Mecsek hegység
Orfű
Szuadó-völgyi barlang
Kalandos barlangtúráinkon lehetõséget biztosítunk, hogy bárki kipróbálhassa a barlangászást, próbára tegye magát egy igazi, overallos barangtúrán. A látogatók számára kiépített barlangok szépségeit kiegészítve itt egy igazi barlangi kaland vár a jelentkezõkre, ahol képzett vezetõk segítségével egymagának kell a barlangi terepviszonyokkal megküzdeni, és ügyességét próbára tenni. A túra során rengeteg érdekességet tudhatnak meg a barlangjárással, barlangkutatással, a barlangok keletkezésével, fejlõdésével kapcsolatban.
Tehát egy másfél-két órás túrát ajánlunk egy nem kiépített, de mégis nagyon biztonságosan járható barlangba, amely igazi kaland: csapatok, családok öszetartását erõsítõ csapatjáték, ezáltal bárkinek a barlangászat szépségeit bemutató maradandó élményt jelenthet.
A barlangtúrán való részvétel nem igényel elõzetes felkészültséget és átlagon felüli fizikumot, állóképességet.
Ajánljuk baráti társaságoknak, családoknak, cégeknek egyaránt.
A túra célpontja
Szuadó-barlang
A nyugat-mecseki karszton, Orfû községtõl délre húzódik a Mecsek hegység egyik legvadregényesebb völgye, a Szuadó-völgy. Ebben a völgyben található barlangokba tehetnek kirándulást azok, akik a kalandos barlangtúránkat választja. A barlangtúra időigénye mintegy 1,5-2 óra.
A Szuadó-barlang (kataszteri száma: 4120-69) a Nyugat-Mecsekben, a Szuadó-völgyben, az Orfûi Vízfõ-forrásbarlangtól mintegy 2,78 km-re délre található a völgytalp keleti szélén. Koordinátái: YEOV = 580676 XEOV = 86041 ZBf = 303 m. A barlang védettségi foka: kiemelt jelentõségű. Hossza 345,39 m, mélysége -51,82 m, ezzel a Mecsek negyedik leghosszabb és negyedik legmélyebb barlangja. Megközelítése a Pécs Abaligeti műútról délnek letérve a kék +-en gyalogolva a legegyszerűbb.
A Szuadó-nyelõ az Orfûi Vízfõ-forrásbarlang vízgyûjtõterületéhez tartozik, s a Jakab-hegy felõl érkezõ Orfûi-patak vizét vezeti a mélybe. A patak átlagos vízhozama 200 l/perc, árvízi vízhozama 500-1000, de akár 3-4000 l/perc is lehet. A barlang pontosan a Hetvehelyi Dolomit Formáció Viganvári Mészkõ Tagozata és a Misinai Formáció Csoport Rókahegyi Dolomit Formáció határfelületén alakult ki. A Rókahegyi Dolomit a Szuadó-völgyben erõsen földes, makroszkóposan inkább homokos-agyagos márgának tûnik, mint dolomitnak. Ezzel szemben a Viganvári Mészkõ a dolomithoz képest nagyon kemény kõzet. Vékonyréteges, sokszor lemezes, egészen sötét színű, bitumenes és erõsen kovás kifejlõdésû mészkõ. A járatok alsó része általában szûk és éles peremekkel, bemarásokkal jellemezhetõ eróziós formákban gazdag mészkõbõl, míg a járatok felsõ része tágas, inkább horizontális, mint vertikális megnyúlású, eróziós formákban szegény dolomitból áll. A barlang elsõsorban kõzethatáron, rétegek mentén alakult ki, de preformációjában a tektonikai vonalak is szerepet játszottak. A járatok fõ iránya a területre jellemzõ ÉK-DNy-i haránttörések irányát követi.
A Szuadó-barlang 5 részre tagolható:
1. Bejárati szakasz
2. Felsõ, hasadékbarlang jellegû szakasz
3. Középsõ szakasz, Csobogás-teremtõl a Nagy-aknáig
4. Nagy-akna
5. Nagy-akna utáni patakos szakasz
1. Bejárati szakasz
Az 1994. októberében és decemberében kibontott Szuadó-nyelõ a nemkarsztos vízgyûjtõ területrõl a karsztra érve az elsõ víznyelõ. A víz itt egy kb. 1,5 m hosszú és 0,5 m magas dolomitszikla alatt tûnt el, mielõtt a patakot a feltáró munka érdekében a lejjebb található inaktív nyelõkbe tereltük. A barlang bejáratát kõfallal biztosítottuk az árvízi betörésektõl, és egy vízszintes helyzetû acélajtóval lezártuk.
