Megosztja az embereket a hatnapos tanítási hét, amit egy győrszentiváni iskolában vezettek be az idei tanévben. Szombatonként is van tanítás, ezekkel a napokkal meghosszabbítják a téli szünetet, így akkor majd kevesebbet kell fűteni.
Talán még sokan emlékeznek: 1981-ig minden második héten hat napig jártak iskolába a diákok és minden második munkahét is hatnapos volt.
Szabad szombatnak hívták az 1975 és 1981 között bevezetett rendszert, előtte viszont hetente csak egy pihenőnapja volt tanulónak, dolgozónak egyaránt.
A gyárakban, üzemekben ugyanolyan munkanap volt a szombat, mint a többi, az irodák többségében viszont sokan már inkább a vasárnapra készültek ekkor. Legalábbis így emlékszik a hetvenes években egy kutatóintézetben dolgozó Bod Péter Ákos közgazdász.
– A fajsúlyos értekezleteket sosem akkor tartották, az emberek rendet raktak az asztalukon, szép időben lementek uzsonnázni a parkba. Persze, ahol folyamatos üzem volt, ott nem, bányászni például nem lehetett csak félig-meddig – idézte fel a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke.
A gimnáziumokban sem tessék-lássék oktatás folyt szombatonként, ekkor hozták be azt az egynapos elmaradást, amit a politechnika bevezetése vett el hétközben. A politechnika lényege, hogy hiába készült valaki bölcsésznek történésznek, irodalmárnak, biológusnak vagy matematikusnak, heti egy napot valamilyen üzemben kellett eltölteniük a gimnazistáknak. Az állampárt így akarta megismertetni a leendő értelmiséggel a fizikai munka világát, hátha mégis kedvet kap hozzá a diák.
Bod Péter Ákos latin szakos tanulóként egy napot egy könyvkötő műhelyben töltött.
– Először lakatos üzemben reszeltem, majd könyvtárosként dolgozó édesapám intézte el, hogy ha már muszáj, valami olyasmiben szerezzek inkább gyakorlatot, ami egy kicsit közelebb áll hozzánk – emlékezett vissza. – Így reggel 8-tól délután 1-ig egy könyvkötő bácsi magyarázta a mesterségét. A latintanáromat persze nem érdekelte, ugyanúgy feladta Horatiust, ezért ebéd után rohantam haza tanulni.
Az iskolaévek után a szombati munka világa már nem volt ennyire kemény. A kutatóintézet egyes szobáiban sokkal inkább a totószelvények kitöltésével voltak elfoglalva a vezetők, ilyenkor nem lehetett zavarni a fontos elvtársakat.
A boltok zárva voltak vasárnap, a szombatot pedig mindenki a munkahelyén töltötte, ezért a nők hatalmas szatyrokkal jártak dolgozni és még a férfiak is munkaidőben szökdöstek ki vásárolni. Nem kellett messzire menniük, az utcák tele voltak üzletekkel.
– Egy kollégámnak két egyforma táskája volt, amikor ellógott a boltokba és kereste a főnöke, kollégái falaztak neki, hogy itt van valahol a házban, hiszen ott van a táskája az asztalon – mesélte Bod Péter Ákos.
Nem mindenkinek volt ennyire laza az élete a hatnapos munkahét idejében. A budapesti Szabó Ferencné a hetvenes években a Ganz Mávagban dolgozott két műszakban, gépkönyvelőként.
– Ha délelőttös voltam, 6-kor kezdtem, de 2-től szabad volt a délutánom és a ruhaüzletekbe is eljutottam, a délutános héten pedig délelőtt intéztem a bevásárlást, így nem éreztem a szombati szabadnap hiányát. Amikor behozták a szabad szombatot, a délutánosoknak nem kellett aznap dolgozniuk. Az volt nekünk akkor a hosszú hétvége.
blikk
