Mindannyian emlékszünk, mennyire izgultunk egy felelés előtt vagy a témazáró dolgozat írása közben, de vannak diákok, akiket már az iskolába való belépés is kikészít idegileg.
Mit minden más mentális, illetve lelki probléma a szorongás is lehet betegség, amit valami elő idéz és megnehezíti egy diák, vagy akár bármelyik felnőtt minden napjait.
Ha ez tényleges orvosi segítséget igényel, miért kezeljük még mindig úgy azt a diákot, aki olyan szinte szorong, amikor az egész osztály elé ki kell állnia, mintha csak simán nem készült volna?
A szorongás sokszor más lelki problémákkal társul és jellemzően valamilyen trauma után alakul ki. Amikor a szorongás rátör az illetőre a legtöbb esetben remegni kezd, nem tud megszólalni, és akkor is retteg, hogy megbotlik a nyelve és valami butaságot mond vagy teljesen leblokkol a félelemtől és lehet, hogy meg a saját címét se tudná megmondani. Sokunknál ez már az iskola épületébe való belépéskor elkezdődik, érezzük azt a bizonyos görcsöt a gyomrunkban, ami csak ilyenkor jön elő.
Előfordul az is, hogy a boltban az eladóhoz sem merünk hozzá szólni, megkérdezni, hogy van más méretű póló vagy hogy hol találjuk a tejet. Nem, ez nem azért van, mert gyerekesek vagyunk, és nem nőttünk még fel, mert ez egy felnőtt embernek nem szabad teher legyen, bár sokszor már gyerekkorban elkezdődik, hanem azért van, mert képtelenek vagyunk mások számára egyszerű feladatokat idegeskedés és túlgondolás nélkül megcsinálni.
A szorongással szenvedők nem, hogy gyengébbek emiatt, hanem pont, hogy sokkal erősebbek, hiszen sokunknál ezek az érzések évekkel azelőtt kezdődnek, hogy bárki észrevenné. Ez nem azt jelenti, hogy nem nehezebb így az élet, szóval igenis türelmesnek kell lennünk másokkal, mert sosem tudhatjuk, hogy az illető nem épp egy pánikroham szélén áll-e.
Igen, pánikroham is járhat a szorongással, mivel a szorongás egy általános megfogalmazás, ami lehet pánik betegség, szociális szorongás, OCD, PTSD és más egyéb mentális problémák, melyekkel egyedül lehetetlen megküzdeni, és a legtöbben meg se próbáljál, mert „Ugyan csak lusta vagy” vagy épphogy „Csak pihenned kell egy kicsit”, „Ha kevesebbet telefonoznál nem lenne semmi bajod” és „Többet kéne kimozdulnod és elmúlna” mondatok miatt úgy gondolják, hogy tényleg csak ezekkel van a baj, emiatt mélyen elnyomják ezeket az érzések, ami csak tovább rontja a helyzetet.
A szorongásnak ezek a formái nem szűnnek meg a felnőtt korban sem, viszont akkor már az embernek több lehetősége van segítséget keresni, vagy épp ellenkezőleg még inkább csak a munkába temetkezik, majd dühkitörésekben vezeti le a feszültséget. Az utóbbi felnőtt és fiatal korban is rendkívül veszélyes, ezért muszáj oda figyelnünk a jelekre szeretteink körében, és ha úgy látjuk javasolni nekik az orvosi segítséget, de bárhogy is ne kicsinyeljük le a problémáikat és hallgassuk meg őket, ha beszélni akarnak.
Amennyiben szorongást tapasztal önmagán vagy egy szerette kapcsán forduljon pszichológushoz. A cikk nem helyettesíti az orvosi diagnózist.