A Szuadó-nyelõt kitöltõ törmelékösszlet viszonylag vékonynak, mintegy 1-3 m vastagnak bizonyult. A törmelék osztályozatlan, a bejárat felett álló hatalmas több tonnás tömbtõl az egészen apró kavicsig minden méretû kõzettörmelék megtalálható közöttük. A víznyelõben a felszíntõl 2 méterre már teljesen tisztára mosott, csak karbonátos kõzetdarabokból álló, éles peremû kõzettörmelék fordult elõ, melybe a felszínrõl behordott homokkõkavicsok ékelõdtek. E kavicsokat már itt mangánkéreg vonta be. A nyelõ törmelékeiben kõzetdarabokat és mangánkérges kavicsokat összecementáló cseppkõbekérgezések is szép számban elõfordultak. Ez arra utal, hogy a nyelõ életkora több ezer éves lehet, mivel ilyen vastagságú és tisztaságú kalcitkéreg kialakulásához mindenképpen hosszabb idõ és megfelelõen tágas és állékony, üledéktõl mentes üreg kellett.
Ehhez a szakaszhoz a nyelõ törmelékhalmazában elhelyezkedõ, de a már betömedékelt Bejárati-árok, Bejárati-kuszoda és Vakjárat, illetve a még most is szabadtérrel rendelkezõ Forduló és a mai bejáratot jelentõ, de jórészt már szálkõzetben kialakult Polcos-terem tartozik.
A Polcos-terem bejárati szakaszhoz való sorolását a felszínhez közeli helyzete, a Hasadéknál magasabb elhelyezkedése és a részbeni törmelékes felépítése indokolja. Ez a barlang legmagasabban kialakult természetes ürege. Felsõ vége egy méter híján a felszínre nyúlik, így itt csak vékony üledéktakaró fedi. Azonban ez a tömör szálkõzet és mederhordalék-törmeléket tartalmazó, mátrixában homok és kõzetliszt frakciójú, alluviális üledékréteg is elég volt arra, hogy nem itt, hanem 1.5 -2 m-rel távolabb, az elsõ bontási ponton lépjen be a patakvíz a barlangba, és az omladékban haladva csak késõbb törjön be a Polcos-terem alsó szakaszába. A „terem” mintegy 7.5 m hosszú, lefelé – a víz eróziós energiájának növekedésére utalva – szélesedõ, a bejárat közelében laposabb és szûkebb, lejjebb megközelítõleg kör keresztmetszetû és tágasabb. Alsó vége 5.5 m-rel van a völgytalp alatt. Itt kb. 1.4 m átmérõjû a járatkeresztmetszet. Fedõje, feküje és déli oldalfala szálkõzetben alakult ki, északi oldalfalát pedig nagyméretû, összetöredezett, de helyükbõl csak épphogy kimozdult blokkok alkotják, közéjük ékelõdõ kisebb szálkõzet törmelékkel. A terem feküjén közepes méretû, a talptól elvált, igen éles víz marta formákat hordozó szikladarabok helyezkedtek el. Ezek között fekete vas- és mangán-oxid kéreggel bevont mederkavicsok feküdtek. Egyéb barlangi képzõdményeket a Polcos-teremben nem találtunk. A járat végén egy részben eltömõdött 10-20 cm-es, a teremmel csak kis szöget bezáró, közel É-D-i irányú, a Hasadékban folytatódó repedés jelentette a folytatást.
Morfológiája és méretei arra utalnak, hogy részleges inaktivitása (mert természetesen felsõ végén jelentõs szivárgással kell számolnunk), viszonylag új keletû, amiért a legnagyobb kapacitású és idõben legtartósabban – bár mint a példa is mutatja szakaszosan – működõ nyelõjáratnak kell tekintenünk.
