hímivarsejtként funkcionál és összeolvad a petesejttel. Az így „megtermékenyített” petesejt az anya genetikai diverzitásának felét hordozza, ami lehetővé teszi a folyamat szűrését genetikai tesztekkel.
Fiatal nagy fűrészesrája a Charlotte Harbor tölcsértorkolat-rendszerben (Fotó: Reuters)
A nagy fűrészesráják a délnyugati floridai tölcsértorkolatokban látnak napvilágot, és itt élnek hároméves korukig, amikor is kimerészkednek az óceán part menti élőhelyeire.
A kutatók a beltenyészetet vizsgálták a fajnál, amikor felfedeztek hét – a vizsgált csoport 3 százaléka – egészséges, szűznemzés révén született egyedet.
A ráják a Peace és Caloosahatchee folyóból származnak, amelyek a Charlotte Harbor tölcsértorkolat-rendszerbe ömlenek.
A fűrészesrájának lapított, cápaszerű teste, hosszú, lapos orra van, mindkét oldalán egy sor foggal, amelyet a zsákmány fellelésére, elkábítására és megölésére használ. Testhossza elérheti az 5,5 métert.
Populációs összeomlásukat az élőhelyek pusztulása és a nem szándékos túlhalászat – más fajoknak kitelepített hálókba gabalyodás – váltotta ki. 2003-ban kaptak szövetségi védelmet.
A kutatásról a Current Biology folyóirat számolt be.