2. Felsõ, hasadékbarlang jellegû szakasz
A második szakasz egy jellegzetes, közel függõleges szûkülettel kezdõdik, ez a Postaláda. Ezen keresztül jutunk a Hasadékba, amely egy jól kimutatható gyûrõdés mentén alakult ki. A gyûrõdésben résztvevõ kõzetekben a gyûrõdés tengelyén más-más szintekben elhelyezkedõ rétegekben eltérõ térrövidülés, illetve tágulás következik be, ami puhább kõzetekben plasztikus alakváltozással, keményebb kõzetekben pedig összetöredezéssel járhat. Így feltehetõleg a területet ért gyûrõdés következtében a Viganvári Mészkõ és a Rókahegyi Dolomit réteghatárán a deformációval együtt elcsúszás is történt, ami a puha és kevéssé kötött dolomit fellazulásával, összetöredezésével járt, ami azután könnyen erodálódhatott. A Hasadék mintegy 11 m hosszú, hosszmetszetében hullámosan változó magasságú. A legmagasabb a Bázispontnál (3 m), a legalacsonyabb a Nadrágszaggatónál (alig 20 cm). A hasadék síkja pontosan K-Ny-i irányú, így É-i dõlésû. A dõlésértékek a járható szakaszokon 45-75o között változnak, felfelé meredekebbé válnak, lefelé egyre laposodnak. A Csobogás-teremben, ameddig követni lehet a hasadék lefutását, már alig több mint 10o, a felszínen a Bejárati-árokban pedig közel 80o-os a rétegdõlés. A bejárattól 6-8, majd 12-14 m-re található kõzetkibúvásokban pedig egyre kisebb dõlésértékek mérhetõk.
A barlang felsõ szakasza az eróziós formákat, némi cseppkõbekérgezést, és mangánkérges kavicsot nem számítva jelentõs barlangi képzõdményekkel nem rendelkezik. A járatok álfenekét a Nadrágszaggatóig víztiszta eróziós formákat mutató szálkõzet, szintén tisztára mosott, fõleg a fedõ és a fekü közül kiszakadt kõzettörmelék és néhány mangánkavics alkotja. A szûkület után agyagos kõzettörmelék borította az aljzatot, azaz a beömlõ patak vize még a Nadrágszaggató elõtt elnyelõdött, és a hasadékot kitöltõ üledékekben folytatta útját. A fedõ nagyon laza és könnyen kipergõ puha dolomitból áll. A Hasadék átlagos szélessége 1 m körüli, de mind felfelé, mind lefelé elkeskenyedik a járat, a hasadék összezár. A fedõben a Bázispont felett és a Hasadék K-i végében rányelõk találhatók, melyek tiszta kõzettörmelékkel kitöltöttek. Ezek felfelé folytatódnak, s legalább 1-2 m-re belátható a lefutásuk. A Hasadékhoz a Nadrágszaggatónál egy kicsinyke terem, a Tömedék-terem kapcsolódik, melybõl ember számára járhatatlan keresztmetszetû csatorna nyílik a Csobogás-terem irányába, feltételezhetõen a hasadék eltömõdött részein keresztül.
3. Középsõ szakasz, Csobogás-teremtõl a Nagy-aknáig
Ez a szakasz tulajdonképpen a Csobogás-termet, a Gumóst, a Cseppköves-termet, a Nagyomlást, az Álló-termet, a Mese-kanyont a Sára-forrással és Sára-vízeséssel, a Lapos-termet, és a két utóbbi között a Gilisztást és a Kezes-lábast foglalja magába.
A járatok nem hasadékszerûek, hanem a karbonátos kõzetekbe bemaródtak. A Csobogás-teremtõl kezdve már nem két különbözõ kõzetbõl álló réteglap közötti hasadékszerû, hanem általában 1/1-es magasság/szélesség aránnyal jellemezhetõ járatkeresztmetszet az uralkodó. Az oldalfalak a mészkõ lemezessége miatt csipkézettek. Néhol 20-30 cm-es mélységû, hosszú, egybefüggõ párkánysorok húzódnak végig az oldalfalakon. A barlang kialakulásának kezdeti stádiumában elõször a puhább dolomit erodálódott széles, illetve lapos szelvényû barlang keresztmetszetet létrehozva. A barlangfejlõdés késõbbi stádiumában, amikor már a dolomitban az összefüggõ járatrendszer kialakult, megkezdõdött a keményebb mészkõbe is a bevágódás. Ettõl kezdve a patak eróziós tevékenysége a Viganvári Mészkõre tevõdött át. A dolomit csak árvizek idején és fõleg a szûk szelvényû járatszakaszokon pusztult idõszakosan tovább. A párkányokon minden esetben vastag, agyagos-homokos üledéktakaró található. Ez azt mutatja, hogy a Szuadó-barlang a fejlõdésének bizonyos (legalább egy) stádiumában teljesen feltöltött állapotban volt.
Itt jelentkeznek elõször a klasszikus barlangi képzõdmények, a cseppkövek, a borsókövek, a különféle kalcitbekérgezések, kiválások. Cseppköveket a Csobogás-teremben láthatunk elõször. Sokfelé fellelhetõek a függõcseppkövek, melyek átlagos mérete 5 és 10 cm között van. Sztalagmitok ritkábban, fõleg az áradástól is védett, magasabb párkányokon helyezkednek el. A legnagyobb állócseppkõ mérete 20 cm (Fallosz). A barlang mennyezetén található képzõdmények között heliktitek is elõfordulnak alárendelten. Borsókõvel a kutatás során már az omladékban is találkoztunk. Ezek CaCO3-ban túltelített légnedvességet tartalmazó barlangi levegõ rendszeres áramlására utaltak. Jelenlétük a gyors képzõdésükre utal, ha az állandóan alakuló, egységeiben malomkõszerûen õrlõ mozgást végzõ törmelékben kifejlõdhettek. Borsókövek legnagyobb mennyiségben a Csobogás-terem után található igen szûk járatszakaszon fordulnak elõ. Itt a járat felsõ részén mind a dolomit, mind pedig a mészkõ teljes felületét borsókõ borítja. Színük egészen sötét barna, és az átlagoshoz képest is matt. Alakjuk deformált, ami az áramló barlangi levegõbõl való kiválásra utal. A Gumós környékén ugyanis a leszûkült keresztmetszetben a gyorsan és folyamatosan áramló barlangi levegõ ideális feltételt jelenthet a kiváláshoz.
A Nagyomlást követõ részen, a talp nyugati oldalán egy közel állandó 5,5 l/perces hozamú, feltételezhetõen függõ karsztvízbõl táplálkozó forrás fakad, a Sára-forrás. Innentõl a járatot aktív vízfolyás kíséri. A patak szemmel láthatóan meanderezni igyekszik, ami a Nagyomlás kõzettörmeléktõl mentes oldalán, a Mese-kanyonban, illetve a Lapos-teremben kitûnõen felismerhetõ. A félkörívesen hajló járatok (meder) hosszabb ívén folyik és végzi pusztító tevékenységét a barlangi patak, mint ahogyan minden felszíni meanderezõ vízfolyásnál is ez a mechanizmus érvényesül. A Nagyomlás patakmedre 5 m hosszban álfenékkel rendelkezik, ami szinte teljesen kalcitból áll. Érdekes kifejlõdést jelent a Mese-kanyon végén, egy gát mögül kibugyogó víz által lerakott, zegzugos, formagazdag, organikus mésztufa képzõdmények formájára emlékeztetõ kiválás is.
A barlangi képzõdmények közül a mangánkérges kavicsok szinte a barlang egészére egyformán jellemzõek, mind víztiszta szabad hordalék, mind pedig eltemetett üledék formájában. A József Attila Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kõzettani Tanszékén végzett RFA vizsgálatok alapján a kéreg összetételében a mangán és a vas dominál. Más magyarországi példák és vizsgálatok alapján feltételezhetõ, hogy a kiválásában itt is az organikus tevékenység játssza a fõ szerepet. A kavicsok túlnyomó része homokkõ, elenyészõ százaléka pedig mészkõ anyagú. Ez a vízgyûjtõ területen található kõzetek megoszlására és arra utal, hogy a kavicsok egytõl egyig felszíni eredetûek.
4. Nagy-akna
A Nagy-akna tipikus harangakna. Mintegy 15 m magas és kb. 8×8 m-es alapterületû. Mennyezete kupolaszerûen záródik. Az akna függõleges helyzetben található rétegek között alakult ki. A déli oldalán egy párkány található, melyet a befolyó patak alakított ki folyamatos hátravágódásával. A párkány kb. 5 m magas. Az innen lefutó víz 7,5 m-es szabadeséssel zuhan a kisebb-nagyobb sziklák törmelékébõl álló aknafenékre. A Nagy-akna tetejébe vezetõ Lapos-terem fedõjében sikerült egy valódi vetõt azonosítani. A vetõ két oldalán egymással szöget bezáró rétegek, ezek között pedig agyagos mátrixú, legalább 10 cm vastagságú, törmelékdarabos vetõbreccsa található. A Nagy-akna elõtt és után a rétegek közel vízszintes dõlésûek, szemben az aknában tapasztalható függõleges rétegekkel. Feltételezzük, hogy a Nagy-akna tulajdonképpen egy feltolódási zóna mentén alakulhatott ki. Képzõdményeit néhány különbözõ színû cseppkõcsoport jelenti. Az akna leküzdésére három tagból álló acéllétrát építettünk be. Ennek állapota sajnos már nem kielégítõ.
5. Nagy-akna utáni patakos szakasz
2000-ben egy kutató akna segítségével, amelyet fával kiácsoltunk, sikerült megtalálni a Nagy-aknából kilépõ patakot az akna északi falának tövében, amely eredményeképpen elõször egy 20 m hosszú új járatszakaszt, majd az I. szifon 2006 tavaszi áttörését követõen újabb 63 m hosszúságú cseppköves barlangszakaszt tártunk fel. Az új szakaszba a Nutellás-terem, az I. szifon, az 56-os folyosó, a Lóitató, az Erdõ, az Aqua-park, a Fátyolkás-terem, a Hasfelmetszõ és a Mosoda tartozik.A Nagy-akna utáni járat elsõ 5 métere az akna törmelékének és a szálkõfalnak a határán, egy agyagdombon halad (Nutellás-terem), majd egy tereplépcsõt követõen réteglap mentén szálkõ járatban folytatódik. Itt a rétegek már közel vízszintes dõlésûek (10o). Itt csatlakozik be újra a patak jobbról a törmelék alól. A járat hirtelen jobbra fordul, s elérjük az I. szifont, ahol tulajdonképpen a réteglapokra merõlegesen halad a patak. A vízbe lógó réteglapokat kellett áttörnünk a továbbhaladáshoz, mintegy 5 m hosszúságban. Az I. szifon után a járat újra balra tart, s eleinte réteglapok között halad az alacsony magasságú járat (56-os folyosó), majd egy közel függõleges hasadék mentén kitágul. Az Erdõben a barlangra eddig nem jellemzõ cseppkõgazdagság tárul elénk. Elsõsorban sztalagtitok, fõleg szalmacseppkövek, borsókövek és cseppkõlefolyások láthatók. Több felé mangán kiválás figyelhetõ meg. Balra a teremben agyagdomb kíséri a patakot. Az Aqua-park tulajdonképpen egy szûkület, a talpi réteglapon a patakkal együtt bújunk át a Fátyolkás-terembe. Itt kétoldalt agyagrézsü kíséri a bevágódott medret. A Hasfelmetszõ szûkületét egy agyagos szifonkerülõ járattal sikerült kikerülnünk, ezen átbújva jutunk a jelenlegi végpontot jelentõ Mosodába. A Mosoda egy szifontó, nagy mennyiségû homokos és agyagos üledék felhalmozódással, mintegy -1,5 m mély vízzel. A terem ÉK-i oldalában a vízszint alatt 40 cm-el szûk járat sejthetõ a réteglapok mentén, de egyenlõre nem járható.A barlang újonnan felfedezett alsó szakasza lényegesen eltér a korábban megismert felsõbb szakaszoktól. Jellemzõen aktív patakos járat, s uralkodóvá válik a tektonikai preformáltság. A hasadékrendszer mentén intenzív cseppkõképzõdés figyelhetõ meg (szalmacseppkövek, sztalagmitok). A korábban megfigyelt ÉK-DNy-i irányultságtól eltérõen erre a barlangszakaszra az ÉNy-DK-i irány.
Szükséges felszerelések
A túrához szükséges sisakot és fejlámpát, elemet és a szakvezetést a túravezetõk biztosítják minden résztvevõnek.
Ruházat:
Lehetõség van – elõzetes jelzés alapján – az egyesülettõl barlangász overallt bérelni. Ez egy erõs, nehezen szakadó anyagból készült, viszonylag vízálló overall.
A barlangász overall viszont nem elengedhetetlen, bármilyen erõs játszós ruha alkalmas barlangászatra. Olyan ruha használata javasolt, ami erõs, nehezen szakad, és legfõképpen nem sajnálja a viselõje.
Két réteg ruha javasolt, hiszen az overall vagy külsõ ruha alá kell egy aláöltözet, mivel a barlangban csak 10 fok van. Erre a legjobb egy strapabíró melegítõ ruházat. Szintén olyan, amit nem sajnálnak, mert a barlangi sár trükkös és bekúszik még az overall alá is.
Aláöltözetre akkor is szükség van, ha overallt bérelnek!
Lábbeli:
A barlangászok általában gumicsizmát használnak, de ebbe a barlangba nem olyan fontos (nincsen állandó patak benne). Igazából ide bármilyen zárt cipõ megteszi, amit nem sajnálnak, ha sáros lesz. A régi idõkben a barlangászok pl. tornacipõt használtak.
A túra indításához minimum 4 fõ szükséges. Minimum korhatár: 10 év.
Költségek:
A túra ára: 3.000 Ft/fõ
Lehetõség van barlangász overall bérlésére is, ennek díja: 1000 Ft.
Forrás:Wikipédia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Szuadó-barlang
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
